Chapter 1.

Sziasztok! Nos ez az első 1D story amit írok. Nagy kedvet kaptam hozzá szóval gondoltam megpróbálok egyet. Várom a véleményeket kommentben ha pozitív, ha negatív. puszi 

Rettentően féltem… Tudtam, hogy ezen múlik a londoni utam. Engem szólítottak s már-már rettegtem.
- Sikerült! – rohantam ki ordítva a folyosóra, ahol anya nyakába vetettem magam.
- Kicsim, nagyon büszkék vagyunk rád! – ölelt meg és egy könnycsepp csordult végig az arcán.
Apa  egy puszit nyomott a homlokomra, míg a bátyám, Gabe csak egy gúnyos mosolyt dobott felém.
Verőfényes napsütés volt, úgy éreztem még a madarak is nekem csiripelnek. A kék eget néztem, de megzavart egy mély hang.
- Mi van? Most azt hiszed vagány vagy, mert meglett a nyelvvizsgád? – mondta Gabe.
Inkább csak legyintettem egyet és ott hagytam a teraszon. A szobámba mentem, hogy összepakoljak a holnapi útra, mert reggel korán fogunk indulni. Fel sem fogtam még, hogy egész nyáron Londonban leszek. Gondolatmentem csengőhangom, a One Thing zavarta meg. A kijelző a legjobb barátom nevét írta ki.
- Hey baby! How are you? – kérdezte Tom majd meg fulladva a nevetéstől.
- I’m fine, thanks. But mostantól nem muszáj kizárólag angolul beszélnünk! – mondtam felnevetve – de Tommy ne haragudj, nekem még be kell pakolnom, mert már az egész család kész az útra csak még az én cuccaim vannak szerte szét.
- Hmm, okés. Bocsi hogy zavartalak. – hallottam, hogy zavarban van.
- Na, ne csináld már, reggel úgy is már korán találkozunk. Addig is puszillak. – imitáltam a cuppanós hangot.
- Oké, akkor holnap. Szia, szeretlek. – nyomta ki a telefont.
Nagyon fáradt voltam már, de sikerült becsomagolnom minden „fontos” dolgom, aztán még volt annyi erőm, hogy bevándoroljak a fürdőbe.

Reggel már mind két család készen állt a nagy útra. Természetesen mindenki nagyon izgatott volt. Egy kisbusszal mentünk nyolcan. Két ilyen bolond család, egy egész nyáron együtt? Mi lesz itt…
Ránéztem az órámra, ami még csak hajnali fél 4-et mutatott, ezért úgy döntöttem aludni fogok.
Egy mozdulattal kispárnám a fejem alá gyűrtem, a fülesemet is beüzemeltem, kezdve egy One Direction dallal és hamar álomba is szederültem.
Szinte a fél utat sikeresen végig aludtam, amikor hirtelen Tom nővére, Lily zökkentett ki álmomból. Egy pihenőben álltunk meg, mert defektet kaptunk.
- Hurrá! – mormogtam még álmosan.
- April, ne morogj légy szíves, apádéknak így is elég baja van. – szólt rám anya.
A kerék cserét hamar letudtuk és további 6 órás zökkenőmentes út után már London utcáin találtuk magunkat. Máris imádtam a helyet. 15 perc után egy villanegyed szerűségbe értünk ahol Tom keresztszülei laknak.
-OMG! - csak ennyit tudtam kinyögni – mi itt fogunk lakni egész nyáron?
- Hát, ha addig kibírják a hülyeségeinket, akkor igen. – mondta elmosolyodva apa.
Gabe igaz nem mutatta ki, de láttam rajta, hogy neki is tetszik a hely.
- Valami gond van? Szinte meg sem szólaltál egész úton... – kérdeztem, hiszen máskor be nem állt a szája.
- Semmi kedvem nem volt ide jönni, már megint miattad van ez az egész. – vágta a fejemhez és már csak a hátát láttam, ahogy húzza maga után bőröndjét a bejárati ajtó felé.

Bevonszoltam magam én is hat bőröndömmel együtt és ahogy beléptem a házba, államat a padlóról kellett felszednem. Hatalmas volt, modern és káprázatos. Az előtérben egy óriási medence, balra egy hatalmas konyha étkezővel, ebből nyílt a nappali, jobbra pedig a személyzet szobái, a fürdő és egy mosókonyha. Két emeletes ház volt, mindegyik emeleten 4-4 szoba 2-2 fürdőszobával, amelyek a folyosó végén helyezkedtek el. Előkotortam a fényképezőm és azonnal rengeteg fényképet csináltam.
- Szia! Te vagy April? – állt elém egy tőlem magasabb szőke hajú srác.
- Ööö... Igen hello. – ijedtem meg picit.
- Tetszik a házunk?- kérdezte nevetve.
- Igen, gyönyörű. – mondtam zavartan.
- Ne haragudj, hogy be sem mutatkoztam. Phill vagyok, Tom unokatesója. Szeretnél egy idegenvezetőt?
- Köszönöm, elfogadom. – húzódott mosolyra a szám.
Lilyvel kaptam közös szobát a második emeleten. A mellettünk lévő szobában Gabe és Tom, a két szemben lévő szobában pedig Phill és mint megtudtam a húga Alice.
Lelöktem a táskáim a leendő ágyamra és szét sem nézve, nyakamban a fényképezőmmel robogtam le a lépcsőn. Nem tudtam ki merre van, egyedül anyát láttam beszélgetni a konyhában egy szőke hajú nővel.

Kirohantam az ajtón és már is kattogtattam. Délután fél 5 körül lehetett, a nap sugarai az arcom simogatták. Éreztem, hogy tökéletes lesz minden. Ahogy álltam a ház előtt megpillantottam a kocsiban pakolászó bátyám. Róla is csináltam pár képet, bár utálta, ha fényképezik. Nagy kék szemeit rám meresztve hülye fejeket vágott.
Nagy nevetésre lettem figyelmes, mire 2 srác futva fordult be az utcasarkon. Mindkettőjükön szürke sapka, fehér póló, rövidnadrág és edzőcipő. Csak őket néztem és hihetetlenül ismerősök voltak. Hirtelen kiesett a Nikonom a kezemből és mire felnéztem csak annyit láttam, hogy engem néznek és mosolyogva elfutnak előttem.
Felszaladtam a szobámba és meredtem néztem magam elé. Lily törte meg a csendet.
- Hé, April! Lassan készülj, mindjárt kezdődik a kerti parti. – csak bámultam magam elé - Hahóó minden oké? – szólt hozzám másodjára is.

- Persze, persze de láttam két srácot elfutni a ház előtt és annyira ismerősök voltak, de még mindig nem tudom honnan… - hadartam.
Megfogta a vállam, leült elém, a szemembe nézett és azt mondta:
 - London utcáin bármi megtörténhet. – kacsintott.