Chapter 11.

Sajnálom, hogy megint késett a rész, de egyszerűen nem találtam semmilyen befejezést. Szerintem ez most nem is lett a legjobb, de döntsétek el ti, természetesen várom a kommenteket. Jó olvasást! :)xx

Tökéletes reggelre ébredtem. A nap sugarai halványan szűrődtek be a sötétítőn keresztül, a szellő a függönyt lengette, a bal oldalamon pedig az az ember feküdt, aki eddig a legnagyobb és legelérhetetlenebb álmom volt. Rakoncátlan fürtjeit figyeltem, ahogy arcába lógtak, kezei pedig a derekamon pihentek. Arcát simogattam, de semmi reakciója nem volt rá, így puszilgatni kezdtem, de valaki hirtelen berontott a szobába, amire Harry is felkelt.

- Ti meg mit műveltek itt? Úristen és az én ágyamban? – sipítozott Gabe.
- Basszus legalább az ajtót zárd már be és hagyd, hogy megmagyarázzuk. – mutattam az ajtó felé ordítva.
- Miért az én ágyamban? Miért? Fúj! – hisztizett.
- Állítsd már le magad! Nem történt semmi fogd már fel! – pattantam ki Harry mellől, aki az egészet a falhoz szorulva figyelte végig.
- Ne haragudj, én ezt az öltözéketekből teljesen másképp látom. – húzgálta a szemét.
Igen, valóban félreérthető volt a helyzet, hiszen Harry egy szál boxerben, én pedig egy melltartóban és egy félig kigombolt nadrágban díszelegtem előtte.
- Gabe, kérlek! Ülj le, hozok kávét és megbeszéljük, oké? – nyomtam le a fotelbe.
Magamra kaptam a földre dobott pólót és gyorsan rohantam le a konyhába, szerencsére senkivel sem találkoztam, hiszen vasárnap reggel fél 8 volt. Odaraktam a kávét főni, majd a gőzölgő italt három bögrébe töltöttem és futottam is vissza. Az félig nyitva hagyott ajtó mögött álltam meg.
- Baszki, mondd, hogy semmi nem történt az éjszaka. – hallatszott Gabe hangja.
- Haver, hidd már el! April nem akart semmi olyat és én pedig nem fogok tolakodni, tiszteletben tartom, amit gondol. – mondta rekedtes és irtó szexi hangján Harry.
- Uhh, ez nagyon nyálasan hangzott, de bízok benned és remélem vigyázol rá haver! – erre a mondatra már kénytelen voltam a lábammal betolni az ajtót és úgy tenni, mintha semmit sem hallottam volna.
- Megbeszéltetek mindent? – raktam le az ágyra a tálcát.
- Igen, de remélem veled nem kell még egyszer erről elbeszélgetnem, ugye? – nyúlt a bögre után Gabe.

- Már a számba rágtad ezt a témát jó néhányszor és megértettem. – bólogattam.
Azt hiszem azért volt ennyire mérges és aggódó, mert neki pár éve volt egy olyan ügye, amikor azt hitték, hogy a volt barátnője teherbe esett.

Elég nagy zűr volt emiatt itthon. Szegény anya egyfolytában sírt, apa pedig teljesen ki volt akadva, hogy a fia 18 évesen apa lesz. Szerencsére kiderült, hogy vaklárma volt és ezután az eset után, Gabe elmagyarázta ezt az egész dolgot és megígértem neki, hogy nem fogok hülyeséget csinálni.

10 óra lehetett mire befejeztük a beszélgetést, Harry is összeszedte magát nagy nehezen és kimásztunk a szobából. Ahogy leértünk a nappaliba, mindenki minket nézett.

- Hello Harry. Te már ilyen korán átjöttél? – nézett anya érdeklődően, mire én Harryt hirtelen oldalba böktem.
- Öhm, jó reggelt Mrs. Jones, igen körülbelül egy órája jöhettem át, csak meg akartam nézni April hogy van. – mondta zavartan.
- Értem, de gyere, ülj le velünk reggelizni. – invitálta mosolyogva anya.
- Ne tessék haragudni, de mennem kell. Liamnek megígértem, hogy reggelire hazamegyek, de köszönöm szépen. – és az ajtó felé indult, maga után húzva.
- Megismételhetnénk valamikor ezt az estét, nem gondolod? – nézett rám csillogó szemeivel.
- Csak tudjuk majd kijátszani a többieket. – mondtam, közben az ajkait figyeltem.
- Köszönök mindent April. – fogta meg mind a két kezem, majd megcsókolt – De most mennem kell, majd hívlak. Imádlak. – suttogta az utolsó szót az ajtóból és bezárta maga mögött.
- Nocsak, nocsak. Mi folyik itt? – állt mögöttem Danny karba tett kézzel.
- Mi a baj? – néztem rá mérgesen.
- Nem, semmi gond nincs. Szóval, arra gondoltam, hogy én még nem láttam Londont és szerintem Estherék sem, ezért elmehetnénk várost nézni. – dőlt neki a falnak.
- Jó rendben, gyere beszéljük meg a többiekkel. – és a nappali felé indultunk.
- Nos, akkor ki szeretne várost nézni? – könyököltem a pultra a lányokkal szembe, akik még félig még aludtak a müzlis táljuk felett.
- Én! – ordította Esther.
- Én is, csak adj 10 percet kérlek. – majd Hannah fejét a tányér mellé rakta.
- Gyerünk, szedd össze magad, vár London! – visította Flora.
- Danny, akkor fél órád van, te is szedd össze magad és mehetünk. Gabe, Tom, Lily, Phill? Ti jöttök? – néztem a kanapé felé.
- Persze ki nem hagynám. – pattant fel Gabe.
- Láttuk már párszor a várost, de idegen vezető úgyis kell, szóval megyünk. Ugye Lily? – bökdöste Tom a nővérét.
- Ki nem hagynám. – tápászkodott fel nevetve a fotelből Lily.

- Te idegenvezető? Na ne nevettess, majd egy itteni ember megmutatja a városát. – kötekedett Phill.

Kis késéssel, de egy óra múlva mindenki lent díszelgett a bejáratnál és már indultunk is. Phill szinte végigmutatott mindent, de nekem a London Eye volt a kedvencem, amit persze ki is próbáltunk és valami fantasztikus volt! Lejártuk már a lábunkat, este 7 óra körül volt mikor már hazafelé vettük az irányt, de előtte még beültünk egy hozzánk elég közel mondható Starbucksba, ahol egy Frappucinot rendeltem. Azt hiszem, ilyen finomat még nem igazán ittam. Kiültünk a bejáratnál található asztalokhoz és ott szürcsöltük az italunk, amikor újabb ismerősökkel találkoztunk.
- Sziasztok srácok, hát ti hogyhogy itt? – kérdezte Zayn.
- Csak megmutattam nekik a várost, aztán mielőtt hazamentünk volna beugrottunk ide. – rázott vele kezet Phill.
- Bazd meg Zayn siessünk, mert ma még alig ettem és már nagyon, de nagyon éhes vagyok. – toporzékolt Niall.
- Jó nyugi már. Ja és April, azt üzeni Harry, hogy hívd fel. – kacsintott – Nos, mi lépünk, mert a haspók már nem bírja tovább, sziasztok majd találkozunk. – nyomta el Zayn a félig elszívott cigijét, majd beléptek az üzletbe.
- Na mi van, már meg is van a száma? – szürcsölte Danny hazafelé a kávéját.
- Ne haragudj, de miért kérdezel ilyeneket? Talán zavar, hogy jól elvagyunk? – förmedtem rá.
- Nem, csak tudom, hogy nem fogsz vele jól járni. Majd meglátod, hogy igazam lesz! – küldött felém egy gonosz mosolyt.
Nem is bántam, hogy 10 perc múlva hazaértünk, mert már elegem volt belőle. A három háziasszony már a vacsorát csinálta nekünk, miközben apáék a teraszon terítettek meg és közben természetesen söröztek.
- Hogy tetszik London? – simogatta meg anya a vállam, ahogy odaléptem hozzá.
- Imádnivaló, talán majd egyszer ideköltözök. – hajtottam fejem a vállára.
- Mi a gond? Történt valami? Nem tűnsz vidámnak. – mondta.
- Semmi komoly. Majd ha lesz időd vacsi után elmondom. – nyomtam egy puszit az arcára és kimentem elfoglalni a helyem.
Esther és Tom voltak a legéhesebbek, szinte csak úgy habzsoltak, sőt, Tom még kétszer repetát is kért, de én a palacsintára fentem a fogam. Danny egész végig engem figyelt, már-már zavarba hozott. Mire az utolsó falat maradt volna a palacsintámból, megcsörrent a telefonom, Harry volt az. Gyorsan felálltam az asztaltól és a medencéhez futottam.
- Nem hívtál. – hallatszott rekedt hangja a vonal túlsó végéről.
- Annyira sajnálom, ne haragudj, de nemrég jöttünk haza és az előbb ültünk le vacsorázni, de mindenképp hívni akartalak. – magyarázkodtam, közben fel-alá járkáltam.
- Hé bébi, nem gondolod, hogy ezért majd ki kell engesztelned? – nevetett fel.
- Talán megoldható. – nevettem én is.
- Holnap ha ráérsz átjöhetnél, vagy ha kell leugrok érted kocsival, aztán elnézhetünk valahová. – ajánlotta fel.
- Nem is rossz ötlet, megbeszélem anyával és reggel hívlak! Aludj jól édesem. – babráltam a pulóverem cipzárját. Ő nem látta, de én zavarban voltam.

- Te is szépségem, akkor holnap. Jóéjszakát. – majd lerakta a telefont.
Leültem a medence szélére és elmosolyodtam. Reméltem, hogy ez után, már minden csak jó lesz.

Chapter 10.

Ez a rész már kicsit izgalmasabb és hosszabb is mint a többi. Remélem tetszeni fog nektek és még mindig várom a kommenteket! xoxo

Életem egyik legjobb szülinapi bulija volt ez. Mindenki táncolt és énekelt kivétel nélkül. Gabe és a többiek a medencébe ugráltak, egyszer engem is majdnem beledobtak, de nem hagytam magam. A lányok megismerkedtek Harryékkel és meg kell hogy mondjam, nagyon büszke voltam rájuk. Nem visítoztak a bemutatkozásnál vagy a puszi adásnál és nem is toporzékoltak. Ahogy láttam egész jól elbeszélgettek mindenkivel.

Hirtelen Louis toppant mellém.

- Na, milyen a buli? – tette bal kezét a vállamra.
- Nem találok szavakat, ez egyszerűen tökéletes. – álltunk az első emelet teraszán.

- Harryvel mi van? – könyökölt a korlátra, közben a kertben táncolókat figyelte.

- Semmi. Rám se néz és hozzám se szól. – ültem le a napágy szélére.

- Rád se néz? Na ne nevettess. Ne tudd meg, hogy mennyire féltékeny arra a Danny gyerekre. Egész este titeket figyelt, ahogy beszéltetek, ahogy táncoltatok vagy ahogy csak egymásra néztetek. – hadonászott háttal nekem.
- Boccs, de én ezt nem így vettem észre. – nevettem fel.
- Higyj nekem! De most gyere! – ragadta meg a karom és lefelé húzott maga után.
Meg sem álltunk a kertig, ahol a többiek tartózkodtak. Láttam, hogy Harry felé tartunk, aki bambán áll egy sörrel a kezében és közben Zaynnel beszélget. Louis megtorpant előttük, kikapta Harry kezéből a sört, helyére a kezem téve, majd az én helyem Zayn váltotta fel, azaz mostmár őt húzta maga után befelé a házba. Kacéran mosolygott rám, majd a másik kezem is megfogta.
- Szabad egy táncra? – nézett ragyogó zöld szemeivel rám.
- Persze. – szorítottam meg erősen kezeit és a tömeg közepére álltunk be.
Erre a számra kezdtünk el táncolni:
http://www.youtube.com/watch?v=EPo5wWmKEaI&feature=relmfu
Kezei lecsúsztak a derekamra, tekintetét az enyémbe fúrta. Éreztem bódító illatát, kezeinek puha tapintását. Körülbelül a szám feléig gyönyörködtünk így egymásban, majd a csendet én törtem meg.
- Miért nem jöttél el tegnap este? – hajtottam fejem a vállára.
- Megvolt az oka. – dörmögte a fülembe.
- És mégis mi ha szabad tudni? Én ott vártam rád, ne tudd meg milyen szar érzés volt. – most már az arcát figyeltem.

- Te vagy az oka. – hagyta abba a táncot.
- Tessék? – kérdeztem vissza, hiszen ezt a kijelentését nem nagyon értettem.
- Igen jól hallottad. Félek April, érted? Te egy nem mindennapi lány vagy számomra. Félek, hogy megbántalak és ezt semmiképp sem akarom. Féltelek saját magamtól, tudom, hogy csak fájdalmat okoznék. – mondta.
- Nem Harry, tévedsz. – még mindig egymást néztük.
Tekintete csak úgy izzott, kezei erősebben szorították a derekam, arca közeledni kezdett hozzám. De valaki megint megzavart minket, eközben pedig egy ismerős dallam kezdődött el.
- Elrabolhatom a hölgyet erre a számra haver? – kérdezte Danny.
Harry kérdően pillantott rám, de én egy bólintással jeleztem, hogy részemről oké a dolog.
- Persze haver. – emelte ki az utolsó szót, majd ott is hagyott minket.Igen, ez a mi közös számunk volt, a Beautiful Monster.

- Kezdesz összemelegedni a sráccal? – kérdezte flegmán.
- Részedről gond lenne? – vágtam neki vissza.
- Nem, de azért tudd, hogy tényleg hiányzol. – pörgetett meg.
- Danny kérlek, ne rontsuk el ezt a szülinapomat is. – forgattam meg a szemem.
- Mert a tavalyi el volt rontva? Én kifejezetten élveztem és nekem tetszett. – kacsintott.
- Kérlek ezt ne most. Úgy tudom lezártuk a dolgot. – direkt kerültem a tekintetét.
- Miattam nem jársz senkivel azóta? Én vagyok az oka? – fordította szembe arcom az övével.
- Nem, nem miattad. Egyszerűen csak nem találtam még meg azt, akivel jónak látnám a dolgot. – szakítottam ki kezeimet az övéiből. 
- Csak mert már azt hittem, hogy még mindig engem szeretsz. – mosolygott.
- Nem Danny, tényleg nem. De most megyek, megnézem mit csinálnak a lányok és köszönöm a táncot. – szinte vágtázva rohantam a kert másik végébe.
Esther és Flora Louis társaságát keresték, igaz már elég nehezen, mert Lou állni is alig bírt, annyira részeg volt.
- Istenem, milyen édesek lennétek együtt. – csillogott Esther szeme.
- Mármint kivel? – nyílt nagyra a szemem.

- Fiatalság bolondság. De jól van az, csak legyen elég sör! – beszélt össze-vissza Louis majd egy nyálas puszit nyomott az arcomra.
- Harryvel te butus, teljesen összeilletek. – nevetett Flora.
- Köszi. – mosolyogtam.
Anyát láttam felénk közeledni.
- Segítsek valamiben? – siettem oda hozzá.
- Nem-nem semmiben, csak érezd jól magad. A többieknek tetszik a buli? – mutatott végig rajtuk.

- Szerintem igen. De anya, köszönöm ezt az egészet! – öleltem magamhoz és megpusziltam.

Hihetetlen nagy partit csaptunk. Ilyen jól legutoljára tavaly éreztem magam, akkor is ugyan így a szülinapomon. Annyira jó volt végignézni mindenkin és látni rajtuk, hogy milyen felhőtlenül jól érzik magukat. Anyáék is nagyon jól elvoltak Sarahék társaságában. Gabe, Phill és Lily is elég jól kijöttek egymással, vagyis mindenki-mindenkivel, egyedül csak Danny lógott ki a sorból.
Rengeteget ittam, mert ugye én voltam az ünnepelt és mindenkivel koccintanom kellett, nem beszélve a plusz körökről, amit a Floraékkal és a fiúkkal ittam. Éreztem, hogy már alig állok a lábamon és elég érthetetlenül beszélek, de még tartottam magam. Nem nagyon köthetett belém senki, mert egyetlen egy józan sem volt köztünk. Hajnali fél 4 körül mentek el az utolsó vendégek és Harryék is valahogy úgy, mert ha jól emlékszem Louist és Zaynt már majdnem, hogy húzni kellett, de a göndörke el sem köszönt tőlem. Már csak mi voltunk talpon anyával és Sarahval. A lányok is lefeküdtek valahol, egyedül csak Dannyt láttam, hogy a nappaliban alszik. Felvonszoltam magam a másodikra, alig láttam valamit a félhomályban, így benyitottam az utamba eső legelső szobába. Azt hiszem ez a Gabe és Tom féle közös szoba volt, de senki sem volt bent. Ledobtam magam a bal oldali ágyra. Kegyetlenül szédültem, kezdett rám törni a hányinger is és hihetetlenül melegem volt. Gondolom ez is az alkohol hatása volt. Feltápászkodtam és kihúztam az erkély ajtót félig, hogy legalább egy kis friss levegő hagy törjön be a szobába. Visszaestem az ágyba, ledobtam a blézerem a földre és ezt követte a pólóm és a zoknim is. Mivel már a nadrágom nem volt erőm levenni ezért csak az övemet lazítottam meg. A takarót félig magamra húztam és háttal fordultam az ajtónak. A hűvös levegő a hátamat cirógatta, erre el is szenderedtem.

Nem tudom mióta aludhattam már, de valami motoszkálást és zörgést hallottam kintről, bár annyira nem foglalkoztatott. Mikor már másodjára hallottam felültem az ágyon és vártam. Káromkodás és nevetés hallatszott felváltva lentről. Gondoltam felkeltek apáék és még iszogatnak egy kicsit, így vissza is feküdtem. Két perc nem telt el és egy hatalmas nagy koppanást hallottam az erkélyen és hirtelen felugrottam.

- Ki az? Ki van ott? – indultam el a hang irányába.
- Sssssshhh! – ugrott mögém valaki és befogta a számat.
Éreztem, ahogy patakokban kezd folyni a homlokomról a víz. Elővéve jól bevált szokásom, megfordultam és ágyékon rúgtam.
- Auu, April normális vagy? – nyöszörgött az illető, míg én gyorsan odarohantam az éjjeliszekrényen található kislámpához és felkapcsoltam.

- Harry, te mi a faszt keresel itt? – kérdeztem tőle remegve.
- Bazd meg, ez nagyon fáj. – ült le az ágyra.
- Várj, hozok egy kis jeget rá. – mire ő megfogta a karom és maga mellé ültetett.
- Nem kell köszönöm. – simogatta meg az arcom.
- Szóval, minek köszönhetem látogatásod? – néztem rá érdeklődve.
- Ma sem tudtunk sokat együtt lenni és már elég régen beszéltünk egy jót, sőt valaki mindig megzavart minket valamiben. – mosolygott.
- Hát, igen. – bólogattam szorgosan.
- De úgy látom már vártál. – nevetett hangosan.
- Vártalak? – néztem rá értetlenkedve.
- Elég lengén öltöztél fel, de nem baj tetszik. – mondta még mindig nevetve.
- Bazd meg!  - kiáltottam fel – Ne haragudj, basszus most mit gondolhatsz rólam. – ugrottam fel és a bátyám pólói közt kutakodtam. Teljesen kiment a fejemből, hogy nem volt rajtam póló.
Harry felállt és nekidőlt a szekrénynek, amiben most én keresgéltem.
- De én nem szeretném, hogy felvegyél bármit is. – állt zsebre dugott kézzel, mint egy kisfiú.
Szembe fordultam vele és teljesen ledermedtem. Nem hittem a fülemnek, hogy vajon tényleg jól hallottam amit mondott?

- De, muszáj, elég szégyellős vagyok. – ezzel a mozdulattal magamra húztam egy sötétkék V nyakú pólót.
Két lépésre álltunk egymástól. Engem nézett, majd közelebb jött.
- April! – döntötte homlokát az enyémnek.
- Igen Harry? – hunytam le szemeim.
- Nagyon tetszel nekem és annyira hülye voltam, hogy ennyi ideig húztam az időt. – mondta, de mire megszólaltam volna, mutató ujját a számra rakta - Nem, te már elmondtad mit gondolsz, és remélem ez azóta sem változott. – és hirtelen megcsókolt.
Térdeim beleremegtek csókjába és kicsit el is vesztettem az egyensúlyom. Neki döntött a szekrénynek, kezei a pólóm alá csúsztak és a hátamat simogatták. Igen, ez volt a mi első csókunk.

- Nem tudod mióta vártam erre. – néztem mélyen a szemeibe és elpirultam.

- Harmadjára csak sikerült összehoznunk. – tette hátra a vállamra lógó hajtincset.
Újra csókolóztunk, de most még vadabbul. A hajába túrtam, lábaimat a dereka köré fontam és így vitt el az ágyig. Letett, közben lekapcsolta a lámpát, majd újra velem foglalkozott.
- Látod mondtam, hogy nem kell az a póló. – és egy mozdulattal le is szedte rólam.
A nyakamat puszilgatta, mire én az övével kezdtem babrálni, ő pedig a melltartóm kapcsolójával. Ajkaink egy percre sem váltak el egymástól.

- Harry, nekem ez nem fog menni, ez még túl korai. – dőltem neki a hideg falnak.

- Mármint mi? – kérdezte meglepődve.
- Tudod, az hogy lefeküdjünk. Én ennyi idő után még nem merem bevállalni. – hajtottam le a fejem.
- Jó megértettem. – válaszolt egyhangúan.
- Kérlek ne… - és ujját megint a számra tette.
- Hé nyugalom! Nem probléma, megértem.  – nyomott egy puszit a számra és hallottam hangján, hogy elmosolyodik – Szerintem aludjunk egyet, nem hiszem, hogy te is még sokáig bírnád ilyen állapotban.
- Harry, köszönöm. – adtam neki egy utolsó csókot.
- Aludj jól szépségem. – majd betakart minket, átölelt és hozzám bújt.

Igen, azt hiszem most már elmondhatom, hogy amit a gyertya elfújásakor kívántam, valóra vált.

Chapter 9.

Mivel elég szorgos voltam és volt egy kis időm is az elmúlt 2 napban így hoztam mégy egy részt. :) Remélem ti is túlélitek ezt a meleget. xx

Fura mód reggel, nem a fejfájásomra keltem, hanem arra, hogy a bátyám és Tom az ágyam szélén ugrálva éneklik a Happy Birthday-t. Igazán örültem ennek a kis ébresztőnek, bár teljesen kiment a fejemből, hogy ma van a 18. szülinapom. Egész délelőtt mindenki nagyon kedves volt velem, sőt Sarah reggelire palacsintát is sütött a kedvemért. Délután 1 óráig mászkáltam a fehér köntösömben, mikor anya rám szólt, hogy illő lenne átöltözni és segíteni egy-két dologban. Hamar összeszedtem magam és segítettem, amiben csak tudtam: hangfalak összekötése, a kert és a terasz feldíszítése, a húsok bepácolása és természetesen az italok hűtőbe helyezése.
- Jesszus még mennyi a teendő és már 3 óra, a vendégek ötre vannak hívva, én pedig még sehol sem állok. – szaladgált anya fel-le a házban.
- Hé anya! Lassíts, hidd el minden tökéletes lesz. – simogattam meg puha arcát.
- Hamarosan megérkezik a meglepetésed. Remélem örülni fogsz neki. Ja, és remélem a tegnapi randi jól sikerült. – szorított magához.
Ezzel a mondatával kicsit kíváncsivá és szomorúvá is tett egyben, kíváncsivá a meglepetés miatt, szomorúvá pedig azért, mert eddig nem is gondoltam a tegnapi Harrys ügyre.

Kereken 4 órakor csengettek.
- Valaki kinyitná az ajtót? – ordítottam a kanapén ülve, amire persze senki sem felelt.
Muszáj voltam kimászni a tv előtt, mert valaki szó szerint rákönyökölt a csengőre, amit már az idegeim nem nagyon bírtak. Kinyitottam az ajtót és azt hiszem a szívem kihagyott pár dobbanást.
- April! – tepertek le mind a hárman a földre.
- Nem, ezt nem hiszem el! – kezdett el ömleni a könny a szememből – Ti komolyan eljöttetek a szülinapomra és most itt vagytok! Ezt nem hiszem el!
- Érted bármit bébi! – szorított erősen magához Esther.
- Adj már nekem is egy kis helyet! – tolta arrébb Hannah.
- Hé, azért egy kis levegőt még hagyjatok benne! – mosolygott könnyes szemeivel Flora majd gyengéden átölelt.
Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, vagy mit csináljak velük. Behívtam őket a nappaliba, igaz elég nehézkesen, mert leginkább a háztól voltak elájulva és a földszinten körbe-körbe jártak. Nevetni támadt kedvem, hiszen ilyen ízes káromkodást már pár napja nem hallottam.
Végre leültek és elkezdtem nekik mesélni pár itteni élményem, közben hideg citromos sört nyomtam a kezükbe, de természetesen Harryről egy szót sem szóltam.
- Na de most már mondjatok ti is valamit. Mi történt otthon? – ültem le eléjük.
- Nos, először is az a helyzet, hogy lesz még egy vendéged, akinek nem tudjuk, hogy fogsz-e örülni, de hamarosan megjön. Amúgy minden rendben. – vigyorgott Esther.
- Ajj, sosem tudod jól bevezetni a dolgokat. – mondta fejét fogva Hannah.
- Mindegy lányok, majd meglátja, hogy ki az. De amúgy tényleg minden rendben otthon, jól elvagyunk, viszont kegyetlenül hiányzol és a bulik nélküled annyira szarok. – pattant mellém Flora és folytatta az ölelgetést.Ezt a pillanatot a csengő szakította félbe.

- Basszus és még hányszor fog ma minket megzavarni ez a szar. – álltam fel, hogy kinyissam az ajtót és ezt a mozdulatsorom a lányok érdeklődve nézték végig.
- Meglepetés! – nyújtott felém az illető egy üveg Finlandiát – Gondoltam, megleplek így szülinapod alkalmából.
- Atya világ Danny, hát most tényleg jól megleptél. – nyomtam az arcára két puszit majd derekamnál fogva szorosan magához ölelt.
- Hiányoztál! – suttogta a fülembe úgy, hogy senki se hallja.
- Szintén. – bólintottam egyet, majd őt is, ahogy a lányokat, a nappaliba vezettem.
Feltörtek bennem a régi emlékek. Az összes együtt töltött pillanat: a sörözések, mikor mindig suli után találkoztunk, a heves csókcsaták vagy az, hogy pont egy éve volt, hogy teljesen egymásba gabalyodtunk. Hevesebben kezdett verni a szívem és le sem tudtam róla venni a szemem. Valószínűleg elég feltűnően nézhettem, mert csak arra lettem figyelmes, hogy Flora félre húz.
- Na, mit szólsz? – nyomott neki a falnak és úgy beszélt, hogy más ne hallhassa.

- Eléggé meglepődtem, de nagyon-nagyon örülök neki. – pirultam el.
- Mi lesz most? – húzódott oldalra a szája.
- Mi lenne? Semmi. Jó barátok vagyunk és nagyon jól esik, hogy ennyit utazott miattam, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi már köztünk. – magyaráztam neki.
Ezzel a pár mondatos beszélgetéssel, le is zártuk egyelőre a témát és visszaültünk a többiekhez.

5 óra tájban elkezdtek csoportosan megérkezni az emberek, természetesen számomra rengeteg ismeretlen ember, de nem bántam, hiszen ezért jöttem ide, de legfontosabbak már velem voltak. Mindenki elegánsan, de valahogy még is kicsit lazán volt felöltözve.

Én egy krémszínű, vékony anyagú nadrágot vettem fel a bőr övemmel és természetesen a Converse tornacipőmmel, egy fekete pólót a kedvenc barna blézeremmel és pár kiegészítőt dobtam még magamra. Rengeteg szebbnél-szebb ajándékkal halmoztak el, de azért valami még mindig zavart, nem láttam a fiúkat. Körbe jártam az egész udvart és házat, de őket sehol sem találtam, ezért inkább úgy döntöttem, hogy élvezem a bulit, ők pedig majd jönnek. Folyamatosan Danny tekintetét keresetem, gyönyörű barna szemei vonzották az enyémet. Néha el-elkaptuk egymást pillantását, legutóbb, mikor apával beszélgettek. Engem nézett és édesen mosolygott, azt hiszem bele is pirultam. De ekkor meg láttam Niall szöszi fejét, ahogy a grill mellett ácsorog és a még sülő csirkemelleket nézi.
- Eljöttetek mind? – ijesztettem meg hátulról, úgy hogy majdnem eldobta a kezében lévő tányért.
- Hello szülinapos. Persze, csak nem tudom, hogy a többiek merre vannak. – puszilt arcon.
- Akkor nem is zavarlak, jó falatozást. – majd ott hagytam és felderítésre indultam.
Ahogy a pompásan feldíszített teraszról a nappaliba toppantam, Louis csinos fenekét pillantottam meg, aki a srácok társaságában beszélgetett. Mivel Lou háttal állt nekem, gondoltam őt is megijesztem.
- Szóval itt bujkáltok! - ugrottam fel a hátára nyakát megszorítva.
- Csak hagyj egy kis levegőhöz jutni. – vörösödött el az egész feje és rekedt hangon sipítozott.
- Olyan boldog vagyok, hogy eljöttetek. – néztem végig mind a négyükön, természetesen Harryn is – De miben mesterkedtek itt?
- Hoztunk egy kis ajándékot, csak Niallt várjuk, de hiába, ugyanis már megint eszik. – erre a mondatára pont megérkezett az emlegetett.
- Na, itt vagyok, megjöttem kezdhetjük. – törölte meg a száját a kezében lévő szalvétával.
- Szóval, egy apró meglepetést hoztunk neked, ami reméljük tetszeni fog, használd egészséggel az összeset. – nyújtotta át a kék ajándék táskát Louis.
Eszeveszetten bontottam ki az ajándék csomagolását. Nem hittem a szememnek, mert több régi álmom, egy pillanat alatt váltották valóra. Először is egy fekete Ray Ban Wayfarer napszemüveg volt a táskában, mellette egy közös kép róluk, természetesen aláírva és végül, de nem utolsó sorban a legszebb az egészben, 4 darab VIP jegy a következő koncertjükre. Szóval sejtették, hogy a három csajszi is oda van értük.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – toporzékoltam egyhelyben örömömben.
Mind a négy fiút végig pusziltam és jól megölelgettem őket. Harry maradt utoljára.
- Köszönöm szépen! – álltam elé mosolyogva majd neki is két puszit adtam – De honnan  tudtátok, hogy 4 jegyet kell adnotok nekem? – néztem a kezemben tartott jegyekre, ekkor hideg kezeivel megfogta a karom és magához szorított.
- Az legyen az én titkom. – súgta rekedtes hangján, majd rám nézett és kacsintott.
A szívem újra őrülten kezdett kalapálni. Mondhatom ennél jobban be sem tudtak volna zavarni. Lassan úgy éreztem, hogy megbolondulok. Két ilyen srác és egy-egy mozdulattal vagy mondattal teljesen kikészítenek. Mire feleszméltem, már csak hátulról láttam Harryt. Istenem, egyszerűen tökéletes. Valami kimondhatatlan dolog fogott meg benne, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Hátra nézett rám, mosolygott és én is viszonoztam ezt. Hiába haragudtam rá a tegnapi miatt, azért, hogy nem jött el, de hát túl nagy a szívem.

Pár perc múlva anya szólt, hogy a lányoknak lenne egy kis meglepetésük a számomra. A kertbe mentem és vártam, leoltották a lámpákat és csak a lampionok égtek. A konyhából jöttek kifelé, kezükben egy hatalmas tortával és mindenki nekem énekelte a Happy Birthday-t. A torta tetején egy 18-as gyertya díszelgett. Elkezdtem örömömben sírni, hiszen egy hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen élményekben lesz részem, mint most egy nap alatt. Elfújtam a gyertyát és kívántam. De hogy mit, azt nem árulhatom el.

Chapter 8.

A nyolcadik rész. Jó olvasást! :)xxx

Elég hamar eljött a reggel, amit úgy vártam, mint egy kisgyerek. Nem tudtam mit tervez Tom, de már nagyon kíváncsi voltam, sőt annyira izgultam, hogy már 7 órakor felkeltem és nem tudtam magammal mit kezdeni. Óvatosan kiosontam a szobából, hogy Lilyt ne keltsem fel és lementem a konyhába. Anya kávét főzött a többieknek, hiszen Bobnak és Sarahnak muszáj volt dolgozni mennie, apa, Angela és Alan pedig bevásárolni indultak.

- Jó reggelt szépségem! – mosolygott tündérien rám anya.

- Nektek is. Hogy-hogy ilyen korán már mind fent vagytok? – vontam kérdőre őket.

- Tudod April, a holnapi bulira valakinek be kell vásárolnia és azt hiszem, nem fog minden magától a hűtőbe szállni.

- Hagy menjek én is veletek! – könyörögtem apának.

- De hát még fel sem vagy öltözve, vagy köntösbe szeretnél jönni? – kortyolta apa a forró kávét.
- Adjatok öt percet és el is készülök. – válaszát meg nem várva rohantam fel az emeletre, öltözködés közben mostam a fogam és fésültem a hajam, vasalásával nem törődve és hat perc múlva már az ajtó előtt álltam.
- Hé Greg! Menjetek az én kocsimmal, Sarah majd bevisz engem dolgozni. – dobta apa kezébe a kulcsot Bob.

A garázs mellett álltam, alig várva, hogy felnyíljon az ajtó. Szívem hevesen kezdett verni, mert tudtam, hogy milyen autóba fogok most beülni. Toporzékolni kezdtem, amikor megláttam a vadonatúj szürke terepjárót.
- Igen! – visítottam örömömben.
- Jól vagy? – nézett rám grimaszolva apa.
- Igen, de sosem ültem még Range Roverben és imádom ezt az autót! – s egy mozdulattal már be is pattantam az anyós ülésre.
Alan a legközelebbi Tescohoz irányította apát. Teljesen más volt itt minden, mint otthon. Sokkal jobban tetszett még a termékek elrendezése is. Apáéktól már messze kalandoztam a ruhaneműknél, a jobbnál-jobb felsők között kutatva.
- Igen, azt hiszem ez jól állna. – szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.

- Ki a… Jézusom Liam te mit keresel itt? – förmedtem rá.
- Ó ne haragudj, hogy elmertem jönni vásárolni. – babrált a kezében lévő kocsi kulccsal.
- Jajj, ne értsd félre, csak azt hittem már hazamentetek, de ezek szerint még mindig itt vagytok Harrynél.

- Még most hétvégén lesz egy kis dolgunk, aztán jövőhéten hazautazok. Jól jön most ez a pár hét pihenő. – mondta mosolyogva.

- Értem. De, ha ráértek holnap, mondd meg a fiúknak, hogy nézzetek át, mert a szülinapomat tartjuk és örülnék, ha ott lennétek ti is. – motyogtam közben a pólókat válogatva.
- Harrynek is szól ez a meghívás? – kérdezte érdeklődően.
- Csak szólj nekik. Most pedig megkeresem apáékat és segítek a sörök válogatásában, de tényleg örülnék, ha holnap találkoznánk. Szia. – adtam neki egy gyors ölelést és már mentem is.

- Szeretem a Guinnesst. – kiabálta utánam nevetve.
- Rendben majd meglátom mit tehetek az érdekedben. – ordítottam neki vissza.

Két óra alatt meg is vettünk mindent, apa még hazafelé megállt tankolni, szóval két és fél óra múlva, már a kocsifeljárón állva pakoltuk ki a táskákat. Épp három nagy szatyor volt nálam, amikor valaki, mint az őrült úgy fordult be az utcába. Ismertem, ezt a gyönyörű Audit és a sofőrjét is. Ahogy elénk ért kicsit lassított és engem nézett, aztán tovább hajtott.
- Te, ez nem a Harry gyerek volt? – kérdezte apa tátott szájjal.
- De, igen ő. – motyogtam.

- Legközelebb ha itt lesz, elkérem tőle ezt a gyönyörűséget egy körre. – ábrándozott.
- Nem hiszem, hogy lesz legközelebb, de mindegy inkább pakoljunk befelé, mert kiolvad a hús.
Segítettem kipakolni mindent, majd úgy döntöttem, hogy kipróbálom a medencét, mert eddig még nem volt rá alkalmam.  Felsiettem a szobánkba, ahol Lily egy könyvet olvasott, próbáltam rávenni, hogy jöjjön ő is, de azt mondta inkább hívjam Tomot. Felkaptam a fekete-fehér csíkos bikinim és berontottam a fiúk szobájába.
- Gyerünk lusta disznók átöltözni és medencézésre fel! Van tíz percetek, várlak titeket! – adtam ki a parancsot és magukra hagytam őket.
Ahogy lent álltam Phill fogta kézen kishúgát, aki szokás szerint szúrós tekintetével nézett rám.
- Hova-hova? – állítottam meg őket.
- Elviszem Alicet beiratkozni a jövőheti táborba, de ha hazajöttünk csatlakozok. Addig csak annyit mondok, hogy óvatosan! – kezdett el hangosan nevetni.
Nem értettem, ezt mire mondja, talán arra, hogy bele ne fullasszuk egymást a vízbe. De húsz másodperccel később rájöttem a nevetés tárgyára. Tom és Gabe lábujjhegyen sompolyogtak le a lépcsőn majd engem felemelve a jéghideg vízbe löktek.

- Szemétládák! Ezért még megfizettek! – majd kiugrottam a medencéből és nagy nehezen belelökdöstem őket a vízbe. Idő közben Phill is becsatlakozott és alig lehetett minket kiszedni a medencéből.
1 óra körül anya szólt, hogy kész az ebéd. A kedvencemet csinálta, rántott sajtot sültkrumplival. Jó adagot megettem belőle, aztán kicsit lepihentem, mert ez volt Tom utasítása. Körülbelül 4 órakor keltettek fel, hogy ideje lenne készülni, mert mindjárt elvisznek az ígért meglepetés helyre. Gyors zuhany és hajvasalás után, a ruháim közt kutakodtam, hogy vajon mit vehetnék fel, hiszen semmit nem mondtak, hogy hová megyünk és hogy mégis hogyan kellene felöltöznöm. Jól bevált szettem választottam, egy feliratos zöld pólót kapucnis szürke pulcsival, egy kék farmert a fekete Converse tornacipőmmel. Egy másfél órás kocsikázás után egy kis tóhoz értünk. Lily levezetett a partra ahol egy hatalmas pléd volt leterítve, körülötte apró gyertyákkal, a pléden pedig minden féle finomság és két üveg pezsgő.
- Fél óra múlva egy különleges vendéged lesz. Addig nézz körül és csipegess valamit. – világosított fel Tom, majd eltűntek Lilyvel.

Ránéztem az órámra, ami 7 órát mutatott. Mivel még volt időm, így gondoltam megnézem milyen a víz. Szerencsére nálam volt a fülhallgatóm, csatlakoztattam a telefonomhoz és az akkori kedvenc számom indítottam el:

http://www.youtube.com/watch?v=kzFBkkyldLY

Kicsit szemeztem még a vízzel, majd nekifutásból belerohantam. Énekeltem és táncoltam, nem törődve semmivel és senkivel. Három számot végighallgattam majd kimásztam a tóból, felhajtottam térdig vizes nadrágom, majd leültem a plédre. Megkóstoltam az epret, ami nagyon finom volt, közben töltöttem egy pohár pezsgőt is. Csak vártam és vártam, de senki nem jött. Két órát ültem ott, mikor már kezdett besötétedni és a pezsgőből sem volt semmi. Becsiccsentve elterültem a földön és éreztem, hogy a szemeim lecsukódnak.

- April, hahó kelj fel! Jól vagy? – rázott Tom a vállamnál fogva.

- Te jó ég. Megitta az összes pezsgőt. – fogta Lily a két üres üveget.
- Szóval nem jött el. Lesz hozzá egy-két szavam! – mondta dühösen Tom.
- Ki nem jött el? – tápászkodtam fel és alig érthetően beszéltem.
- Mindegy, gyere, hazamegyünk. – rakták kezeimet a vállukra, hogy segítsenek a járásban.
- Ugye Harry, ugye neki kellett volna eljönnie? – álltam meg elég ingatagul és próbáltam a szemükbe nézni.
- Igen, de menjünk inkább. – próbált meg Tom maga után húzni.
- Hagyjál, megyek magamtól is. – téptem ki kezemet az övéből majd előre rohantam.
Könnyeim rohamosan kezdtek el potyogni egymás után végig az arcomon, hallottam, ahogy a szívem darabokra törik. Hirtelen visszarántott egy kéz és Lily ölelt magához szorosan. Segítettek beszállni a kocsiba, Tom mellém ült és ő vígasztalt meg. Éjfél körül lehetett, hogy hazaértünk, természetesen már mindenki nyugovóra tért. Én fél úton elaludtam, de mivel nem volt szívük felkelteni, így ölben vittek fel a szobámba.

Sziasztok!
Igen, már többen kértétek az új rész és tudom, hogy eléggé el vagyok maradva, de jövőhétre igyekszem behozni a lemaradásom. Oka pedig az volt egyrészt, hogy elkezdődött a nyár ( tehát én is megpróbáltam kiélvezni), másrészt pedig hogy ezen a héten tudtam le a nyelvvizsgára való felkészülésem.
Az új részig pedig ezzel a képpel búcsúzom: