Chapter 2.

Várom a kommenteket! Jó olvasást mindenkinek.xx

Még mindig zavart voltam, de Lily ezzel mit sem törődve betolt a folyosó végén elhelyezkedő fürdőbe, kezembe nyomva tiszta ruháim, hogy készüljek az esti partira. Gyors zuhany után felkaptam magamra egy világos répagatyát egy szürke V-nyakú pólóval, kivasaltam a hajam és rohantam is lefelé. Kicsit szemügyre vettem a terepet, járkáltam fel-alá a nagy házban. A konyhában egy házaspárral találtam szemben magam.
- Jaj, Bob ezt ne most beszéljük meg, inkább holnap. – mondta a szőke hajú nő.
- Rendben  drágám, ahogy gondolod. – simogatta végig a nő vállát egy magas férfi.
- Óh, úgy látom a vendégünk elkészült. Szeretnék bemutatkozni én Phill és Alice anyukája vagyok Sarah ő pedig a férjem, Bob.
- Szia April! – mondta mély hangján a férj – örülök, hogy megismerhetlek.
- Sziasztok. – nyögtem ki végre – Én is nagyon örülök és köszönjük, hogy itt lehetünk. Mikor kezdődik a parti? – kérdeztem kicsit félősen.
- Drágám, már elkezdődött és édesanyádék is kint vannak, de te nézz körül nyugodtan és ha szépen megkérlek szólj Phillnek és Alicenek is hogy jöjjenek le. – mondta bársonyos hangján Sarah.

Felfelé vettem az irányt, de úgy gondoltam, míg felmászok a másodikra felnézek twitterre és posztolok egyet. „ Garden party! woohoo”  De ahogy ezt kiírtam volna, éreztem, hogy neki megyek valakinek és telefonom kiesett a kezemből, végigbukfencezve a lépcsőn.
Nem bírtam felfogni, hogy ki áll velem szemben. Földbe gyökerezett a lábam és szájtátva álltam a bizonyos ismert idegennel szemben.
- Áhá, szóval te mindig kiejtesz mindent a kezedből? – adta vissza nevetve a telefonomat, közben szeméből arrébb rakta az oda nem illő hajtincset.
- Hát nem mindig, de az elmúlt órákban előfordult párszor. – nevettünk egyszerre – Szóval titeket láttalak futni?
- Igen, néha muszáj, de amúgy Louis Tomlinson vagyok. És én kit tisztelhetek meg a te személyedben? – nyújtotta felém a kezét.
- Én, én, én April Jones vagyok, de ne haragudj, hogy össze-vissza beszélek csak eléggé meglepődtem. – motyogtam.
- Gondolom Phillhez indultál, de én már szóltam neki hogy jöjjön le. Szóval, tarts velem és beszélgessünk kicsit. – kinyújtotta karját, ezzel jelezve, hogy karoljak bele.
Kis séta után megálltunk a medence mellett.
- Nos, gondolom hallottál már a bandánkról és szerintem ezért voltál kicsit zavarban, de drágám szokj hozzá mivel mostantól sokat fogunk találkozni, mert Phill és én a legjobb haverok vagyunk. Plusz Harryvel itt lakunk 2 utcányira.

Harry... Harry Styles... Ahogy kimondta ezt a nevet görcsbe rándult a gyomrom. Hogy én vele találkozni, szinte majdnem minden nap? Ez lehetetlen… Louis közvetlen és kedves, mintha már a legjobb barátok lennénk, de Harry vajon milyen? Hihetetlen volt belegondolni. Bambulva néztem zavart tükörképemet a vízben.
- Hé, April! Van most valami dolgod? – bökött oldalba Gabe.
- Nem látod, hogy beszélgetek? – förmedtem rá. Mindig a legrosszabbkor tud jönni.
- Anya mondta, hogy szóljak neked, mert be szeretne mutatni pár embernek. – nem tudom mi lett vele teljesen normálisan beszélt most velem. Talán azért mert ott volt Louis is.
- Jó bocs… Mondd meg neki hogy... 
- Gabe ugye? – szakított félbe Louis – Mondd meg légyszi anyudnak, hogy egy órácskára elrabolnám a lányát, de mire lemegy a nap, visszajövünk a fiúkkal együtt. – mondta mosolyogva.
- A fiúkkal? Na, jó. – és egy gúnyos mosollyal ajándékozott meg, közben jobb szemöldökét felhúzva.
Kezet fogtak és elindultunk, de fogalmam nem volt róla hogy hová.
- Lou szabad megkérdeznem, hogy hová megyünk?- hadonásztam.
- Persze hogy szabad. Hát hová mennénk, ha nem hozzánk? Szólni kell Harrynek, hogy csipkedje magát, mellesleg a srácok is nálunk alszanak ma, szóval már biztos mindenki csak rá vár. – mondta nevetve.
- Oké. – csak ennyit tudtam kibökni.

Két utcával arrébb szintén gyönyörű házak pompáztak, de volt egy ház, amit már ismertem. Igen, ez volt az a ház, az ő házuk! Hasonlóan lehetne leírni, mint Phillék házát, káprázatos volt az egész.
Louis előreengedett mondván hogy valamit a kocsiban hagyott, de tudtam, hogy ez csak valami kamu szöveg féle, hogy nyugodtan üljek le a nappaliba és várjam meg, ő is jön mindjárt.
Beléptem a hatalmas épületbe, vagyis az előterébe. Azt se tudtam merre menjek vagy hová nézzek, hiszen minden tetszett ebben a házban. Jobbra vettem az irányt a nappalinak látszó helyiség felé. Innen felfelé egy lépcső vezetett az emeletre. Lehuppantam a kanapéra és csak ámultam. Én itt? Már az első napon? Harry Styles házában? Azt hiszem ez csak álom... Csipkedni kezdtem magam, mire dobogást hallottam az emeletről. A szívem majd ki ugrott a helyéről, nem tudtam mit képzeljek, ki fog onnan lejönni. 
- Zayn! Hová raktad a szürke farmerem? – ordította egy ismerős hang, törölközőben lefelé szaladva a lépcsőn.
- Harry nyugi van, nem tudom miért ordibálsz, de itt van tessék. – nyújtotta oda a farmert.
Ezt az eseménysort tátott szájjal néztem végig, mire ők is észrevettek.
Harry félig vizes haját megrázta és nagyra nyitotta zöld szemeit. Közben Zayn reakcióját figyelte és elindult felém.
- Hello. Te ki vagy és hogy jöttél be? – állt meg előttem.
Nagy szerencsémre Lou épp akkor robogott be és ő elmagyarázta a dolgokat. Nem figyeltem semmire, arra sem hogy mit beszélnek, rólam van-e szó vagy sem, egyszerűen nem érdekelt. Csak Harry-t bámultam, talán egy kicsit feltűnően. Gyönyörű zöld szemeivel egy pillantása elég volt, szinte égette a bőröm.
- Szóval ezért voltál olyan ismerős nekem. Te vagy a fényképész lány. – mosolygott édesen rám és beletúrt göndör fürtjeibe.
- Mondhatjuk így is. – szedtem össze minden erőm felállva a kanapéról – April Jones vagyok, nyáron itt fogok lakni Philléknél.
Harryt megelőzve Zayn nyújtott kezet. Puha kezeinek tapintása miatt, pár percre a mennyben éreztem magam és elmerülten néztem barna szemeit.
- Zayn! Én voltam itt előbb!!! – förmedt rá Harry.
Mindannyian elkezdtünk nevetni.
- Srácok nem akarom megzavarni a nagy ismerkedést de April anyukájának megígértem, hogy mindjárt megyünk vissza, szóval Harry szívem kapj magadra valamit. De várjatok – állt meg fejét vakarva – Hol van Niall és Liam?
- Ők majd később jönnek egyenesen a partira. – felelte mindent tudóan Zayn.
Pár perccel később Harry is visszatért köreinkbe teljesen felöltözve (nagy bánatomra) és sikeresen elindultunk, mire megcsörrent a telefonom.