Chapter 8.

A nyolcadik rész. Jó olvasást! :)xxx

Elég hamar eljött a reggel, amit úgy vártam, mint egy kisgyerek. Nem tudtam mit tervez Tom, de már nagyon kíváncsi voltam, sőt annyira izgultam, hogy már 7 órakor felkeltem és nem tudtam magammal mit kezdeni. Óvatosan kiosontam a szobából, hogy Lilyt ne keltsem fel és lementem a konyhába. Anya kávét főzött a többieknek, hiszen Bobnak és Sarahnak muszáj volt dolgozni mennie, apa, Angela és Alan pedig bevásárolni indultak.

- Jó reggelt szépségem! – mosolygott tündérien rám anya.

- Nektek is. Hogy-hogy ilyen korán már mind fent vagytok? – vontam kérdőre őket.

- Tudod April, a holnapi bulira valakinek be kell vásárolnia és azt hiszem, nem fog minden magától a hűtőbe szállni.

- Hagy menjek én is veletek! – könyörögtem apának.

- De hát még fel sem vagy öltözve, vagy köntösbe szeretnél jönni? – kortyolta apa a forró kávét.
- Adjatok öt percet és el is készülök. – válaszát meg nem várva rohantam fel az emeletre, öltözködés közben mostam a fogam és fésültem a hajam, vasalásával nem törődve és hat perc múlva már az ajtó előtt álltam.
- Hé Greg! Menjetek az én kocsimmal, Sarah majd bevisz engem dolgozni. – dobta apa kezébe a kulcsot Bob.

A garázs mellett álltam, alig várva, hogy felnyíljon az ajtó. Szívem hevesen kezdett verni, mert tudtam, hogy milyen autóba fogok most beülni. Toporzékolni kezdtem, amikor megláttam a vadonatúj szürke terepjárót.
- Igen! – visítottam örömömben.
- Jól vagy? – nézett rám grimaszolva apa.
- Igen, de sosem ültem még Range Roverben és imádom ezt az autót! – s egy mozdulattal már be is pattantam az anyós ülésre.
Alan a legközelebbi Tescohoz irányította apát. Teljesen más volt itt minden, mint otthon. Sokkal jobban tetszett még a termékek elrendezése is. Apáéktól már messze kalandoztam a ruhaneműknél, a jobbnál-jobb felsők között kutatva.
- Igen, azt hiszem ez jól állna. – szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.

- Ki a… Jézusom Liam te mit keresel itt? – förmedtem rá.
- Ó ne haragudj, hogy elmertem jönni vásárolni. – babrált a kezében lévő kocsi kulccsal.
- Jajj, ne értsd félre, csak azt hittem már hazamentetek, de ezek szerint még mindig itt vagytok Harrynél.

- Még most hétvégén lesz egy kis dolgunk, aztán jövőhéten hazautazok. Jól jön most ez a pár hét pihenő. – mondta mosolyogva.

- Értem. De, ha ráértek holnap, mondd meg a fiúknak, hogy nézzetek át, mert a szülinapomat tartjuk és örülnék, ha ott lennétek ti is. – motyogtam közben a pólókat válogatva.
- Harrynek is szól ez a meghívás? – kérdezte érdeklődően.
- Csak szólj nekik. Most pedig megkeresem apáékat és segítek a sörök válogatásában, de tényleg örülnék, ha holnap találkoznánk. Szia. – adtam neki egy gyors ölelést és már mentem is.

- Szeretem a Guinnesst. – kiabálta utánam nevetve.
- Rendben majd meglátom mit tehetek az érdekedben. – ordítottam neki vissza.

Két óra alatt meg is vettünk mindent, apa még hazafelé megállt tankolni, szóval két és fél óra múlva, már a kocsifeljárón állva pakoltuk ki a táskákat. Épp három nagy szatyor volt nálam, amikor valaki, mint az őrült úgy fordult be az utcába. Ismertem, ezt a gyönyörű Audit és a sofőrjét is. Ahogy elénk ért kicsit lassított és engem nézett, aztán tovább hajtott.
- Te, ez nem a Harry gyerek volt? – kérdezte apa tátott szájjal.
- De, igen ő. – motyogtam.

- Legközelebb ha itt lesz, elkérem tőle ezt a gyönyörűséget egy körre. – ábrándozott.
- Nem hiszem, hogy lesz legközelebb, de mindegy inkább pakoljunk befelé, mert kiolvad a hús.
Segítettem kipakolni mindent, majd úgy döntöttem, hogy kipróbálom a medencét, mert eddig még nem volt rá alkalmam.  Felsiettem a szobánkba, ahol Lily egy könyvet olvasott, próbáltam rávenni, hogy jöjjön ő is, de azt mondta inkább hívjam Tomot. Felkaptam a fekete-fehér csíkos bikinim és berontottam a fiúk szobájába.
- Gyerünk lusta disznók átöltözni és medencézésre fel! Van tíz percetek, várlak titeket! – adtam ki a parancsot és magukra hagytam őket.
Ahogy lent álltam Phill fogta kézen kishúgát, aki szokás szerint szúrós tekintetével nézett rám.
- Hova-hova? – állítottam meg őket.
- Elviszem Alicet beiratkozni a jövőheti táborba, de ha hazajöttünk csatlakozok. Addig csak annyit mondok, hogy óvatosan! – kezdett el hangosan nevetni.
Nem értettem, ezt mire mondja, talán arra, hogy bele ne fullasszuk egymást a vízbe. De húsz másodperccel később rájöttem a nevetés tárgyára. Tom és Gabe lábujjhegyen sompolyogtak le a lépcsőn majd engem felemelve a jéghideg vízbe löktek.

- Szemétládák! Ezért még megfizettek! – majd kiugrottam a medencéből és nagy nehezen belelökdöstem őket a vízbe. Idő közben Phill is becsatlakozott és alig lehetett minket kiszedni a medencéből.
1 óra körül anya szólt, hogy kész az ebéd. A kedvencemet csinálta, rántott sajtot sültkrumplival. Jó adagot megettem belőle, aztán kicsit lepihentem, mert ez volt Tom utasítása. Körülbelül 4 órakor keltettek fel, hogy ideje lenne készülni, mert mindjárt elvisznek az ígért meglepetés helyre. Gyors zuhany és hajvasalás után, a ruháim közt kutakodtam, hogy vajon mit vehetnék fel, hiszen semmit nem mondtak, hogy hová megyünk és hogy mégis hogyan kellene felöltöznöm. Jól bevált szettem választottam, egy feliratos zöld pólót kapucnis szürke pulcsival, egy kék farmert a fekete Converse tornacipőmmel. Egy másfél órás kocsikázás után egy kis tóhoz értünk. Lily levezetett a partra ahol egy hatalmas pléd volt leterítve, körülötte apró gyertyákkal, a pléden pedig minden féle finomság és két üveg pezsgő.
- Fél óra múlva egy különleges vendéged lesz. Addig nézz körül és csipegess valamit. – világosított fel Tom, majd eltűntek Lilyvel.

Ránéztem az órámra, ami 7 órát mutatott. Mivel még volt időm, így gondoltam megnézem milyen a víz. Szerencsére nálam volt a fülhallgatóm, csatlakoztattam a telefonomhoz és az akkori kedvenc számom indítottam el:

http://www.youtube.com/watch?v=kzFBkkyldLY

Kicsit szemeztem még a vízzel, majd nekifutásból belerohantam. Énekeltem és táncoltam, nem törődve semmivel és senkivel. Három számot végighallgattam majd kimásztam a tóból, felhajtottam térdig vizes nadrágom, majd leültem a plédre. Megkóstoltam az epret, ami nagyon finom volt, közben töltöttem egy pohár pezsgőt is. Csak vártam és vártam, de senki nem jött. Két órát ültem ott, mikor már kezdett besötétedni és a pezsgőből sem volt semmi. Becsiccsentve elterültem a földön és éreztem, hogy a szemeim lecsukódnak.

- April, hahó kelj fel! Jól vagy? – rázott Tom a vállamnál fogva.

- Te jó ég. Megitta az összes pezsgőt. – fogta Lily a két üres üveget.
- Szóval nem jött el. Lesz hozzá egy-két szavam! – mondta dühösen Tom.
- Ki nem jött el? – tápászkodtam fel és alig érthetően beszéltem.
- Mindegy, gyere, hazamegyünk. – rakták kezeimet a vállukra, hogy segítsenek a járásban.
- Ugye Harry, ugye neki kellett volna eljönnie? – álltam meg elég ingatagul és próbáltam a szemükbe nézni.
- Igen, de menjünk inkább. – próbált meg Tom maga után húzni.
- Hagyjál, megyek magamtól is. – téptem ki kezemet az övéből majd előre rohantam.
Könnyeim rohamosan kezdtek el potyogni egymás után végig az arcomon, hallottam, ahogy a szívem darabokra törik. Hirtelen visszarántott egy kéz és Lily ölelt magához szorosan. Segítettek beszállni a kocsiba, Tom mellém ült és ő vígasztalt meg. Éjfél körül lehetett, hogy hazaértünk, természetesen már mindenki nyugovóra tért. Én fél úton elaludtam, de mivel nem volt szívük felkelteni, így ölben vittek fel a szobámba.