Chapter 10.

Ez a rész már kicsit izgalmasabb és hosszabb is mint a többi. Remélem tetszeni fog nektek és még mindig várom a kommenteket! xoxo

Életem egyik legjobb szülinapi bulija volt ez. Mindenki táncolt és énekelt kivétel nélkül. Gabe és a többiek a medencébe ugráltak, egyszer engem is majdnem beledobtak, de nem hagytam magam. A lányok megismerkedtek Harryékkel és meg kell hogy mondjam, nagyon büszke voltam rájuk. Nem visítoztak a bemutatkozásnál vagy a puszi adásnál és nem is toporzékoltak. Ahogy láttam egész jól elbeszélgettek mindenkivel.

Hirtelen Louis toppant mellém.

- Na, milyen a buli? – tette bal kezét a vállamra.
- Nem találok szavakat, ez egyszerűen tökéletes. – álltunk az első emelet teraszán.

- Harryvel mi van? – könyökölt a korlátra, közben a kertben táncolókat figyelte.

- Semmi. Rám se néz és hozzám se szól. – ültem le a napágy szélére.

- Rád se néz? Na ne nevettess. Ne tudd meg, hogy mennyire féltékeny arra a Danny gyerekre. Egész este titeket figyelt, ahogy beszéltetek, ahogy táncoltatok vagy ahogy csak egymásra néztetek. – hadonászott háttal nekem.
- Boccs, de én ezt nem így vettem észre. – nevettem fel.
- Higyj nekem! De most gyere! – ragadta meg a karom és lefelé húzott maga után.
Meg sem álltunk a kertig, ahol a többiek tartózkodtak. Láttam, hogy Harry felé tartunk, aki bambán áll egy sörrel a kezében és közben Zaynnel beszélget. Louis megtorpant előttük, kikapta Harry kezéből a sört, helyére a kezem téve, majd az én helyem Zayn váltotta fel, azaz mostmár őt húzta maga után befelé a házba. Kacéran mosolygott rám, majd a másik kezem is megfogta.
- Szabad egy táncra? – nézett ragyogó zöld szemeivel rám.
- Persze. – szorítottam meg erősen kezeit és a tömeg közepére álltunk be.
Erre a számra kezdtünk el táncolni:
http://www.youtube.com/watch?v=EPo5wWmKEaI&feature=relmfu
Kezei lecsúsztak a derekamra, tekintetét az enyémbe fúrta. Éreztem bódító illatát, kezeinek puha tapintását. Körülbelül a szám feléig gyönyörködtünk így egymásban, majd a csendet én törtem meg.
- Miért nem jöttél el tegnap este? – hajtottam fejem a vállára.
- Megvolt az oka. – dörmögte a fülembe.
- És mégis mi ha szabad tudni? Én ott vártam rád, ne tudd meg milyen szar érzés volt. – most már az arcát figyeltem.

- Te vagy az oka. – hagyta abba a táncot.
- Tessék? – kérdeztem vissza, hiszen ezt a kijelentését nem nagyon értettem.
- Igen jól hallottad. Félek April, érted? Te egy nem mindennapi lány vagy számomra. Félek, hogy megbántalak és ezt semmiképp sem akarom. Féltelek saját magamtól, tudom, hogy csak fájdalmat okoznék. – mondta.
- Nem Harry, tévedsz. – még mindig egymást néztük.
Tekintete csak úgy izzott, kezei erősebben szorították a derekam, arca közeledni kezdett hozzám. De valaki megint megzavart minket, eközben pedig egy ismerős dallam kezdődött el.
- Elrabolhatom a hölgyet erre a számra haver? – kérdezte Danny.
Harry kérdően pillantott rám, de én egy bólintással jeleztem, hogy részemről oké a dolog.
- Persze haver. – emelte ki az utolsó szót, majd ott is hagyott minket.Igen, ez a mi közös számunk volt, a Beautiful Monster.

- Kezdesz összemelegedni a sráccal? – kérdezte flegmán.
- Részedről gond lenne? – vágtam neki vissza.
- Nem, de azért tudd, hogy tényleg hiányzol. – pörgetett meg.
- Danny kérlek, ne rontsuk el ezt a szülinapomat is. – forgattam meg a szemem.
- Mert a tavalyi el volt rontva? Én kifejezetten élveztem és nekem tetszett. – kacsintott.
- Kérlek ezt ne most. Úgy tudom lezártuk a dolgot. – direkt kerültem a tekintetét.
- Miattam nem jársz senkivel azóta? Én vagyok az oka? – fordította szembe arcom az övével.
- Nem, nem miattad. Egyszerűen csak nem találtam még meg azt, akivel jónak látnám a dolgot. – szakítottam ki kezeimet az övéiből. 
- Csak mert már azt hittem, hogy még mindig engem szeretsz. – mosolygott.
- Nem Danny, tényleg nem. De most megyek, megnézem mit csinálnak a lányok és köszönöm a táncot. – szinte vágtázva rohantam a kert másik végébe.
Esther és Flora Louis társaságát keresték, igaz már elég nehezen, mert Lou állni is alig bírt, annyira részeg volt.
- Istenem, milyen édesek lennétek együtt. – csillogott Esther szeme.
- Mármint kivel? – nyílt nagyra a szemem.

- Fiatalság bolondság. De jól van az, csak legyen elég sör! – beszélt össze-vissza Louis majd egy nyálas puszit nyomott az arcomra.
- Harryvel te butus, teljesen összeilletek. – nevetett Flora.
- Köszi. – mosolyogtam.
Anyát láttam felénk közeledni.
- Segítsek valamiben? – siettem oda hozzá.
- Nem-nem semmiben, csak érezd jól magad. A többieknek tetszik a buli? – mutatott végig rajtuk.

- Szerintem igen. De anya, köszönöm ezt az egészet! – öleltem magamhoz és megpusziltam.

Hihetetlen nagy partit csaptunk. Ilyen jól legutoljára tavaly éreztem magam, akkor is ugyan így a szülinapomon. Annyira jó volt végignézni mindenkin és látni rajtuk, hogy milyen felhőtlenül jól érzik magukat. Anyáék is nagyon jól elvoltak Sarahék társaságában. Gabe, Phill és Lily is elég jól kijöttek egymással, vagyis mindenki-mindenkivel, egyedül csak Danny lógott ki a sorból.
Rengeteget ittam, mert ugye én voltam az ünnepelt és mindenkivel koccintanom kellett, nem beszélve a plusz körökről, amit a Floraékkal és a fiúkkal ittam. Éreztem, hogy már alig állok a lábamon és elég érthetetlenül beszélek, de még tartottam magam. Nem nagyon köthetett belém senki, mert egyetlen egy józan sem volt köztünk. Hajnali fél 4 körül mentek el az utolsó vendégek és Harryék is valahogy úgy, mert ha jól emlékszem Louist és Zaynt már majdnem, hogy húzni kellett, de a göndörke el sem köszönt tőlem. Már csak mi voltunk talpon anyával és Sarahval. A lányok is lefeküdtek valahol, egyedül csak Dannyt láttam, hogy a nappaliban alszik. Felvonszoltam magam a másodikra, alig láttam valamit a félhomályban, így benyitottam az utamba eső legelső szobába. Azt hiszem ez a Gabe és Tom féle közös szoba volt, de senki sem volt bent. Ledobtam magam a bal oldali ágyra. Kegyetlenül szédültem, kezdett rám törni a hányinger is és hihetetlenül melegem volt. Gondolom ez is az alkohol hatása volt. Feltápászkodtam és kihúztam az erkély ajtót félig, hogy legalább egy kis friss levegő hagy törjön be a szobába. Visszaestem az ágyba, ledobtam a blézerem a földre és ezt követte a pólóm és a zoknim is. Mivel már a nadrágom nem volt erőm levenni ezért csak az övemet lazítottam meg. A takarót félig magamra húztam és háttal fordultam az ajtónak. A hűvös levegő a hátamat cirógatta, erre el is szenderedtem.

Nem tudom mióta aludhattam már, de valami motoszkálást és zörgést hallottam kintről, bár annyira nem foglalkoztatott. Mikor már másodjára hallottam felültem az ágyon és vártam. Káromkodás és nevetés hallatszott felváltva lentről. Gondoltam felkeltek apáék és még iszogatnak egy kicsit, így vissza is feküdtem. Két perc nem telt el és egy hatalmas nagy koppanást hallottam az erkélyen és hirtelen felugrottam.

- Ki az? Ki van ott? – indultam el a hang irányába.
- Sssssshhh! – ugrott mögém valaki és befogta a számat.
Éreztem, ahogy patakokban kezd folyni a homlokomról a víz. Elővéve jól bevált szokásom, megfordultam és ágyékon rúgtam.
- Auu, April normális vagy? – nyöszörgött az illető, míg én gyorsan odarohantam az éjjeliszekrényen található kislámpához és felkapcsoltam.

- Harry, te mi a faszt keresel itt? – kérdeztem tőle remegve.
- Bazd meg, ez nagyon fáj. – ült le az ágyra.
- Várj, hozok egy kis jeget rá. – mire ő megfogta a karom és maga mellé ültetett.
- Nem kell köszönöm. – simogatta meg az arcom.
- Szóval, minek köszönhetem látogatásod? – néztem rá érdeklődve.
- Ma sem tudtunk sokat együtt lenni és már elég régen beszéltünk egy jót, sőt valaki mindig megzavart minket valamiben. – mosolygott.
- Hát, igen. – bólogattam szorgosan.
- De úgy látom már vártál. – nevetett hangosan.
- Vártalak? – néztem rá értetlenkedve.
- Elég lengén öltöztél fel, de nem baj tetszik. – mondta még mindig nevetve.
- Bazd meg!  - kiáltottam fel – Ne haragudj, basszus most mit gondolhatsz rólam. – ugrottam fel és a bátyám pólói közt kutakodtam. Teljesen kiment a fejemből, hogy nem volt rajtam póló.
Harry felállt és nekidőlt a szekrénynek, amiben most én keresgéltem.
- De én nem szeretném, hogy felvegyél bármit is. – állt zsebre dugott kézzel, mint egy kisfiú.
Szembe fordultam vele és teljesen ledermedtem. Nem hittem a fülemnek, hogy vajon tényleg jól hallottam amit mondott?

- De, muszáj, elég szégyellős vagyok. – ezzel a mozdulattal magamra húztam egy sötétkék V nyakú pólót.
Két lépésre álltunk egymástól. Engem nézett, majd közelebb jött.
- April! – döntötte homlokát az enyémnek.
- Igen Harry? – hunytam le szemeim.
- Nagyon tetszel nekem és annyira hülye voltam, hogy ennyi ideig húztam az időt. – mondta, de mire megszólaltam volna, mutató ujját a számra rakta - Nem, te már elmondtad mit gondolsz, és remélem ez azóta sem változott. – és hirtelen megcsókolt.
Térdeim beleremegtek csókjába és kicsit el is vesztettem az egyensúlyom. Neki döntött a szekrénynek, kezei a pólóm alá csúsztak és a hátamat simogatták. Igen, ez volt a mi első csókunk.

- Nem tudod mióta vártam erre. – néztem mélyen a szemeibe és elpirultam.

- Harmadjára csak sikerült összehoznunk. – tette hátra a vállamra lógó hajtincset.
Újra csókolóztunk, de most még vadabbul. A hajába túrtam, lábaimat a dereka köré fontam és így vitt el az ágyig. Letett, közben lekapcsolta a lámpát, majd újra velem foglalkozott.
- Látod mondtam, hogy nem kell az a póló. – és egy mozdulattal le is szedte rólam.
A nyakamat puszilgatta, mire én az övével kezdtem babrálni, ő pedig a melltartóm kapcsolójával. Ajkaink egy percre sem váltak el egymástól.

- Harry, nekem ez nem fog menni, ez még túl korai. – dőltem neki a hideg falnak.

- Mármint mi? – kérdezte meglepődve.
- Tudod, az hogy lefeküdjünk. Én ennyi idő után még nem merem bevállalni. – hajtottam le a fejem.
- Jó megértettem. – válaszolt egyhangúan.
- Kérlek ne… - és ujját megint a számra tette.
- Hé nyugalom! Nem probléma, megértem.  – nyomott egy puszit a számra és hallottam hangján, hogy elmosolyodik – Szerintem aludjunk egyet, nem hiszem, hogy te is még sokáig bírnád ilyen állapotban.
- Harry, köszönöm. – adtam neki egy utolsó csókot.
- Aludj jól szépségem. – majd betakart minket, átölelt és hozzám bújt.

Igen, azt hiszem most már elmondhatom, hogy amit a gyertya elfújásakor kívántam, valóra vált.