Chapter 3.

Köszönöm az eddigi kommenteket, ezért itt van nektek az új rész, amit pedig a legjobb barátnőimnek ajánlok! Megint 5 komment és igyekszem minél hamarabb az új résszel. puszi ♥

- April hol vagytok? Már rég lement a Nap! – hallatszott anya hangján hogy ideges.

- Anya mindjárt ott vagyunk, csak Harryre kellett várni, de ígérem, megmagyarázom.

- Harry? Milyen Harry?

- Ha hazaértünk elmagyarázok mindent! – nyomtam ki a telefont.

Gyorsan elraktam a zsebembe és szedni kezdtem a lábam, mire Harry utánam szólt.

- Hová sietsz ennyire?

- Jajj Harry ne kérdezősködj, gyere már, mert April miattad van késésben! – förmedt rá Lou, mire én csak mosolyogni kezdtem.

Sokkal több ember volt már a kertben, mint amennyire az elmenetelkor emlékeztem.

- Sarah hol találjuk April anyukáját? – kérdezte lihegve Zayn.

- Huh, drágám, azt hiszem, a teraszon beszélget. – nézett körbe.

Zayn megragadta a karom és húzni kezdett, közben kiadta a parancsot, hogy keressem anyát, mert ő még ugye sosem látta, de oda kísér és megmagyaráz mindent. Megpillantottam anyát Tom szüleivel, Angelaval és Alannal beszélgetni. Már én húztam magam után Zaynt.

- Anya várj egy pillanatot, meg tudom magyarázni. – mondtam csípőre tett kézzel, meggörnyedve, mert a futás miatt alig kaptam levegőt.

- Ne, hagyd, majd én! – ekkor Zayn kezdett el helyettem beszélni és ahogy láttam elég jól csinálta.

Anya mosolygott és magához húzott. Csak ennyit súgott a fülembe:

- Örülök, hogy ilyen hamar barátokra találtál.

Nem tudom a fiúkat merre hagytuk el, de mondtam a megmentőmnek, menjen és keresse meg őket. Felbaktattam az emeletre, hogy megírjam a csajoknak mi történt velem az elmúlt 4 órában, de egy szúrós szempárral találtam szembe magam.

- Tudtam, hogy nem kellett volna, hogy ide gyertek. – aztán a sötét alak úgy elviharzott mellettem, hogy majdnem fellökött.

- Ne is foglalkozz a húgommal... Mindig ezt csinálja, ha valaki az 1D-s fiúkkal beszélget. Szerintem csak féltékeny. – mondta Phill.

- Hmm okés. – mondtam mosolyogva, hiszen most semmi nem tudta volna elrontani a felhőtlen boldogságom.

Lehuppantam az ágyamra, elővettem a laptopom és egy körüzenetet kezdtem írni Esthernek, Hannahnak és Floranak. 1 napja jöttünk el és máris hiányoznak, hiszen ők a legjobb barátnőim. Az üzenetemre hamar választ kaptam azzal a felkéréssel, hogy azonnal beszéljünk Skypeon. Eleget téve a kérésnek, elindítottam a videohívást.

- Úristen April most csak szivatsz ugye?! – ordította Hannah. Mindig is ezt csinálta.

- Lányok nem sok időm van, röviden tömören összefoglalom a mondanivalóm és megyek is, mert vár a kerti parti.

- Kabbe! Mi is ott akarunk lenni! – próbált sírást színlelni Esther.

Mikor a beszédem közepén jártam, kopogtak az ajtón, ami lassan nyílni kezdett.

- Khmm – köszörülte a torkát Lou – Be szeretnélek mutatni Niallnek és Liamnek, szóval, ha van 5 perced, gyere le kérlek. – kukucskált óvatosan be.

Vetettem egy pillantást a laptopomra és a három lány már-már a képernyőre feltapadva kérlelte Louist, hogy jöjjön be. Bejött, megfogta a vállam és nevetve elkezdett integetni a kamerába: - Hi girls!

A csajok arcára egyszerre ült ki a boldogság és a féltékenység.

Természetesen nem akarták, hogy menjünk, de muszáj volt. Őszintén bevallom, kicsit izgultam a bemutatástól és hogy újra látom Harryt. Kiértünk a gyönyörűen füvesített kertbe, ahol nyüzsögtek az emberek, lágy zene szólt, de azt a négy különleges arcot egyből felismertem.

- Nos Liam, Niall, ő itt April az új lány. – tolt kicsit közelebb a fiúkhoz Louis.

- Nagyon örvendek. – nyomott két puszit az arcomra Liam.

- Én is, én is! – mondta tele szájjal Niall, miközben egy hatalmas hamburgert majszolt.

Harry és Zayn oldalról figyelték az eseményeket. Louis Phillel kezdett beszélgetni, én pedig egyedül maradtam a sütis asztal társaságában. Láttam, ahogy Zayn oldalba löki Harryt, aki ennek hatására elindult felém.

- April azt hiszem eddig velem beszéltél a legkevesebbet, szóval nem iszunk valamit? – kérdezte teljes nyugalommal.

Vetettem egy pillantást anyára, aztán Harryre, ebből ő értette mire gondolok és csak bólintott egyet.

- Persze, miért is ne. – aztán elindultunk egy asztal felé, ami tele volt mindenféle alkoholos és mentes itallal.

Harry természetesen a keze ügyébe akadó első sört vette el, míg én csak álltam és gondolkoztam, de egyszer csak valaki borzolni kezdte a hajam.

- Na, mit iszunk? – nézett rám vigyorogva Liam.

- Mondjuk, amit te. – feleltem kicsit bizonytalanul.

Előkapott három poharat, egy picit hezitált a vodkák között, de végül egy piros címkésre esett a választás.

- Szereted? – kérdezte felhúzott szemmel Harry.

- Ez nem kérdés srácok. – válaszoltam elképedten.

Leültünk beszélgetni a terasz egyik lépcsőjére és a srácok elmagyarázták, ki kicsoda, kinek a rokona. Én meséltem nekik a külföldi rajongókról, az otthoni szokásokról és természetesen a hazai alkoholos italokról. Ahogy a nemzeti italunkat elemeztem nekik, megjött hozzá a kedvük, hogy megkóstolják.

Tudtam, hogy apa hozott az egyik bőröndjébe kóstolóba jó pár üveggel, úgyhogy belopakodtam a szobájukba és egyet ki is vettem.

Felmentünk a fiúkkal a másodikra, ott pedig be a fürdőszobába és elkezdtünk inni.

Mondanom sem kell, hogy nem voltak ők ehhez hozzászokva és elég hamar meg is ártott nekik. Fél óra múlva mind a hárman a csempén ülve már mindenen nevettünk, de még akkor is én bírtam a legjobban.

- Nem minden napi lány vagy, ugye tudod? – mondta Harry vörös szemeivel, már-már alig érthetően.

Elmosolyodtam, de nem tudtam mire érti…

- Már mint ezt hogy érted? – kérdeztem meglepetten.

- Szerintem arra, hogy nem minden lány bírja így a piát, mint te! – mondta egy nevetés és röfögés közben Liam.
- Mindegy hagyjuk... – mondta Harry és összekucorodott a fürdőszobai kis szőnyegen.