Chapter 9.

Mivel elég szorgos voltam és volt egy kis időm is az elmúlt 2 napban így hoztam mégy egy részt. :) Remélem ti is túlélitek ezt a meleget. xx

Fura mód reggel, nem a fejfájásomra keltem, hanem arra, hogy a bátyám és Tom az ágyam szélén ugrálva éneklik a Happy Birthday-t. Igazán örültem ennek a kis ébresztőnek, bár teljesen kiment a fejemből, hogy ma van a 18. szülinapom. Egész délelőtt mindenki nagyon kedves volt velem, sőt Sarah reggelire palacsintát is sütött a kedvemért. Délután 1 óráig mászkáltam a fehér köntösömben, mikor anya rám szólt, hogy illő lenne átöltözni és segíteni egy-két dologban. Hamar összeszedtem magam és segítettem, amiben csak tudtam: hangfalak összekötése, a kert és a terasz feldíszítése, a húsok bepácolása és természetesen az italok hűtőbe helyezése.
- Jesszus még mennyi a teendő és már 3 óra, a vendégek ötre vannak hívva, én pedig még sehol sem állok. – szaladgált anya fel-le a házban.
- Hé anya! Lassíts, hidd el minden tökéletes lesz. – simogattam meg puha arcát.
- Hamarosan megérkezik a meglepetésed. Remélem örülni fogsz neki. Ja, és remélem a tegnapi randi jól sikerült. – szorított magához.
Ezzel a mondatával kicsit kíváncsivá és szomorúvá is tett egyben, kíváncsivá a meglepetés miatt, szomorúvá pedig azért, mert eddig nem is gondoltam a tegnapi Harrys ügyre.

Kereken 4 órakor csengettek.
- Valaki kinyitná az ajtót? – ordítottam a kanapén ülve, amire persze senki sem felelt.
Muszáj voltam kimászni a tv előtt, mert valaki szó szerint rákönyökölt a csengőre, amit már az idegeim nem nagyon bírtak. Kinyitottam az ajtót és azt hiszem a szívem kihagyott pár dobbanást.
- April! – tepertek le mind a hárman a földre.
- Nem, ezt nem hiszem el! – kezdett el ömleni a könny a szememből – Ti komolyan eljöttetek a szülinapomra és most itt vagytok! Ezt nem hiszem el!
- Érted bármit bébi! – szorított erősen magához Esther.
- Adj már nekem is egy kis helyet! – tolta arrébb Hannah.
- Hé, azért egy kis levegőt még hagyjatok benne! – mosolygott könnyes szemeivel Flora majd gyengéden átölelt.
Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, vagy mit csináljak velük. Behívtam őket a nappaliba, igaz elég nehézkesen, mert leginkább a háztól voltak elájulva és a földszinten körbe-körbe jártak. Nevetni támadt kedvem, hiszen ilyen ízes káromkodást már pár napja nem hallottam.
Végre leültek és elkezdtem nekik mesélni pár itteni élményem, közben hideg citromos sört nyomtam a kezükbe, de természetesen Harryről egy szót sem szóltam.
- Na de most már mondjatok ti is valamit. Mi történt otthon? – ültem le eléjük.
- Nos, először is az a helyzet, hogy lesz még egy vendéged, akinek nem tudjuk, hogy fogsz-e örülni, de hamarosan megjön. Amúgy minden rendben. – vigyorgott Esther.
- Ajj, sosem tudod jól bevezetni a dolgokat. – mondta fejét fogva Hannah.
- Mindegy lányok, majd meglátja, hogy ki az. De amúgy tényleg minden rendben otthon, jól elvagyunk, viszont kegyetlenül hiányzol és a bulik nélküled annyira szarok. – pattant mellém Flora és folytatta az ölelgetést.Ezt a pillanatot a csengő szakította félbe.

- Basszus és még hányszor fog ma minket megzavarni ez a szar. – álltam fel, hogy kinyissam az ajtót és ezt a mozdulatsorom a lányok érdeklődve nézték végig.
- Meglepetés! – nyújtott felém az illető egy üveg Finlandiát – Gondoltam, megleplek így szülinapod alkalmából.
- Atya világ Danny, hát most tényleg jól megleptél. – nyomtam az arcára két puszit majd derekamnál fogva szorosan magához ölelt.
- Hiányoztál! – suttogta a fülembe úgy, hogy senki se hallja.
- Szintén. – bólintottam egyet, majd őt is, ahogy a lányokat, a nappaliba vezettem.
Feltörtek bennem a régi emlékek. Az összes együtt töltött pillanat: a sörözések, mikor mindig suli után találkoztunk, a heves csókcsaták vagy az, hogy pont egy éve volt, hogy teljesen egymásba gabalyodtunk. Hevesebben kezdett verni a szívem és le sem tudtam róla venni a szemem. Valószínűleg elég feltűnően nézhettem, mert csak arra lettem figyelmes, hogy Flora félre húz.
- Na, mit szólsz? – nyomott neki a falnak és úgy beszélt, hogy más ne hallhassa.

- Eléggé meglepődtem, de nagyon-nagyon örülök neki. – pirultam el.
- Mi lesz most? – húzódott oldalra a szája.
- Mi lenne? Semmi. Jó barátok vagyunk és nagyon jól esik, hogy ennyit utazott miattam, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi már köztünk. – magyaráztam neki.
Ezzel a pár mondatos beszélgetéssel, le is zártuk egyelőre a témát és visszaültünk a többiekhez.

5 óra tájban elkezdtek csoportosan megérkezni az emberek, természetesen számomra rengeteg ismeretlen ember, de nem bántam, hiszen ezért jöttem ide, de legfontosabbak már velem voltak. Mindenki elegánsan, de valahogy még is kicsit lazán volt felöltözve.

Én egy krémszínű, vékony anyagú nadrágot vettem fel a bőr övemmel és természetesen a Converse tornacipőmmel, egy fekete pólót a kedvenc barna blézeremmel és pár kiegészítőt dobtam még magamra. Rengeteg szebbnél-szebb ajándékkal halmoztak el, de azért valami még mindig zavart, nem láttam a fiúkat. Körbe jártam az egész udvart és házat, de őket sehol sem találtam, ezért inkább úgy döntöttem, hogy élvezem a bulit, ők pedig majd jönnek. Folyamatosan Danny tekintetét keresetem, gyönyörű barna szemei vonzották az enyémet. Néha el-elkaptuk egymást pillantását, legutóbb, mikor apával beszélgettek. Engem nézett és édesen mosolygott, azt hiszem bele is pirultam. De ekkor meg láttam Niall szöszi fejét, ahogy a grill mellett ácsorog és a még sülő csirkemelleket nézi.
- Eljöttetek mind? – ijesztettem meg hátulról, úgy hogy majdnem eldobta a kezében lévő tányért.
- Hello szülinapos. Persze, csak nem tudom, hogy a többiek merre vannak. – puszilt arcon.
- Akkor nem is zavarlak, jó falatozást. – majd ott hagytam és felderítésre indultam.
Ahogy a pompásan feldíszített teraszról a nappaliba toppantam, Louis csinos fenekét pillantottam meg, aki a srácok társaságában beszélgetett. Mivel Lou háttal állt nekem, gondoltam őt is megijesztem.
- Szóval itt bujkáltok! - ugrottam fel a hátára nyakát megszorítva.
- Csak hagyj egy kis levegőhöz jutni. – vörösödött el az egész feje és rekedt hangon sipítozott.
- Olyan boldog vagyok, hogy eljöttetek. – néztem végig mind a négyükön, természetesen Harryn is – De miben mesterkedtek itt?
- Hoztunk egy kis ajándékot, csak Niallt várjuk, de hiába, ugyanis már megint eszik. – erre a mondatára pont megérkezett az emlegetett.
- Na, itt vagyok, megjöttem kezdhetjük. – törölte meg a száját a kezében lévő szalvétával.
- Szóval, egy apró meglepetést hoztunk neked, ami reméljük tetszeni fog, használd egészséggel az összeset. – nyújtotta át a kék ajándék táskát Louis.
Eszeveszetten bontottam ki az ajándék csomagolását. Nem hittem a szememnek, mert több régi álmom, egy pillanat alatt váltották valóra. Először is egy fekete Ray Ban Wayfarer napszemüveg volt a táskában, mellette egy közös kép róluk, természetesen aláírva és végül, de nem utolsó sorban a legszebb az egészben, 4 darab VIP jegy a következő koncertjükre. Szóval sejtették, hogy a három csajszi is oda van értük.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – toporzékoltam egyhelyben örömömben.
Mind a négy fiút végig pusziltam és jól megölelgettem őket. Harry maradt utoljára.
- Köszönöm szépen! – álltam elé mosolyogva majd neki is két puszit adtam – De honnan  tudtátok, hogy 4 jegyet kell adnotok nekem? – néztem a kezemben tartott jegyekre, ekkor hideg kezeivel megfogta a karom és magához szorított.
- Az legyen az én titkom. – súgta rekedtes hangján, majd rám nézett és kacsintott.
A szívem újra őrülten kezdett kalapálni. Mondhatom ennél jobban be sem tudtak volna zavarni. Lassan úgy éreztem, hogy megbolondulok. Két ilyen srác és egy-egy mozdulattal vagy mondattal teljesen kikészítenek. Mire feleszméltem, már csak hátulról láttam Harryt. Istenem, egyszerűen tökéletes. Valami kimondhatatlan dolog fogott meg benne, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Hátra nézett rám, mosolygott és én is viszonoztam ezt. Hiába haragudtam rá a tegnapi miatt, azért, hogy nem jött el, de hát túl nagy a szívem.

Pár perc múlva anya szólt, hogy a lányoknak lenne egy kis meglepetésük a számomra. A kertbe mentem és vártam, leoltották a lámpákat és csak a lampionok égtek. A konyhából jöttek kifelé, kezükben egy hatalmas tortával és mindenki nekem énekelte a Happy Birthday-t. A torta tetején egy 18-as gyertya díszelgett. Elkezdtem örömömben sírni, hiszen egy hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen élményekben lesz részem, mint most egy nap alatt. Elfújtam a gyertyát és kívántam. De hogy mit, azt nem árulhatom el.