Nos, nagyon örülök, hogy ennyien várjátok már a következő részt! Igyekszem mindent beleadni, csak erre a hétre megint rengeteg dolgom összejött, meg ugye itt az év vége is.

Tegnap ünnepeltük a 17. szülinapomat, ami valójában pénteken volt, de állati nagy partit csaptunk, úgyhogy emiatt is késik a rész!:D 

Chapter 5.

Igen kicsit késtem, de igyekeztem picivel izgalmasabbá tenni a történetet. Kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Puszpá ♥

- Good morning! – ordították egyszerre mind a hárman.

- Hé halkabban! Így is szétmegy a fejem. – kortyoltam nagyot a vizembe.
- Nocsak, nocsak. Talán tegnap kicsit több volt az alkohol, mint kellett volna? – kacsintott Esther.
- Jó-jó, ez engem nem érdekel, inkább mesélj. Találkoztál már Zaynnel? – ült közelebb Hannah.
- Óh Zayn. Beszéltél már vele? – csillogott Flora szeme.
- Na, el a kezekkel, ő már az enyém! – robbant ki Hannah.
- Lányok elég legyen már! – förmedtem rájuk – Igen beszéltem vele és a többiekkel is és nagyon aranyosak, de ezt senki ne tudja meg, mert nem szeretnék pletykákat visszahallani.
- Aha, így már világos. Szóval tegnap valami történt valakivel, ugye? – vont kérdőre Esther.
- Na, szép, már is kezditek a kombinálást, de kérlek, ne csináljátok ezt. Nem történt senkivel semmi olyan. - pirultam el egy picit.
- Ne játszd az agyad April. Most azonnal mesélj! Harryvel volt valami? – ordította Hannah a mikrofonba.

De ekkor valaki kopogott az ajtómon, legnagyobb örömömre.
- Bejöhetek? Csak egy percre zavarnálak. – szólalt meg Phill félve.
- Persze nyugodtan, csak elköszönök a csajoktól. – mondtam zavartan.
- April, jézusom, el ne merj most menni. Be sem mutatsz minket ennek a jóképű fiatalembernek? – áradozott Flora.
- Bocs, de most mennem kell. Tényleg ne haragudjatok, ígérem, később bemutatlak titeket. – integettem el nevetve, mire Phill is elmosolyodott.
- Szóval a reggeliről szeretnék veled beszélni. Nagyon sajnálom, hogy bunkó voltam, de úgy éreztem, muszáj vagyok vissza adni neked azt, ahogy tegnap viselkedtél.
- Figyelj, mindketten hülyék voltunk, felejtsük el. – húztam magamhoz és megöleltem.
- De szeretnék még valamit mondani. – tolt el magától és leült az ágy szélére – Szóval, csak figyelmeztetni szeretnélek egy dologra. Igaz, hogy Harry az egyik legjobb barátom, de tudnod kell róla valamit.
- Kérlek, bökd már ki végre. – szakítottam félbe.
- Nos, nem hiszem, hogy teljesen bele kéne szeretned. Igen, ő Harry Styles több millió lány álma, de túl nagy nőcsábász, hidd el.
- Nem tudom, honnan veszel ilyeneket, de szerintem ezt a témát hagyjuk. Majd megoldom, köszi, most pedig lenne egy kis dolgom, ha nem haragszol. – nyitottam ki az ajtót annak jeléül, hogy befejeztem a beszélgetést.

Leültem az ablak elé és csak bambultam kifelé. Imádtam nézni, ahogy az esőcseppek versenyezni próbálnak egymással. A napnak színét sem lehetett látni, a fákat pedig a szél táncoltatta. Még az időjárás is az én hangulatom tükrözte. Csak az járt a fejemben amit Phill mondott. De, nem is tudom, miért rágtam magam ezen ennyire, hiszen még nem is történt semmi köztünk és Harry még jelét sem mutatta, hogy tetszenék neki. Felkaptam a telefonom és úgy döntöttem, hogy futni megyek. A házban senkit sem láttam, csak Alicet hallottam, amit a szobájában valami idióta zenét hallgat.

Nem is tudtam merre megyek, de őszintén, nem is érdekelt. Csak száguldoztak az agyamban a gondolatok, nem csak Harryről, hanem mindenről. Szakadt az eső, a hajamból két perc után már a vizet lehetett csavarni, a ruhámról nem is beszélve. 10 perc után meg kellett, hogy álljak, hiszen már levegőt is alig kaptam. Sosem voltam jó tesiből. Leültem egy padkára és néztem a szürke, borús eget. Egy gyönyörű Audi zavarta meg gondolataim. Megállt mellettem és lassan lehúzódott az ablaka.
- April, jól vagy? – nézett rám kikerekedett zöld szemeivel a sofőr.
- Talán. - nem hittem el, hogy még ilyenkor is vele találkozok, mikor pont őt próbálom kiverni a fejemből.
- Kérlek, ne csináld ezt. Szállj be és hazaviszlek.
- Nem, még nincs kedvem hazamenni, amúgy is boldogulok egyedül.
- April, térj már észhez kérlek! Fogalmam sincs mi történt, de mondd el, segítek ígérem. – mondta szinte már könyörögve.

Meredten néztem rá és csak álltam tovább. Hirtelen kipattant a kocsiból, megragadta a karom, majd kinyitotta az ajtót és beültetett. Rám adott egy száraz pulóvert a hátsó ülésről és beindította a motort. Szótlanul, könyökölve néztem a mellettünk elsuhanó házakat, köztük a miénket is. Tudtam, hogy hozzájuk megyünk. Nem szóltam és nem is kérdeztem semmit. Megálltunk, kinyitotta az ajtót és bekísért a házba.
- Figyelj, fent az emeleten megtalálod a fürdőt, ott a köntösöm vedd fel nyugodtan, aztán adok száraz ruhát. Ha kész vagy, gyere le és beszéljünk kérlek. – dobta le magáról vizes pulóverét egy hajrázással megfűszerezve.
- De, Harry én inkább hazamegyek. – fordultam vissza az ajtó irányába.
- Nem! Már azonnal menj fel és szedd össze magad. – parancsolt rám. 

Felcaplattam a fürdőbe. Fél óra alatt rendbe szedtem magam, megszárítottam a hajam, közben felvettem az említett köntöst. Imádtam az illatát. Valami leírhatatlan érzést keltett bennem, amit nem tudtam visszafogni. Tudtam, hogy nekem ő kell és talán ez az érzés kölcsönös, hiszen figyel rám.

Lementem a konyhába, miközben ő valami kínai félét evett.
- Kérsz? Louisnak is rendeltem, de ő most Eleanorral van, így jut egy adag neked is. – nyújtotta felém a még gőzölgő tésztát.
- Nem, köszi, egyáltalán nem vagyok éhes.
- Szóval, szeretnél velem beszélni valamiről? Esetleg segíthetek valamiben?
- Azt hiszem ebben biztos, hogy nem. – erre megcsörrent a telefonom, amit a köntös zsebébe raktam.
- Hol vagy szívem? Egy szót sem szóltál, hogy hová mész. – hallatszott anya aggódó hangja a vonal túlsó végéről.
- Átjöttem Harryhez kicsit beszélgetni, minden oké. Majd megyek, szia. – nyomtam ki egy mozdulattal a telefont.
- Berakok valami filmet, nézzük meg, aztán hátha kicsit bőbb beszédű leszel.
- Nekem már tényleg haza kéne mennem. – mondtam a földet kémlelve.
- Most beszéltél anyuddal. Tudja, hogy itt vagy és hogy vigyázok rád. Na, gyere! – bökött a fejével a nappali felé.

Megszorítottam magamon a köntöst, majd elindultam utána. A Másnaposokat kezdtük el nézni. Imádtam ezt a filmet, bár most ehhez sem volt kedvem. Harry hozott nekem egy puha, meleg takarót, majd leült mellém.

- Nos, hallgatlak. – fordult felém teljes testtel.
- Miről szeretnéd, hogy beszéljek? – kérdeztem flegmán.
- Talán arról, hogy miért viselkedsz így és miért vagy velem ilyen távolságtartó ma. Tegnap egyáltalán nem ilyen voltál. – nézett mélyen a szemembe.
- Jó nekem ez nem megy, ami a szívemen az a számon. Tudod, hogy mennyire rajongok mind az ötőtök iránt. Mindig is te voltál a kedvencem, de az irántad érzett rajongásom valahogy megváltozott, és nem 1D-s Harryt látom már benned. Én nem csak barátként tekintek már rád, tegnap éjjel teljesen megismertelek. De most inkább megyek, tudom, hogy többet nem akarsz velem találkozni, úgyhogy köszönök mindent.
- Héé, lassíts! Honnan tudod, hogy én mit gondolok? Honnan tudod, hogy én hogy érzek? – nyitotta nagyobbra szemeit.
- De…
- Nincs de! – majd mosolyogva megfogta jobb karom és maga felé húzott.
Leblokkoltam, egyszerűen nem tudtam mi jön most. Istenem April szedd össze magad. 
Már éreztem puha ajkait a számon, kezei a köntösöm alá csúsztak, végig a hátam vonalán. De mikor megtörtént volna a filmbe illő pillanat, valaki csak ennyit mondott:
- Hey! Vas happenin’?

Sziasztok!
Szóval akit érdekel, hogy mikor lesz rész, annak mondom hogy holnap. Ugyanis ezen a héten elég elfoglalt voltam, tegnap pedig megjöttem keresztapámék Ausztriából, szóval angolra és németre fel!
Puszi mindenkinek.

Chapter 4.

Meghoztam a negyedik részt. Igyekeztem vele csak tegnap Pesten voltam, így ezért nem került fel. Most nem lett valami jó de néha kell egy ilyen is.:) 
Továbbra is várom a kommenteiteket. xx

Igen, elaludt és imádtam nézni. Kezei a feje alatt, lábai maga alá húzva, haja pedig kócosan. Nem bírtam róla levenni a szemem. Éreztem, ahogy az alkohol átjárja mindenem és nem sok kellett már nekem sem ahhoz, hogy az ő példáját kövessem. Liam sem volt valami fényes állapotban, lábát lógatva ült a fürdőkád szélén, közben pedig mindenen nevetett. Úgy döntöttem, kell nekünk egy kis friss levegő, ezért leráncigáltam magammal a földszintre, igaz az utat, szinte végig négykézláb tette meg, de megérte, mert kicsit észhez tért.

Hogy őszinte legyek, lent sem volt jobb a helyzet. Anya Angelaval és Sarahval táncolt, míg apa Alannel és Bobbal ivott a bárpultnál. Gabe, Phill és Lily a konyhában beszélgettek, Niall és Tom pedig kint feküdt a fűben. Zayn próbált befűzni egy csajt, kevés sikerrel, mert már beszélni sem bírt, nemhogy még mást csinálni. De Louis, csak a nappaliban ült és nézett maga elé. Nem tudtam megállni, hogy ne menjek oda és ne kérdezzem meg mi a gond. Csak ennyit mondott:
- Eleanor. – és kezeit az arcába temette.
Csak álltam egy helyben és nem tudtam, hogy most mit csináljak. Elkezdtem a hátát simogatni és valami vigasztalás félét motyogni. Ekkor könnyes szemeivel rám nézett és szorosan megölelt.
- Az első nap hogy itt vagy, és én egy igaz barátra találtam, érzem! – potyogtak könnyei egymás után.
Nem bírtam tovább, én is elkezdtem sírni. Igen, ilyen állapotban az ember kicsit érzelgősebb, főleg, hogy ha Louis Tomlinsonnal ölelkezik. Nem?
Próbáltam kicsit jobb kedvre deríteni, még inni vele egy párat, aztán nagy nehezen rábeszéltem, hogy a másik négy jómadarat valahogy fektessük le. Phill bevállalta, hogy alhatnak az ő szobájában négyen, mert annyian elférnek.
Én rögtön mondtam, hogy Louis legyen csak a mi szobánkban, mert lesz még miről beszélgetnünk. Láttam, hogy Phillnek ez nem tetszik, de nem értettem miért. Harryt hárman cipeltük ki a fürdőből, majd meg szakadva a nevetéstől. Niall, Zayn és Liam nagy nehezen lefeküdt, 3 perc múlva már csak horkantásokat és szuszogásokat hallottam. Leoltottam a villanyt és elindultam az ajtó felé, de visszafordultam. Megálltam Harry mellett és csak néztem, néztem, ahogy pihen. Odahajoltam hozzá és adtam a homlokára egy puszit, aztán elsöpörtem a szemébe lógó göndör tincset. Kiléptem az ajtón, ahol Phill várt. Sejtettem, hogy mit akart mondani.
- April csak mondani...
- Ne most Phill légy szíves. Lehet, hogy bunkónak fogok tűnni, de én sem vagyok abban az állapotban, hogy most bármi komolyabb dologról is beszéljünk. Jó éjt.
Igen bunkó voltam, de nem akartam, hogy bármi is elrontsa az elmúlt 10 percem. Mire bementem a szobámba, Louis már édesen aludt a helyemen. Nem volt szívem felkelteni, mondtam Lilynek is hogy nyugodtan pihenjen, én majd lemegyek a nappaliba.

Kattogott az agyam, a szemem már nem bírtam nyitva tartani, de az alvás sem ment. Csak Harry járt a fejemben és az, hogy hogy lehetek ekkora piszok mázlista. Az első napom töltöm Londonban, épp egy villa nappalijában fekszek fél részegen, és életem nagy szerelme, akit eddig csak videókban láttam, vagy a szobám falán, most egy házban alszik velem. Fogalmam sincs mikor alhattam el, de a másnap egyáltalán nem volt kellemes. Finom kávé és melegszendvics illatra keltem, amit épp Sarah készített. Ő sem volt formában. Arca fehér, mint a fal, lábait úgy emelte, mintha mázsákat cipelne rajta. Az én fejem is kegyetlenül fájt és erős hányinger kínzott.
- Kérhetnék egy kis kávét? – kérdeztem reggeli rekedt hangomon.
- Persze édes, itt egy bögre, úgy látom rád is rád fér. – ült ki egy vérszegény mosoly az arcára.
Visszaültem éjszakai fekvőhelyemre, nagyokat kortyolgatva forró italomba, közben figyeltem a többieket, hogyan vándorolnak le a lépcsőn. Mondhatom, mindenki elég viccesen nézett ki.
- April drágám, veled minden rendben? – kérdezte tőlem anya halkan és elég fáradtan.
- Persze minden rendben. – nyomtam egy puszit az arcára.
Fél óra múlva tele lett a nappali. Mindenki másnaposan és sápadtan próbálta összeszedni a tegnap este maradványait. Ki lehet jelenteni, hogy tegnap szétcsaptuk a házat, viszont egy embert nem láttam.

Kettesével szedtem a lépcső fokait, míg felértem Phill szobájáig. Harry ugyan úgy aludt, ahogy hajnalban otthagytam. Pakolászni kezdtem, bevetettem az ágyat a fiúk után, kiszellőztettem, de erre sem kelt fel. Átmentem a saját szobámba valami tiszta ruhát keresni és fogkefét, aztán a fürdő felé vettem az irányt, hogy kicsit észhez térjek. Beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a forró vizet. Hallottam, hogy valaki óvatosan lenyomja a kilincset, ezért kidugtam a fejem a zuhanyzó ajtaján.

- Phill basszus, nem látod, hogy bent vagyok?- ordibáltam rá.
- A fenébe, hogy már a saját házamba sincs már nyugtom! – szólt vissza ingerülten.
Nem igazán foglalkoztam vele, mert tudtam, hogy a tegnapi miatt ilyen és persze még az is rádobott egy lapáttal, hogy másnapos. Gyorsan megtörölköztem és felöltöztem, gondoltam visszanézek az álomszuszék göndörkére. A szoba ajtaja nyitva volt, de a redőnyt még mindig nem húzta fel senki. Lábujjhegyen bementem, leültem mellé és elkezdtem az arcát simogatni. Igen, lehet úgy tűnt, hogy én udvarolok neki, de úgy voltam vele, hogy nem veszhetek semmit. Mire másodjára értem az arcához, kinyitotta gyönyörű zöld szemeit és tekintetét egyenesen az enyémbe fúrta.
- Éreztem a tegnap esti puszit. – mondta teljesen komoly arccal.
- De, de légy szíves ne értsd félre, én csak… – dadogtam össze-vissza.
- April, nyugodj meg. – húzta mosolyra száját és egy puszit adott az arcomra.
Fogalmam sincs, hogyan mehettem ki a szobából, talán 10 centivel a föld felett repültem. Ahogy leértem a többiekhez, mindenki azon volt elcsodálkozva, hogy minek örülök ennyire.

A három család plusz a négy fiú a konyhában reggelizett. A személyzet szorgosan szolgált ki mindenkit, gondoltam egy ilyen reggelit én sem hagyhatok ki. Phill mellett volt csak hely, ezért muszáj voltam oda leülni.
- Bocs, hogy tegnap olyan bunkó voltam. – súgtam oda úgy, hogy senki ne hallja.
- Nem probléma. – mondta teljesen lekezelően.
- Figyelj, én nem tudom mi a problémád velem, de ha ráérsz, ezt szeretném megbeszélni veled reggeli után. Rendben?
Erre a kérdésemre már választ nem kaptam, gondoltam, hogy majd akkor ezek után keressen ő.
A közös étkezés után felmentem a szobámba, előkotortam a fényképezőm és a laptopom, gondoltam megnézem, hogy sikerültek a tegnapi képek. Végig néztem az összeset és csak nevetni tudtam magunkon, hogy hogy lehetünk ennyire bolondok. Erről eszembe is jutottak az otthoniak, így muszáj voltam összehívni egy chat partit a csajokkal.

Chapter 3.

Köszönöm az eddigi kommenteket, ezért itt van nektek az új rész, amit pedig a legjobb barátnőimnek ajánlok! Megint 5 komment és igyekszem minél hamarabb az új résszel. puszi ♥

- April hol vagytok? Már rég lement a Nap! – hallatszott anya hangján hogy ideges.

- Anya mindjárt ott vagyunk, csak Harryre kellett várni, de ígérem, megmagyarázom.

- Harry? Milyen Harry?

- Ha hazaértünk elmagyarázok mindent! – nyomtam ki a telefont.

Gyorsan elraktam a zsebembe és szedni kezdtem a lábam, mire Harry utánam szólt.

- Hová sietsz ennyire?

- Jajj Harry ne kérdezősködj, gyere már, mert April miattad van késésben! – förmedt rá Lou, mire én csak mosolyogni kezdtem.

Sokkal több ember volt már a kertben, mint amennyire az elmenetelkor emlékeztem.

- Sarah hol találjuk April anyukáját? – kérdezte lihegve Zayn.

- Huh, drágám, azt hiszem, a teraszon beszélget. – nézett körbe.

Zayn megragadta a karom és húzni kezdett, közben kiadta a parancsot, hogy keressem anyát, mert ő még ugye sosem látta, de oda kísér és megmagyaráz mindent. Megpillantottam anyát Tom szüleivel, Angelaval és Alannal beszélgetni. Már én húztam magam után Zaynt.

- Anya várj egy pillanatot, meg tudom magyarázni. – mondtam csípőre tett kézzel, meggörnyedve, mert a futás miatt alig kaptam levegőt.

- Ne, hagyd, majd én! – ekkor Zayn kezdett el helyettem beszélni és ahogy láttam elég jól csinálta.

Anya mosolygott és magához húzott. Csak ennyit súgott a fülembe:

- Örülök, hogy ilyen hamar barátokra találtál.

Nem tudom a fiúkat merre hagytuk el, de mondtam a megmentőmnek, menjen és keresse meg őket. Felbaktattam az emeletre, hogy megírjam a csajoknak mi történt velem az elmúlt 4 órában, de egy szúrós szempárral találtam szembe magam.

- Tudtam, hogy nem kellett volna, hogy ide gyertek. – aztán a sötét alak úgy elviharzott mellettem, hogy majdnem fellökött.

- Ne is foglalkozz a húgommal... Mindig ezt csinálja, ha valaki az 1D-s fiúkkal beszélget. Szerintem csak féltékeny. – mondta Phill.

- Hmm okés. – mondtam mosolyogva, hiszen most semmi nem tudta volna elrontani a felhőtlen boldogságom.

Lehuppantam az ágyamra, elővettem a laptopom és egy körüzenetet kezdtem írni Esthernek, Hannahnak és Floranak. 1 napja jöttünk el és máris hiányoznak, hiszen ők a legjobb barátnőim. Az üzenetemre hamar választ kaptam azzal a felkéréssel, hogy azonnal beszéljünk Skypeon. Eleget téve a kérésnek, elindítottam a videohívást.

- Úristen April most csak szivatsz ugye?! – ordította Hannah. Mindig is ezt csinálta.

- Lányok nem sok időm van, röviden tömören összefoglalom a mondanivalóm és megyek is, mert vár a kerti parti.

- Kabbe! Mi is ott akarunk lenni! – próbált sírást színlelni Esther.

Mikor a beszédem közepén jártam, kopogtak az ajtón, ami lassan nyílni kezdett.

- Khmm – köszörülte a torkát Lou – Be szeretnélek mutatni Niallnek és Liamnek, szóval, ha van 5 perced, gyere le kérlek. – kukucskált óvatosan be.

Vetettem egy pillantást a laptopomra és a három lány már-már a képernyőre feltapadva kérlelte Louist, hogy jöjjön be. Bejött, megfogta a vállam és nevetve elkezdett integetni a kamerába: - Hi girls!

A csajok arcára egyszerre ült ki a boldogság és a féltékenység.

Természetesen nem akarták, hogy menjünk, de muszáj volt. Őszintén bevallom, kicsit izgultam a bemutatástól és hogy újra látom Harryt. Kiértünk a gyönyörűen füvesített kertbe, ahol nyüzsögtek az emberek, lágy zene szólt, de azt a négy különleges arcot egyből felismertem.

- Nos Liam, Niall, ő itt April az új lány. – tolt kicsit közelebb a fiúkhoz Louis.

- Nagyon örvendek. – nyomott két puszit az arcomra Liam.

- Én is, én is! – mondta tele szájjal Niall, miközben egy hatalmas hamburgert majszolt.

Harry és Zayn oldalról figyelték az eseményeket. Louis Phillel kezdett beszélgetni, én pedig egyedül maradtam a sütis asztal társaságában. Láttam, ahogy Zayn oldalba löki Harryt, aki ennek hatására elindult felém.

- April azt hiszem eddig velem beszéltél a legkevesebbet, szóval nem iszunk valamit? – kérdezte teljes nyugalommal.

Vetettem egy pillantást anyára, aztán Harryre, ebből ő értette mire gondolok és csak bólintott egyet.

- Persze, miért is ne. – aztán elindultunk egy asztal felé, ami tele volt mindenféle alkoholos és mentes itallal.

Harry természetesen a keze ügyébe akadó első sört vette el, míg én csak álltam és gondolkoztam, de egyszer csak valaki borzolni kezdte a hajam.

- Na, mit iszunk? – nézett rám vigyorogva Liam.

- Mondjuk, amit te. – feleltem kicsit bizonytalanul.

Előkapott három poharat, egy picit hezitált a vodkák között, de végül egy piros címkésre esett a választás.

- Szereted? – kérdezte felhúzott szemmel Harry.

- Ez nem kérdés srácok. – válaszoltam elképedten.

Leültünk beszélgetni a terasz egyik lépcsőjére és a srácok elmagyarázták, ki kicsoda, kinek a rokona. Én meséltem nekik a külföldi rajongókról, az otthoni szokásokról és természetesen a hazai alkoholos italokról. Ahogy a nemzeti italunkat elemeztem nekik, megjött hozzá a kedvük, hogy megkóstolják.

Tudtam, hogy apa hozott az egyik bőröndjébe kóstolóba jó pár üveggel, úgyhogy belopakodtam a szobájukba és egyet ki is vettem.

Felmentünk a fiúkkal a másodikra, ott pedig be a fürdőszobába és elkezdtünk inni.

Mondanom sem kell, hogy nem voltak ők ehhez hozzászokva és elég hamar meg is ártott nekik. Fél óra múlva mind a hárman a csempén ülve már mindenen nevettünk, de még akkor is én bírtam a legjobban.

- Nem minden napi lány vagy, ugye tudod? – mondta Harry vörös szemeivel, már-már alig érthetően.

Elmosolyodtam, de nem tudtam mire érti…

- Már mint ezt hogy érted? – kérdeztem meglepetten.

- Szerintem arra, hogy nem minden lány bírja így a piát, mint te! – mondta egy nevetés és röfögés közben Liam.
- Mindegy hagyjuk... – mondta Harry és összekucorodott a fürdőszobai kis szőnyegen.

Chapter 2.

Várom a kommenteket! Jó olvasást mindenkinek.xx

Még mindig zavart voltam, de Lily ezzel mit sem törődve betolt a folyosó végén elhelyezkedő fürdőbe, kezembe nyomva tiszta ruháim, hogy készüljek az esti partira. Gyors zuhany után felkaptam magamra egy világos répagatyát egy szürke V-nyakú pólóval, kivasaltam a hajam és rohantam is lefelé. Kicsit szemügyre vettem a terepet, járkáltam fel-alá a nagy házban. A konyhában egy házaspárral találtam szemben magam.
- Jaj, Bob ezt ne most beszéljük meg, inkább holnap. – mondta a szőke hajú nő.
- Rendben  drágám, ahogy gondolod. – simogatta végig a nő vállát egy magas férfi.
- Óh, úgy látom a vendégünk elkészült. Szeretnék bemutatkozni én Phill és Alice anyukája vagyok Sarah ő pedig a férjem, Bob.
- Szia April! – mondta mély hangján a férj – örülök, hogy megismerhetlek.
- Sziasztok. – nyögtem ki végre – Én is nagyon örülök és köszönjük, hogy itt lehetünk. Mikor kezdődik a parti? – kérdeztem kicsit félősen.
- Drágám, már elkezdődött és édesanyádék is kint vannak, de te nézz körül nyugodtan és ha szépen megkérlek szólj Phillnek és Alicenek is hogy jöjjenek le. – mondta bársonyos hangján Sarah.

Felfelé vettem az irányt, de úgy gondoltam, míg felmászok a másodikra felnézek twitterre és posztolok egyet. „ Garden party! woohoo”  De ahogy ezt kiírtam volna, éreztem, hogy neki megyek valakinek és telefonom kiesett a kezemből, végigbukfencezve a lépcsőn.
Nem bírtam felfogni, hogy ki áll velem szemben. Földbe gyökerezett a lábam és szájtátva álltam a bizonyos ismert idegennel szemben.
- Áhá, szóval te mindig kiejtesz mindent a kezedből? – adta vissza nevetve a telefonomat, közben szeméből arrébb rakta az oda nem illő hajtincset.
- Hát nem mindig, de az elmúlt órákban előfordult párszor. – nevettünk egyszerre – Szóval titeket láttalak futni?
- Igen, néha muszáj, de amúgy Louis Tomlinson vagyok. És én kit tisztelhetek meg a te személyedben? – nyújtotta felém a kezét.
- Én, én, én April Jones vagyok, de ne haragudj, hogy össze-vissza beszélek csak eléggé meglepődtem. – motyogtam.
- Gondolom Phillhez indultál, de én már szóltam neki hogy jöjjön le. Szóval, tarts velem és beszélgessünk kicsit. – kinyújtotta karját, ezzel jelezve, hogy karoljak bele.
Kis séta után megálltunk a medence mellett.
- Nos, gondolom hallottál már a bandánkról és szerintem ezért voltál kicsit zavarban, de drágám szokj hozzá mivel mostantól sokat fogunk találkozni, mert Phill és én a legjobb haverok vagyunk. Plusz Harryvel itt lakunk 2 utcányira.

Harry... Harry Styles... Ahogy kimondta ezt a nevet görcsbe rándult a gyomrom. Hogy én vele találkozni, szinte majdnem minden nap? Ez lehetetlen… Louis közvetlen és kedves, mintha már a legjobb barátok lennénk, de Harry vajon milyen? Hihetetlen volt belegondolni. Bambulva néztem zavart tükörképemet a vízben.
- Hé, April! Van most valami dolgod? – bökött oldalba Gabe.
- Nem látod, hogy beszélgetek? – förmedtem rá. Mindig a legrosszabbkor tud jönni.
- Anya mondta, hogy szóljak neked, mert be szeretne mutatni pár embernek. – nem tudom mi lett vele teljesen normálisan beszélt most velem. Talán azért mert ott volt Louis is.
- Jó bocs… Mondd meg neki hogy... 
- Gabe ugye? – szakított félbe Louis – Mondd meg légyszi anyudnak, hogy egy órácskára elrabolnám a lányát, de mire lemegy a nap, visszajövünk a fiúkkal együtt. – mondta mosolyogva.
- A fiúkkal? Na, jó. – és egy gúnyos mosollyal ajándékozott meg, közben jobb szemöldökét felhúzva.
Kezet fogtak és elindultunk, de fogalmam nem volt róla hogy hová.
- Lou szabad megkérdeznem, hogy hová megyünk?- hadonásztam.
- Persze hogy szabad. Hát hová mennénk, ha nem hozzánk? Szólni kell Harrynek, hogy csipkedje magát, mellesleg a srácok is nálunk alszanak ma, szóval már biztos mindenki csak rá vár. – mondta nevetve.
- Oké. – csak ennyit tudtam kibökni.

Két utcával arrébb szintén gyönyörű házak pompáztak, de volt egy ház, amit már ismertem. Igen, ez volt az a ház, az ő házuk! Hasonlóan lehetne leírni, mint Phillék házát, káprázatos volt az egész.
Louis előreengedett mondván hogy valamit a kocsiban hagyott, de tudtam, hogy ez csak valami kamu szöveg féle, hogy nyugodtan üljek le a nappaliba és várjam meg, ő is jön mindjárt.
Beléptem a hatalmas épületbe, vagyis az előterébe. Azt se tudtam merre menjek vagy hová nézzek, hiszen minden tetszett ebben a házban. Jobbra vettem az irányt a nappalinak látszó helyiség felé. Innen felfelé egy lépcső vezetett az emeletre. Lehuppantam a kanapéra és csak ámultam. Én itt? Már az első napon? Harry Styles házában? Azt hiszem ez csak álom... Csipkedni kezdtem magam, mire dobogást hallottam az emeletről. A szívem majd ki ugrott a helyéről, nem tudtam mit képzeljek, ki fog onnan lejönni. 
- Zayn! Hová raktad a szürke farmerem? – ordította egy ismerős hang, törölközőben lefelé szaladva a lépcsőn.
- Harry nyugi van, nem tudom miért ordibálsz, de itt van tessék. – nyújtotta oda a farmert.
Ezt az eseménysort tátott szájjal néztem végig, mire ők is észrevettek.
Harry félig vizes haját megrázta és nagyra nyitotta zöld szemeit. Közben Zayn reakcióját figyelte és elindult felém.
- Hello. Te ki vagy és hogy jöttél be? – állt meg előttem.
Nagy szerencsémre Lou épp akkor robogott be és ő elmagyarázta a dolgokat. Nem figyeltem semmire, arra sem hogy mit beszélnek, rólam van-e szó vagy sem, egyszerűen nem érdekelt. Csak Harry-t bámultam, talán egy kicsit feltűnően. Gyönyörű zöld szemeivel egy pillantása elég volt, szinte égette a bőröm.
- Szóval ezért voltál olyan ismerős nekem. Te vagy a fényképész lány. – mosolygott édesen rám és beletúrt göndör fürtjeibe.
- Mondhatjuk így is. – szedtem össze minden erőm felállva a kanapéról – April Jones vagyok, nyáron itt fogok lakni Philléknél.
Harryt megelőzve Zayn nyújtott kezet. Puha kezeinek tapintása miatt, pár percre a mennyben éreztem magam és elmerülten néztem barna szemeit.
- Zayn! Én voltam itt előbb!!! – förmedt rá Harry.
Mindannyian elkezdtünk nevetni.
- Srácok nem akarom megzavarni a nagy ismerkedést de April anyukájának megígértem, hogy mindjárt megyünk vissza, szóval Harry szívem kapj magadra valamit. De várjatok – állt meg fejét vakarva – Hol van Niall és Liam?
- Ők majd később jönnek egyenesen a partira. – felelte mindent tudóan Zayn.
Pár perccel később Harry is visszatért köreinkbe teljesen felöltözve (nagy bánatomra) és sikeresen elindultunk, mire megcsörrent a telefonom.

Chapter 1.

Sziasztok! Nos ez az első 1D story amit írok. Nagy kedvet kaptam hozzá szóval gondoltam megpróbálok egyet. Várom a véleményeket kommentben ha pozitív, ha negatív. puszi 

Rettentően féltem… Tudtam, hogy ezen múlik a londoni utam. Engem szólítottak s már-már rettegtem.
- Sikerült! – rohantam ki ordítva a folyosóra, ahol anya nyakába vetettem magam.
- Kicsim, nagyon büszkék vagyunk rád! – ölelt meg és egy könnycsepp csordult végig az arcán.
Apa  egy puszit nyomott a homlokomra, míg a bátyám, Gabe csak egy gúnyos mosolyt dobott felém.
Verőfényes napsütés volt, úgy éreztem még a madarak is nekem csiripelnek. A kék eget néztem, de megzavart egy mély hang.
- Mi van? Most azt hiszed vagány vagy, mert meglett a nyelvvizsgád? – mondta Gabe.
Inkább csak legyintettem egyet és ott hagytam a teraszon. A szobámba mentem, hogy összepakoljak a holnapi útra, mert reggel korán fogunk indulni. Fel sem fogtam még, hogy egész nyáron Londonban leszek. Gondolatmentem csengőhangom, a One Thing zavarta meg. A kijelző a legjobb barátom nevét írta ki.
- Hey baby! How are you? – kérdezte Tom majd meg fulladva a nevetéstől.
- I’m fine, thanks. But mostantól nem muszáj kizárólag angolul beszélnünk! – mondtam felnevetve – de Tommy ne haragudj, nekem még be kell pakolnom, mert már az egész család kész az útra csak még az én cuccaim vannak szerte szét.
- Hmm, okés. Bocsi hogy zavartalak. – hallottam, hogy zavarban van.
- Na, ne csináld már, reggel úgy is már korán találkozunk. Addig is puszillak. – imitáltam a cuppanós hangot.
- Oké, akkor holnap. Szia, szeretlek. – nyomta ki a telefont.
Nagyon fáradt voltam már, de sikerült becsomagolnom minden „fontos” dolgom, aztán még volt annyi erőm, hogy bevándoroljak a fürdőbe.

Reggel már mind két család készen állt a nagy útra. Természetesen mindenki nagyon izgatott volt. Egy kisbusszal mentünk nyolcan. Két ilyen bolond család, egy egész nyáron együtt? Mi lesz itt…
Ránéztem az órámra, ami még csak hajnali fél 4-et mutatott, ezért úgy döntöttem aludni fogok.
Egy mozdulattal kispárnám a fejem alá gyűrtem, a fülesemet is beüzemeltem, kezdve egy One Direction dallal és hamar álomba is szederültem.
Szinte a fél utat sikeresen végig aludtam, amikor hirtelen Tom nővére, Lily zökkentett ki álmomból. Egy pihenőben álltunk meg, mert defektet kaptunk.
- Hurrá! – mormogtam még álmosan.
- April, ne morogj légy szíves, apádéknak így is elég baja van. – szólt rám anya.
A kerék cserét hamar letudtuk és további 6 órás zökkenőmentes út után már London utcáin találtuk magunkat. Máris imádtam a helyet. 15 perc után egy villanegyed szerűségbe értünk ahol Tom keresztszülei laknak.
-OMG! - csak ennyit tudtam kinyögni – mi itt fogunk lakni egész nyáron?
- Hát, ha addig kibírják a hülyeségeinket, akkor igen. – mondta elmosolyodva apa.
Gabe igaz nem mutatta ki, de láttam rajta, hogy neki is tetszik a hely.
- Valami gond van? Szinte meg sem szólaltál egész úton... – kérdeztem, hiszen máskor be nem állt a szája.
- Semmi kedvem nem volt ide jönni, már megint miattad van ez az egész. – vágta a fejemhez és már csak a hátát láttam, ahogy húzza maga után bőröndjét a bejárati ajtó felé.

Bevonszoltam magam én is hat bőröndömmel együtt és ahogy beléptem a házba, államat a padlóról kellett felszednem. Hatalmas volt, modern és káprázatos. Az előtérben egy óriási medence, balra egy hatalmas konyha étkezővel, ebből nyílt a nappali, jobbra pedig a személyzet szobái, a fürdő és egy mosókonyha. Két emeletes ház volt, mindegyik emeleten 4-4 szoba 2-2 fürdőszobával, amelyek a folyosó végén helyezkedtek el. Előkotortam a fényképezőm és azonnal rengeteg fényképet csináltam.
- Szia! Te vagy April? – állt elém egy tőlem magasabb szőke hajú srác.
- Ööö... Igen hello. – ijedtem meg picit.
- Tetszik a házunk?- kérdezte nevetve.
- Igen, gyönyörű. – mondtam zavartan.
- Ne haragudj, hogy be sem mutatkoztam. Phill vagyok, Tom unokatesója. Szeretnél egy idegenvezetőt?
- Köszönöm, elfogadom. – húzódott mosolyra a szám.
Lilyvel kaptam közös szobát a második emeleten. A mellettünk lévő szobában Gabe és Tom, a két szemben lévő szobában pedig Phill és mint megtudtam a húga Alice.
Lelöktem a táskáim a leendő ágyamra és szét sem nézve, nyakamban a fényképezőmmel robogtam le a lépcsőn. Nem tudtam ki merre van, egyedül anyát láttam beszélgetni a konyhában egy szőke hajú nővel.

Kirohantam az ajtón és már is kattogtattam. Délután fél 5 körül lehetett, a nap sugarai az arcom simogatták. Éreztem, hogy tökéletes lesz minden. Ahogy álltam a ház előtt megpillantottam a kocsiban pakolászó bátyám. Róla is csináltam pár képet, bár utálta, ha fényképezik. Nagy kék szemeit rám meresztve hülye fejeket vágott.
Nagy nevetésre lettem figyelmes, mire 2 srác futva fordult be az utcasarkon. Mindkettőjükön szürke sapka, fehér póló, rövidnadrág és edzőcipő. Csak őket néztem és hihetetlenül ismerősök voltak. Hirtelen kiesett a Nikonom a kezemből és mire felnéztem csak annyit láttam, hogy engem néznek és mosolyogva elfutnak előttem.
Felszaladtam a szobámba és meredtem néztem magam elé. Lily törte meg a csendet.
- Hé, April! Lassan készülj, mindjárt kezdődik a kerti parti. – csak bámultam magam elé - Hahóó minden oké? – szólt hozzám másodjára is.

- Persze, persze de láttam két srácot elfutni a ház előtt és annyira ismerősök voltak, de még mindig nem tudom honnan… - hadartam.
Megfogta a vállam, leült elém, a szemembe nézett és azt mondta:
 - London utcáin bármi megtörténhet. – kacsintott.