Chapter 4.

Meghoztam a negyedik részt. Igyekeztem vele csak tegnap Pesten voltam, így ezért nem került fel. Most nem lett valami jó de néha kell egy ilyen is.:) 
Továbbra is várom a kommenteiteket. xx

Igen, elaludt és imádtam nézni. Kezei a feje alatt, lábai maga alá húzva, haja pedig kócosan. Nem bírtam róla levenni a szemem. Éreztem, ahogy az alkohol átjárja mindenem és nem sok kellett már nekem sem ahhoz, hogy az ő példáját kövessem. Liam sem volt valami fényes állapotban, lábát lógatva ült a fürdőkád szélén, közben pedig mindenen nevetett. Úgy döntöttem, kell nekünk egy kis friss levegő, ezért leráncigáltam magammal a földszintre, igaz az utat, szinte végig négykézláb tette meg, de megérte, mert kicsit észhez tért.

Hogy őszinte legyek, lent sem volt jobb a helyzet. Anya Angelaval és Sarahval táncolt, míg apa Alannel és Bobbal ivott a bárpultnál. Gabe, Phill és Lily a konyhában beszélgettek, Niall és Tom pedig kint feküdt a fűben. Zayn próbált befűzni egy csajt, kevés sikerrel, mert már beszélni sem bírt, nemhogy még mást csinálni. De Louis, csak a nappaliban ült és nézett maga elé. Nem tudtam megállni, hogy ne menjek oda és ne kérdezzem meg mi a gond. Csak ennyit mondott:
- Eleanor. – és kezeit az arcába temette.
Csak álltam egy helyben és nem tudtam, hogy most mit csináljak. Elkezdtem a hátát simogatni és valami vigasztalás félét motyogni. Ekkor könnyes szemeivel rám nézett és szorosan megölelt.
- Az első nap hogy itt vagy, és én egy igaz barátra találtam, érzem! – potyogtak könnyei egymás után.
Nem bírtam tovább, én is elkezdtem sírni. Igen, ilyen állapotban az ember kicsit érzelgősebb, főleg, hogy ha Louis Tomlinsonnal ölelkezik. Nem?
Próbáltam kicsit jobb kedvre deríteni, még inni vele egy párat, aztán nagy nehezen rábeszéltem, hogy a másik négy jómadarat valahogy fektessük le. Phill bevállalta, hogy alhatnak az ő szobájában négyen, mert annyian elférnek.
Én rögtön mondtam, hogy Louis legyen csak a mi szobánkban, mert lesz még miről beszélgetnünk. Láttam, hogy Phillnek ez nem tetszik, de nem értettem miért. Harryt hárman cipeltük ki a fürdőből, majd meg szakadva a nevetéstől. Niall, Zayn és Liam nagy nehezen lefeküdt, 3 perc múlva már csak horkantásokat és szuszogásokat hallottam. Leoltottam a villanyt és elindultam az ajtó felé, de visszafordultam. Megálltam Harry mellett és csak néztem, néztem, ahogy pihen. Odahajoltam hozzá és adtam a homlokára egy puszit, aztán elsöpörtem a szemébe lógó göndör tincset. Kiléptem az ajtón, ahol Phill várt. Sejtettem, hogy mit akart mondani.
- April csak mondani...
- Ne most Phill légy szíves. Lehet, hogy bunkónak fogok tűnni, de én sem vagyok abban az állapotban, hogy most bármi komolyabb dologról is beszéljünk. Jó éjt.
Igen bunkó voltam, de nem akartam, hogy bármi is elrontsa az elmúlt 10 percem. Mire bementem a szobámba, Louis már édesen aludt a helyemen. Nem volt szívem felkelteni, mondtam Lilynek is hogy nyugodtan pihenjen, én majd lemegyek a nappaliba.

Kattogott az agyam, a szemem már nem bírtam nyitva tartani, de az alvás sem ment. Csak Harry járt a fejemben és az, hogy hogy lehetek ekkora piszok mázlista. Az első napom töltöm Londonban, épp egy villa nappalijában fekszek fél részegen, és életem nagy szerelme, akit eddig csak videókban láttam, vagy a szobám falán, most egy házban alszik velem. Fogalmam sincs mikor alhattam el, de a másnap egyáltalán nem volt kellemes. Finom kávé és melegszendvics illatra keltem, amit épp Sarah készített. Ő sem volt formában. Arca fehér, mint a fal, lábait úgy emelte, mintha mázsákat cipelne rajta. Az én fejem is kegyetlenül fájt és erős hányinger kínzott.
- Kérhetnék egy kis kávét? – kérdeztem reggeli rekedt hangomon.
- Persze édes, itt egy bögre, úgy látom rád is rád fér. – ült ki egy vérszegény mosoly az arcára.
Visszaültem éjszakai fekvőhelyemre, nagyokat kortyolgatva forró italomba, közben figyeltem a többieket, hogyan vándorolnak le a lépcsőn. Mondhatom, mindenki elég viccesen nézett ki.
- April drágám, veled minden rendben? – kérdezte tőlem anya halkan és elég fáradtan.
- Persze minden rendben. – nyomtam egy puszit az arcára.
Fél óra múlva tele lett a nappali. Mindenki másnaposan és sápadtan próbálta összeszedni a tegnap este maradványait. Ki lehet jelenteni, hogy tegnap szétcsaptuk a házat, viszont egy embert nem láttam.

Kettesével szedtem a lépcső fokait, míg felértem Phill szobájáig. Harry ugyan úgy aludt, ahogy hajnalban otthagytam. Pakolászni kezdtem, bevetettem az ágyat a fiúk után, kiszellőztettem, de erre sem kelt fel. Átmentem a saját szobámba valami tiszta ruhát keresni és fogkefét, aztán a fürdő felé vettem az irányt, hogy kicsit észhez térjek. Beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a forró vizet. Hallottam, hogy valaki óvatosan lenyomja a kilincset, ezért kidugtam a fejem a zuhanyzó ajtaján.

- Phill basszus, nem látod, hogy bent vagyok?- ordibáltam rá.
- A fenébe, hogy már a saját házamba sincs már nyugtom! – szólt vissza ingerülten.
Nem igazán foglalkoztam vele, mert tudtam, hogy a tegnapi miatt ilyen és persze még az is rádobott egy lapáttal, hogy másnapos. Gyorsan megtörölköztem és felöltöztem, gondoltam visszanézek az álomszuszék göndörkére. A szoba ajtaja nyitva volt, de a redőnyt még mindig nem húzta fel senki. Lábujjhegyen bementem, leültem mellé és elkezdtem az arcát simogatni. Igen, lehet úgy tűnt, hogy én udvarolok neki, de úgy voltam vele, hogy nem veszhetek semmit. Mire másodjára értem az arcához, kinyitotta gyönyörű zöld szemeit és tekintetét egyenesen az enyémbe fúrta.
- Éreztem a tegnap esti puszit. – mondta teljesen komoly arccal.
- De, de légy szíves ne értsd félre, én csak… – dadogtam össze-vissza.
- April, nyugodj meg. – húzta mosolyra száját és egy puszit adott az arcomra.
Fogalmam sincs, hogyan mehettem ki a szobából, talán 10 centivel a föld felett repültem. Ahogy leértem a többiekhez, mindenki azon volt elcsodálkozva, hogy minek örülök ennyire.

A három család plusz a négy fiú a konyhában reggelizett. A személyzet szorgosan szolgált ki mindenkit, gondoltam egy ilyen reggelit én sem hagyhatok ki. Phill mellett volt csak hely, ezért muszáj voltam oda leülni.
- Bocs, hogy tegnap olyan bunkó voltam. – súgtam oda úgy, hogy senki ne hallja.
- Nem probléma. – mondta teljesen lekezelően.
- Figyelj, én nem tudom mi a problémád velem, de ha ráérsz, ezt szeretném megbeszélni veled reggeli után. Rendben?
Erre a kérdésemre már választ nem kaptam, gondoltam, hogy majd akkor ezek után keressen ő.
A közös étkezés után felmentem a szobámba, előkotortam a fényképezőm és a laptopom, gondoltam megnézem, hogy sikerültek a tegnapi képek. Végig néztem az összeset és csak nevetni tudtam magunkon, hogy hogy lehetünk ennyire bolondok. Erről eszembe is jutottak az otthoniak, így muszáj voltam összehívni egy chat partit a csajokkal.