Sziasztok Drágák!

Jelentem a hét végén hozom a következő részt! Sajnos eddig még nem volt időm befejezni, pedig már belekezdtem. :)
Remélem mindenkinek sikerült visszarázódni így tavaszi/érettségi szünet után a szürke hétköznapokba, de ne felejtsétek hamarosan itt a nyár!!!
Szép májust kívánok mindenkinek! xx

Chapter 24.

Végre valahára visszatértem hozzátok! :) És megvan a jogsim is, megérte a készülés!! :D

Közben kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek és köszönöm azoknak az olvasóknak, akik kitartottak mellettem ez alatt a hosszabb kihagyás alatt is! :)

Nem is mondanék mást, minthogy jó olvasást mindenkinek! xx

Cammogva indultam hazafelé a focizásból. Igaz, hogy szétrúgták mind a két bokám, de megérte mert nagyon jól éreztem magam. Fáradtan dőltem el a kanapén és behunytam a szemem. Ha nagyon túlzok akkor azt mondom, hogy elég lett volna öt perc hogy elaludjak, de természetesen valaki megint nem hagyta.

- Gyere azonnal fel! – üvöltötte Tom a fülembe.

- Hagyjál! – fordultam át a másik oldalamra és rászorítottam a párnát a fejemre.

- Te akartad! – majd egy mozdulattal elkapta a bokámat, lerángatott a kanapéról és elkezdett végig húzni a nappali csempéjén.

- Engedj már el hülye gyerek! Megyek én magamtól is. – rugdostam.

- Akkor csipkedd magad. – eresztette le lábaim a földre.

Felérve a szobánk elé kinyitotta az ajtót. A lányok bent beszélgettek, észre se vették, hogy ott állok az ajtóban. Jó érzés töltött el ahogy végignéztem rajtuk, valamiféle nyugodtság és elégedettség. Nem mondom azt, hogy mindig minden rendben volt köztünk, de olyan nincs is hogy mindig minden rendben van. Büszke voltam rájuk, és örültem, hogy ilyen emberek a barátaim. Fecsegtek össze-vissza és néha idétlenül felnevettek egymáson badarságain, de jó volt így kívülről szemlélni az eseményeket.

- Végre, az elveszett bárány! – kiáltott fel Flora.

- Mit akartok csajok? Mondjátok gyorsan mert itt helyben elalszom! – dobtam le magam az ágyra, arrébb lökve Florát.

- Szóval, úgy néz ki hogy a hétvégén nekünk haza kell mennünk. – húzta el a száját Esther.

Hideg zuhanyként ért a dolog. Ilyen gyorsan eltelt ez a pár nap?

- Nem tudnátok maradni még? Csak egy picit, légyszi! – borultam térdre előttük.

- Nem lehet, sajnos ezt te is tudod. – guggolt le hozzám Hannah - Estherék jövőhéten nyaralni mennek az egész családdal, mi pedig Florával nyári munkára megyünk.

- De hiszen itt is lehet nyári munkát vállalni, Esther ti pedig gyertek vissza ide nyaralni! – lelkendeztem, mintha ez annyira tökéletes és egyszerű ötlet lenne.

- Lehetetlen, de April nekünk ez a pár nap is felejthetetlen élmény volt! Harry úgyis hamarosan itthon lesz, szerintem nem fogsz unatkozni. – kacsingatott rám Flora.

- Nagyon fogtok hiányozni remélem azt tudjátok! De ácsi, meg kell ígérnetek, hogy az utolsó este bulizunk egyet! – ez inkább kijelentésként hangzott mint ajánlatként.

- Tudod, hogy nekünk nem kell ezt sokszor mondani! – majd jött a megszokott csoportos ölelés.

- Istenem, már megint ez a nyálas rész. – zsörtölődött Tom, de mi egy párnacsata keretében elláttuk a baját.

Reggel, nem azt mondom, hogy ijesztő dologra keltem, de igazán meglepődtem. Még lusta voltam kinyitni a szemem is annyira fáradt voltam, hiszem hajnal volt mikor lefeküdtünk, mert addig egyfolytában beszélgettünk a csajokkal. Csak forgolódtam, majd úgy döntöttem, hogy már muszáj észhez térnem, mert vissza aludni már úgysem fogok. Ahogy a jobb oldalamra fordultam, Niall óriási kék szemeivel találtam szembe magamat. Hirtelen azt hittem, hogy csak álmodom, ezért energiám és időm se volt arra, hogy megijedjek.

- Basszus hát te? – kérdeztem két ásítás között.

- Meg sem ijedsz tőlem? – nézett rám kiskutya szemekkel - Amúgy csak felakartalak kelteni, de motyogtál egyfolytában és kíváncsi voltam hátha valamit megtudok belőle fejteni, meg nagyon aranyosan aludtál.

- Drága, egy ilyen angyali arctól hogy a fenébe tudtam volna megijedni? – kócoltam össze a haját.

- Jaj April, ez nagyon kedves tőled. – majd az arcára húzta a takarót, úgy hogy csak a szeme látszódott ki, mert nem szerette volna, hogy lássam mennyire elpirult.

- És mit csinálunk ma? – törölgettem a szemem.

- Még fogalmam sincs, de egy biztos hogy Harry ma délután hazajön. – bazsalygott.

- Tessék? – kérdeztem vissza úgy, mintha rosszul hallottam volna.

Ez a mondat számomra olyan volt, mintha azt mondták volna, hogy megnyertem a lottót, vagy hogy örök boldogságban és egészségesen élhetek a családommal. Vagyis a főnyeremény az enyém!

Rögtön kiugrottam az ágyból és ideiglenes szekrényemben kezdtem kutakodni.

- Te hová sietsz? – nézett rám Niall értetlenül.

- Hát, öltözök és indulhatunk is. – álltam zavartan.

- April, a gép délután jön, addig még van egy csomó időnk. – kuncogott.

- Ne haragudj, csak annyi jutott el a tudatomig hogy Harry-ma-itthon. – vörösödtem el teljesen.

- Nem baj, öltözz fel és gyere le reggelizni, közben nézek valami videojátékot és addig játszunk azon. – mondta izgatottan és már el is viharzott.

Őszintén meg kell hogy mondjam, nem érdekelt sem a reggeli, sem pedig a videojáték. Bár, ha belegondolok hány lány tudna ezért ölni, hogy Niall közelében legyen akár csak öt percet is. Persze én is nagyon örülök, mert imádom, de most nem meglepő, hogy mégis Harry után vágyakoztam.

Az a pár óra olyan hosszan ment el. Niall mutatott egy csomó játékot, ami engem baromira nem izgatott. Szegény látta is rajtam de nem adta fel.

- Basszus, hogy te ezt mennyire leszarod, pedig ez a legjobb játék. Most jött ki a napokban és szerintem Londonban én vagyok az első akinek ez megvan. – mondta a lehető legbüszkébb arccal.

- Ez szuper! De lassan nem indulhatnánk? – rágtam idegesen a telefonom szélét.
- Azért azt ne edd meg! Na jó, ezt a pályát befejezem és mehetünk. – fordult vissza a tv felé.

A kocsiban ülve sokkal gyorsabban elment az idő. Niall a rádióban lejátszott összes számot végig énekelte, némelyiknél persze én is becsatlakoztam.

- Hoppá, neked egész jó hangod van, sőt! – nézett rám meglepődve - Ezt eddig miért nem mondtad?

- Mert mondjuk nincs jelentősége?  – vigyorogtam.

- Nincs? Hát te nagyon el vagy tévedve, te leszel az új hatodik tag! Jól jönne egy csaj. – röhögött.

- Miért, ennyire unalmas már fiúkkal együtt énekelni? – kérdeztem felnevetve.

- Hát sajnos nem ez a helyzet. Félek, hogy semmi nem lesz már olyan mint régen. – szorongatta a kormányt és elhallgatott.

Ezt a választ nem igazán tudtam hová rakni, de lehet csak azért mert lélekben már Harryvel együtt voltam.

Zavartan álltam a reptér egyik szélső végében. A hely tele volt paparazzikkal és rajongókkal, de szerencsére még minket nem szúrtak ki.

Már bemondták a gépet, a tömeg megindult. Idegesen csavargattam hullámos hajam végét, majd megpillantottam akire vártam. Olyan érzés volt, mint mikor először találkoztunk. Melegem lett, az arcom kipirosodott, a szívem pedig azt hiszem új és erőteljesebb dallamokat kezdett verni.

Csattogtak a vakuk, az emberek mindenhonnan a nevét kiabálták, próbált mindenki képet csinálni vele. A türelmetlenebbek már zajongtak és lökdösődni kezdtek, de ő csak mosolygott mindenkire és próbált átjutni a tömegen. Szemei össze-vissza cikáztak a tömegen, mintha keresett volna valakit, talán engem. És valóban, ahogy meglátott zöld szeme újra ragyogni kezdett, arcára pedig levakarhatatlan vigyor ült ki, kezeivel pedig idétlenül kalimpálni kezdett, ami megnevettetett. Arcom teljes vörös pompában úszott, miközben Niall a tömeg felé tuszkolt. Le sem vette rólam a szemét, bár én sem bírtam róla. Táskáját a mellette álló testőre kezébe nyomta és elindult felém. Nem foglalkozott senkivel és semmivel, csak az én reakcióm figyelte. Ingatag lépésekkel indultam meg irányába, szinte már futottunk egymás felé. Karjaimat a nyaka köré fontam és elmerültem tekintetében.

- Hiányoztál. – suttogtam halkan, alig érthetően a fülébe.

Chapter 23.

Sziasztok! Szóval újra itt :) El sem hiszem, hogy augusztus óta nem hoztam nektek új részt, pedig már elég sokan kértétek, aminek viszont nagyon örülök!! De most itt egy kis ízelítő, a többit pedig később!! xx

- Haha, baromira nem vagytok viccesek. Én léptem valami értelmeset csinálni. - majd azzal a mozdulattal sarkon fordultam.
- Csak ne olyan sietősen! - ragadta meg a pólóm hátulját Zayn, ami már közel állt ahhoz hogy elszakadjon - Akkor tudok neked megbocsátani, ha most focizol velünk.
- Ne már srácok, utálok focizni, inkább maradok a pályán kívül. - fordultam feléjük.
- Nincs nyavalygás! Bár... Ha gondolod nekem van más ötletem is. - nyaldosta Louis a száját.
- Mi a helyzet kis pajtás, nem elégít rendesen ki a barátnőd? - de ahogy ezt a mondatot kimondtam, Louis szemei kikerekedtek és kezéből kiesett a labda.
- Lehet, hogy ezt inkább nem kellett volna kimondanod. Inkább most elmegyek. - indult meg gyors léptekkel az autója felé.
Rám se nézett. Tétlenül álltam Zayn mellett, nem tudtam mit kellene csinálnom.
- Tényleg ilyen bántó volt amit mondtam? - törtem meg a csendet.
- Nem, dehogy is, csak nem úgy mennek a dolgok mostanában Eleanorral, ahogy kellene. Tudod, rengeteget veszekednek. - pattogtatta a labdát Zayn.
Pár percig álltunk még egymás mellett, de nem éreztem magam jól, amiért megbántottam azt az embert aki eddig a legkedvesebb volt velem.
- Hol van most? Bocsánatot kell kérnem. - kérleltem.
- Nem szeretném elmondani April, csak Harry és én tudjuk ilyenkor hová szokott menni. - húzta a száját.
- Semmi gond, akkor felhívom Harryt, szóval teljesen mindegy, hogy elmondod-e avagy sem. - zsebre tett kézzel vártam a választ.
- Jó oké, gyere akkor elkísérlek. - biccentett előre a fejével.

Egy szűk kis utcába értünk, keresztül mentünk az úton és egy ajtó előtt álltunk meg. Az ablakok le voltak sötétítve, így bele se mertem gondolni mit csinálhatnak itt. Akármilyen kis kiírást is kerestem, hogy miféle hely lehet ez, semmit nem találtam, csak egy OPEN táblát belülről felakasztva az ajtóra. Gondoltam én már sztriptízbárra, drogtanyára, póker klubra és még más sokkal csúnyább dologra is, csak arra nem ami bent fogadott. Egy egész hangulatos kis üzlet volt, valamiféle nevesincs gyorsétterem, kis galériával, pár asztallal és egy hatalmas pulttal. Odamentem a rám kedvesen mosolygó pultos lányhoz és kértem tőle egy kávét elvitelre, gondoltam ha Louis elküld a búsba, legalább a kávém megtudom inni útközben.
Szétnéztem, de sehol nem láttam lent, így muszáj voltam felmenni a galériára, végülis ott csak nincs annyira szem előtt. Senki más nem volt fent, csak ő. A sarokban a legeldugottabb asztalnál szürcsölt egy hatalmas bögre teát. Nem érdekelt hogyha lehurrogja a fejem, kihúztam a mellette álló széket és leültem.
- Megbántasz és még itt sem lehet nyugtom? - csúszott lentebb a széken, majd idegesen megrúgta az asztalt.
- Nem veszekedni jöttem és nem is szeretném, hogyha most nekiállnál vergődni, csak hallgass meg. - de a mondatomra meg sem moccant. - Tehát meghallgatsz, ez már haladás. Csak bocsánatot szeretnék tőled kérni, mert pont te nem érdemled meg, hogy megbántsalak, te aki mindenben segítettél nekem még mióta itt vagyok. Nem tudom, hogy mi lehet a gond köztetek, de elmondtam, hogy bármi van én nagyon szívesen segítek, de ha nem is tudok akkor is meghallgatlak. - mérges tekintete lágyabb lett.
- Komolyan? - emelte rám ragyogó kék szemeit.
- Tényleg Louis, én nem a levegőbe szoktam beszélni, amúgy is én vagyok mindenki lelki szemetesládája. - böktem meg mosolyogva - De komolyan, még egyszer szeretnék bocsánatot kérni, remélem valahogy kitudlak engesztelni.
- Hát már itt is van az alkalom rá. - mondta flegmán, majd félig elterült az asztalon - Most szépen lemegyünk, kifizeted a teámat és visszamegyünk focizni.
- Basszus, ti mind az öten ennyire imádjátok ezt a baromságot? Ennyivel ki lehet mindegyikőtöket engesztelni? - fel nem fogtam de tényleg.
- Ez még csak a kezdet, engem ilyen könnyen nem tudsz megbékíteni. - majd odalépett hozzám és megölelt.
Szorosan ölelt, éreztem benne a szeretetet, a szeretet hiányát, a fájdalmat és még lehet mást is. Hosszan álltunk így, talán túl sokáig is.
- Khmm... - köszörülte meg a lépcsőn álló Zayn a hangját - Mehetünk?
- Hé haver, veled meg beszélni valóm van. Most már három ember is tudja a rejtekhelyem? - lökdöste Zaynt lefelé a lépcsőn.
- Hé seggarcú, el kellett mondanom, különben kierőszakolta volna belőlem, vagy felhívja Harryt szóval...
- Harry... - mosolygott keserűen, majd rám nézett.
Olyan érdekes hangsúllyal mondta, nem tudtam mire véljem. Talán összevesztek vagy valami más áll a háttérben?

Chapter 22.

22. rész :)

Kresz és elsősegély vizsga megvan! Most már csak a forgalom miatt kell szurkolnotok! ;Dxx

Már csak ez hiányzott, de komolyan. Hazafelé nem elég majd Niall baromságait hallgatni, erre még Andy is. Csak abban reménykedek, hogy békén fog hagyni, mert különben agyvérzést kapok.
- Olyan fura érzés van a gyomromban, mintha mindjárt hánynom kellene. – fészkelődött Niall erőtlenül az anyósülésen.
- Igen, azt hányingernek szokták hívni. – döntöttem neki a fejem Liam fejtámlájának.
- Csak nem fáradt vagy drágám? – kezdte el simogatni a combomat Andy.
- De igen, fáradt és morcos, úgyhogy ha kérhetlek, ne húzd ki a gyufát. – majd a lehető legmérgesebb pillantásommal ajándékoztam meg.
- Még így is dögös vagy. – csapta össze a tenyerét, ami akkorát csattant, hogy megijedtem.
Liam a visszapillantóból minket nézett és csak csóválta a fejét.
A legnagyobb örömömre hamar elrepült az út, segítettem Niallt bekísérni a szobájába, mi pedig visszamentünk kicsit leülni a nappaliba.
- A lányok már vajon hazamentek? – kérdeztem két ásítás között, mivel már hajnali 5 óra volt.
- Biztosan, mert nem hallok semmi zajt. – válaszolt Liam, miközben a chipses és popcornos zacskókat szedte össze.

- Akkor én is elindulok haza, nem búcsúzkodok nagyon, mert holnap szerintem úgyis találkozunk. – tápászkodtam fel a fotelből – Szóval, jó éjt!
- Hazakísérjelek? – kérdezte Andy csábos mosollyal.
- Nem! Ez alatt a pár utca alatt csak nem lopják el, nem igaz April? – intézett felém Liam egy amolyan, kérlek érts velem egyet fejet.
- Persze, kitalálok egyedül is, köszi. – majd halkan bezártam magam mögött az ajtót.
Hazafelé egy újabb sms jött Harrytől.
„Épp egy unalmas vacsira tartok egy fura szürke öltönyben. Remélem jól érezted magad a srácokkal és már otthon vagy, sőt azt is, hogy a holnapot még jobban fogod élvezni. Csak te jársz a fejemben. Csók .xx”
Nem semmi, hogy betáblázta az elkövetkezendő pár napom, míg ő nincs itt. De ebből is kiderült, hogy mennyire figyelmes és hogy törődik velem, és tudom, hogy az a fura szürke öltöny pedig biztos, hogy piszkosul jól áll neki.
Mire megírtam a válaszomat neki, már haza is értem. Óvatosan lépkedtem a lépcsőn, be a szobába, átvettem a felsőm és a nadrágom, amiket jó szokásomhoz híven az ágyam mellé dobtam. Felmértem a terepet, minden lány megvolt. Vagyis hoppá, egy ember mínusz. Felálltam, a telefonom fényével világítottam. Hannah megint nem volt meg. Inkább nem is idegesítettem magam rajta, reggel úgyis minden kiderül.

A nap sugarai erőtlenül próbáltak betörni a redőny rései között, egy-két hangosabb szuszogást sikerült magam mellől elcsípnem. Motoszkálást éreztem a lábam körül, de inkább csak átfordultam a másik oldalamra és még kisebbre húzódtam össze. Pár perc telhetett el és megint éreztem azt az érzést. Lusta voltam felkelni, hogy megnézzem mi az, ezért inkább rúgtam egyet a bal lábammal és folytattam tovább az alvást. Ám éreztem, ahogy az ágy óvatosan lesüpped és valaki befekszik mellém.
Összeszorítottam a szemem és abban reménykedtem, hogy 1. nem valami perverz betörő, 2. hogy nem Danny jött vissza, vagy esetleg Andy az. Úgy tettem, mintha ártatlanul a másik oldalamra fordulnék, de egy mozdulattal a földre gurultam és felkaptam a kezem közé akadó első tárgyat.
- Ki a franc vagy? Takarodj ki innen! – ordibáltam miközben az balos tornacipőmet szorongattam.
- És mégis mit tennél azzal a cipővel? Talán elűznél a lábszagoddal? – poénkodott.
- Baszd meg Louis, ez egyáltalán nem volt vicces, halálra rémültem. – ütögettem a fejét.
- Pedig még át is akartalak ölelni. – nézett szomorúan.
- Nem érdekel, hagyj békén! – ültem le törökülésben, karba tett kezekkel, úgy téve, mint aki megsértődött.
- Itt a reggeli! – hallottam Zayn hangját a hátam mögül.
- Na látod, ő egy igazi úriember, tudja hogy kell egy lányt felébreszteni. – majd egy hatalmas puszit nyomtam az arcára, amivel tudtam, hogy Louist felhúzom.
- Gondolom Harry is rögtön ágyba viszi neked a reggelit, persze előtte semmi kis hancúr vagy pajkoskodás? Na tudod kinek meséld be. – forgatta a szemét, majd ivott egy nagy kortyot a bögrémből.
- Louis! – kaptam ki a kezéből a forró italt.
- Amúgy meg, mi férfiak csak akkor szoktuk ágyba vinni a reggelit, ha valami rosszat csináltunk. – köszörülte a torkát a mondat végén.
- Nem, hát ó dehogy, mi rosszat csináltam volna én? Nem-nem semmit. – dadogott Zayn.
- Sejtem miről van szó, ne is tagadjátok, sőt úgy sem tudnátok. – kortyolgattam a teám és úgy éreztem magam, mint egy régi nyomozós filmben – Na, ki kezdi?

- Én nem! – emelte fel a kezeit Louis.
- Akkor Zayn rajtad a sor. Melyikőtökkel van jóba Hannah? – dőltem neki a falnak és vártam a reakciójukat.
Louis arca ugyan olyan maradt, mint az előbb, tekintetét Zaynre vezette. Igen, ebből minden lejött, tehát vele kavar.
- Zayn mióta megy ez a dolog a hátam mögött? – vontam kérdőre.
- April, én nem tudom, hogy hogy történhetett ez, egyszer csak így jött a dolog. – járkált idegesen fel-alá a szobában.
- Gondolom a buli estéjén is ezért nem jött haza és tegnap este is. Ugye igazam van? – most sarokba szorítottam, el kellett mondania az igazat.
- Igen, de kérlek értsd meg. Valami olyan van benne, amit eddig még nem tapasztaltam, olyan vad és szenvedélyes és… - ábrándozott.
- Jó, köszönöm a részletekre nem vagyok kíváncsi. De Zayn hahó, neked barátnőd van. – kopogtattam meg a vállát.
- Nem minden az, aminek látszik April, egyáltalán nem. – ült le mellénk az ágyra nagyot sóhajtva.
Tehát nála sincs minden rendben. Tényleg furák ezek az érzések, mennyire el lehet őket rejteni.
- Szerintem hagyjuk ezt a dolgot és kezdjünk neki a mai napnak. – pattant fel Louis az ágyról.
 Zaynre néztem és csak lehajtott fejjel ült. Közelebb húzódtam hozzá.
- Sajnálom, hogy ilyen bunkó voltam. – suttogtam a fülébe, miközben megsimogattam a vállát – De kérlek, csak óvatosan.
Ártatlan barna szemei most az enyémbe néztek. Nem mondott semmit csak nézett és bólintott. Ahogy fel akartam állni, visszahúzott és megölelt. Azt hiszem ez volt az ő „köszönömje”.

- Na és mit adott ki mára Harry? – kiabáltam kifelé a gardróbból.
- Valami sportosat vegyél fel és majd meglátod. – mondta Louis felpillantva a telefonjából.
- Sportosat? De hát ti sem úgy öltöztetek. – húztam fel a szemöldököm.
- Pedig most megtornáztatunk. – húzogatta Louis a szemöldökét, mire erre a mondatra Zayn olyan erővel kezdett nevetni, mint még sosem hallottam – Na jól van, persze nem úgy.
- Még szerencse. – dugtam ki a fejem az ajtó mögül rémülten.
Még a ruháimat túrtam egy pár percig, amikor a telefonom jelzett, hogy üzenetem jött.
„Kérlek szépen, engedelmeskedj annak a két idiótának. Valami csinit vegyél fel, de nehogy lecsapjanak a kezemről! Jó éjt, vagyis szép napot. xx H”
Biztos már aludt a kis drága, mert ez a két sor is tele volt helyesírási hibával.
- Képesek voltatok ezért Harryt felkelteni? – vágtam oda a zoknim Louishoz.
- Úgy látom, ma nagyon ütögetős kedvedbe vagy. Öltözz, mi lent megvárunk, de siess! – és már magamra is hagytak.

 Sietve szedtem a lépcsőfokokat, majd ahogy kiértem az ajtón, mind a ketten hatalmas vigyorral álltak előttem.
- Szóval, mit csinálunk? – kapargattam a körmöm.
- Focizunk! – üvöltözött Louis, mint valami nem normális és örömében felkapott az ölébe, majd megpörgetett a levegőben.

Chapter 21.

Végre a 21. részt is eltudtam hozni nektek! :) Jó olvasást és kellemes nyári szünetet mindenkinek. xx

Ideiglenes otthonunkba visszatérve, erősen csaptam be magam mögött az ajtót, hozzá kell tennem egyáltalán nem szándékosan.
- Hé, mi a gond? – visszhangzott anya ijedt hangja a hatalmas előtérben.
- Ne haragudj, nem akartam csapkodni, tényleg bocsánat. – fordultam felé.
- Gyere csak ide. – mutatott az ujjaival felém – Te szerelmes vagy!
- Anya pssszt halkabban! – tettem a tenyereim a szájára, bár lehet inkább az égő vörös arcomat kellett volna takarnom.
- De drágám, ezt miért szégyelled? Ez a világ egyik legszebb dolga, úgy örülök, hogy végre találtál egy normális fiút. – mondta majd kicsattanva a boldogságtól.
Nos igen, ha anya ennyire boldog, akkor én mit mondjak? Leírhatatlanok voltak az érzéseim. Amúgy sem tudtam magam sosem kifejezni rendesen, most meg aztán főleg.
- Ja, majdnem el is felejtettem, keresett a cuki szőke srác, Niall azt hiszem. – kuncogott.
- Anya és ez miért olyan vicces? – kérdeztem nevetve, nem tudtam mire venni a dolgot.
- Szegény meglepődött, hogy Gabe telefonját én vettem fel, és hát egy picit zavarban volt, nem tudta, hogy is kezdjen neki a mondandójának. – próbálta visszafojtani kitörésben lévő nevetését.

- Aha, szóval vissza kell, hogy hívjam. – mondtam bólogatva és már indultam is fel a lépcsőn.
Rutinosan szedtem egymás után a fokokat, ám a szobánk félig nyitott ajtaja előtt egy időre megtorpantam.
- Hannah, most azonnal elmondod, hogy mi volt vagy olyat fogok tenni, amit magam is megbánok. – hallatszott Esther hangja, ahogy mérgesen sipítozik és magam elé képzeltem, ahogy mutogat.
- Tényleg, ne csináld már ezt, egy órája ezzel nyaggatunk, légyszi. – könyörgött Flora.
- Jó, elmondom de Aprilnek erről semmit. Világos? – utasított mindenkit Hannah.
- Szóval mit is nem szabad megtudnom? – hajtottam be hirtelen az ajtót.
- Semmi olyanról nincs szó, amiről neked ne lehetne tudnod. – hebegett Hannah.
Ismertem már több mint tíz éve, tudtam mikor hazudik. Körmeiről a rózsaszínes körömlakkot kapargatni kezdte, közben pedig a szája sarkát harapdálta.
- Tudom, hogy valami történt Harryéknél, nem hiába találkoztunk reggel. Nem igaz? – álltam előtte karba tett kézzel.
- Nem, April nem félreérted nem volt semmi olyan, vagyis nem akartam semmi olyat és…
De erre megcsörrent a telefonom és csend lett a szobában. Hezitáltam rajta egy darabig, hogy felvegyem-e vagy sem, de mielőtt a zöld gombra nyomtam volna, Hannah felé fordítottam a fejem.
- Most nagyon nagy szerencséd van, de kettő percet kapsz, hogy átgondold a mondanivalód. Visszajövök és nem úszod meg a faggatást. – mutogattam fenyegetően, mire csak egy hatalmas sóhajtással jutalmazott meg.
- Na halló. – emeltem unottam a telefont a fülembe.
- Woww, ennyire ne örülj nekem. – hallottam a szomorú hangot a telefon másik oldaláról.
- Niall, ne haragudj, csak a lányokkal épp Hannát faggatjuk, aztán na mindegy majd elmesélem. Miért kerestél? – érdeklődtem.
- Haha, szerintem lesz mit mesélnie. – aha, szóval megint én tudom meg a dolgokat utoljára – De nem is ez a lényeg, hanem az hogy ma este buli.
- Kedvesem és mégis ezt kivel beszélted meg? – vontam kérdőre.
- Harryvel lebeszéltem, hogy elviszünk Liammel bulizni. Ma estére csak a miénk vagy! – ujjongott a mondat végén.
- Na köszi, és mégis hová és mikor? Meg uhh, Niall ez nem így megy. – zsörtölődtem.
Úgy tettem, mintha én az a fajta lennék, aki órák hosszát készülődik egy buli előtt, pedig akárhová mentem, fél óra alatt mindig eltudtam készülni.
- Majd meglátod, ez legyen a mi meglepetésünk. Kilenc körül megyünk érted, addigra szedd össze magad, puszi. – nyomta rám a telefont.
Ha jobban belegondoltam, akkor örültem is ennek a dolognak, hogy Niall és Liam társaságában fogok bulizni, hiszen velük és Zaynnel sem töltöttem el még olyan sok időt sajna. Így legalább kicsit jobban megismerem őket és remélem olyan jól összebarátkozok velük is mint Louisszal. De tényleg, ők hogyhogy nem jönnek? Mindegy, úgyis kiderül majd. Feszültem vettem lépteimet a szoba felé, ahonnan az előbb kijöttem, ám hogy őszinte legyek nem ért nagy meglepetés, mert Hannah természetesen már nem volt bent.
- Ugye lelépett? – ültem le Florával szemben.
- Addig nyúzta Esthert míg rávette, hogy menjenek el valahová amíg te telefonálsz. – mondta Flora.
- Tudtam. Neked legalább elmondta mi volt? – néztem rá kiskutya szemekkel, hátha legalább belőle kitudom húzni az igazat.
- Nem, semmit sem, de úgy látom, mintha te tudnál valamit. – nézett rám kérdőn.
- Pedig én ugyan semmit, azért akartam kifaggatni. – vágtam rá rögtön, pedig valamit sejtettem.
Sokszor bejöttek a megérzéseim, és szerintem most sem csaltak. Azt éreztem, mintha tegnap este történt volna ott valami a házban Hannával. Mármint, hogy nem csak vele, hanem még valamelyik fiúval. Bár inkább ezt a gondolatot próbáltam kiverni a fejemből, mert Harry is otthon aludt és ha vele akkor… Na tényleg ez baromság, nem tenne ilyet egyikőjük sem, de akkor kivel? Hiszen már mindegyik srácnak barátnője van. Niall Blairrel, Louis Eleanorral, Liam és Danielle, Zayn Perrievel, Harry pedig velem.  Inkább ezt a gondolatot ki is vertem a fejemből, mert ennek csak rossz vége lehet.
- Hahó, April figyelsz rám? – ütögette Flora a vállam.
- Ne haragudj, kicsit elkalandoztam. – tértem magamhoz.
- Miért hívott Niall?
- Este elmegyünk bulizni, de még azt sem tudom, hogy hová. – rágtam idegesen a körmeimet.
- Én is mehetek? – nézett rám a lehető legszebb nézésével, miközben kivette a számból a kezem.
- Inkább azt akarom, hogy maradjatok Hannával, mert valami nem stimmel.
- Na jó, igazad van, bár ha jól emlékszem mi meg Louishoz vagyunk hivatalosak filmezni. – vakarta a fejét.
- Akkor meg főleg, hogy legyetek vele, és az összes szemetek legyen rajta. – parancsoltam neki.
- Igenis főnökasszony!  - mondta mosolyogva – Te pedig nagyon vigyázz magadra és bulizd ki magad helyettem is!
- Igyekszem majd, hidd el. – húztam magamhoz egy ölelésre.

Volt még egy jó pár órám, hogy elkészüljek, ezért inkább úgy gondoltam, hogy lefekszek még picit, hiszen a tegnap estét is alig sikerült kipihennem. A lehető legnyugodtabb helyet találtam meg, a fiúk szobáját. Vittem a kispárnám és a plédem, összehajtogattam Gabe cuccait és beköltöztem a helyére. Háromnegyed 9 volt amikor rezgést hallottam a párnám alól. Még félig csukott szemmel matattam egy picit, mire megtaláltam a telefonom és sikerült feloldanom a billentyűzetet.
„Los Angelesben vagyok, most érkeztem. Alig pár órája nem láttalak és máris hiányzol. Holnap hívlak. Szeretlek .xx H”
Rögtön kipattantak a szemeim és majd kicsattantam az örömtől emiatt az aprócska üzenet miatt. De rákellett hamar eszméljek, hogy negyed órám van és jönnek értem. Átrohantam a szobánkba, és ami ruhanemű a kezem közé akadt, azt mindet vittem a fürdőszobába. Röpke 7 perc alatt lezuhanyoztam, fogat mostam és felkaptam a ruháim. Nem is volt olyan rossz ötlet ez a hirtelen választás. Egy krémszínű kötött pulóver és egy egyszerű fekete farmer volt rajtam a fehér Conversemmel. Épp az utolsó tincseim vasaltam mikor egyszerre csörgött a telefonom és nyomta valaki őrülten a csengőt. Ebből az akcióból sejtettem, hogy értem jöttek. Köszöntem anyáéknak, akik épp medencéztek és már rohantam is ki.
- Nők, ennyit készülődni. – puffogott Liam a kormánynál.
- Bocsánat, hogy másfél perccel később jöttem le. Niall, neked pedig köszönöm, hogy kiakasztottad a csengőt. – fordultam hátra hozzá az anyósülésről.
- Neked bármikor April. – fuldokolt a nevetéstől.
Nem is kocsikáztunk sokat, szerintem 10 percbe se telt bele, amikor egy hatalmas parkolóba értünk.
- És itt lesz a buli? – kérdeztem meglepetten.
- Persze és csak mi leszünk hárman. – húzogatta a szemöldökét Niall.
- Basszus Liam, nem vinnél haza? – rágtam nevetve a pulóverem szélét.
- Ezzel most nagyon megsértettél April. – durcizott Nialler a hátsó ülésen.
- Elég volt a szócsatából, kiszállás. – utasított minket Liam.
Kiszálltunk Niall csillogó szürke Range Roveréből, amit gondoltam azért vezetett már Liam, mert a mi ír humorzsákunk már alkoholt fogyasztott, aminek hatása meg is látszott rajta.
Egy forgalmas utcára értünk ki, ahol hatalmas sor gyülekezett egy szórakozóhely előtt.
- Hello Ted, mi az ábra? – pacsiztak a fiúk egy kopasz biztonsági őrrel az ajtóban és már indultak is dübörgő zene irányába.
Úgy látom, nem először járnak ezen a helyen, ami megmosolyogtatott, mert sejtettem, hogy lesz itt pár ismerőse is a srácoknak, akik nem éppen átlagos emberek.

A jóslatom be is vált, elkezdtek körénk gyűlni az emberek, köztük persze nem csak a fiúk számára ismerős arcok, hanem a kíváncsibbnál kíváncsibb emberek is.
- Semmi gond, csak maradj mellettem. – súgta mosolyogva Liam a fülembe – Nem hagylak egyedül megígérem.
Ez egy picit megnyugtatott, hiszen Niallre úgymond nem számíthattam, hiszen körülvette a tömeg és a vodkás poharak.
Liam bemutatott pár ismerősének, például Joshnak a dobosuknak, a hely tulajdonosainak is és még sorolhatnám.

- Gyere, még egy nagyon jó barátomnak nem mutattalak be. – ragadta meg a karom Liam.
Egy csapat srác felé közeledtünk, de én leginkább már csak vonszoltam magam, mert elegem volt a rengeteg pusziból és kézfogásból.
- Andy, gyere már egy kicsit. – kiáltott oda Liam, de nem tudtam kinek, vagyis addig nem ameddig egy magas szőkés srác el nem indult felénk.
- April bemutatom az egyik legjobb barátom Andyt, Andy ő itt April, Harry új barátnője. – mutatott be minket egymásnak.
- Hello bébi, örülök hogy megismerhetlek. Már elég sokat hallottam rólad, de azt nem mondták, hogy ennyire dögös is vagy. – nyomott két puszit az arcomra.
Azt hiszem kicsit elpirulhattam, mert hirtelen melegem lett és éreztem, hogy ég az arcom. Tényleg helyes srác volt, talán ha Harry nem lett volna, akkor ezt a dolgot nem is hagytam volna függőben, de most muszáj volt.
- Nagyon örvendek én is. – ráztam a kezét még mindig zavaromban.
- Mit is mondtál Payne cimbi, hogy Harry csaja? – kereste szemeivel Liam tekintetét.
- Igen, szóval vedd is le róla a szemed. – nézett Andyre csúnyán.
- Nyugi bébi, már nem sokáig. – mondta suttogva a fülembe.
Olyan közel hajolt, hogy meleg lehelete a nyakam csiklandozta és éreztem, ahogy árad róla a keveredő alkohol szaga. Liam azonnal félrehúzott a pulthoz.
- Ne is foglalkozz vele, ilyenkor mindig ezt csinálja. De igyunk valamit, a vendégem vagy. – nézett rám csillogó barna szemeivel.
- Csak egy sört kérnék. – küldtem felé egy halvány mosolyt.
- Katy, egy Guinness lesz és egy Sprite, a VIP-ban leszünk, kihoznád majd? – szólt oda rövid, szőke hajú pultos lánynak.
- Persze, azonnal. – mondta lágy hangján.
 
Olyan jól elbeszélgettünk, hogy nem is figyeltük az időt, én már a negyedik pohár sörömet ittam, és pont jó volt ez így, néha kellett egy ilyen kis laza buli is. Közben pedig arra lettünk figyelmesek, hogy Niall a DJ pult mellett állva adta az utasításokat, hogy mikor melyik számot adják le. Ahogy meglátta, hogy őt nézzük, imbolyogva indult felénk.
- Liam én nem akarom kinevetni, de annyira vicces ilyenkor. – kacagtam hangosan.
- Tudom, én is mindig nevetek rajta. – nézett a felénk tántorgó szőke srác irányába.
- Nem érzem a lábam és zsibbad a nyelvem. – húzogatta ki a nyelvét a szájából, mint egy darab húst.
- Akkor azt hiszem itt az ideje, hogy hazainduljunk. – állt fel a kanapéról Liam.
- Apu, hagy maradjak még egy kicsit. – könyörgött Niall, majd elterült a sarokban.
- Ha nem állsz fel, én foglak kivinni az ölemben. – fenyegetőzött Liam.
- Okés, én benne vagyok. – nyúlt el még jobban a fehér bőrön.
- Tudtam, mindig ezt csinálja. – mérgelődött Liam majd megfogta az egyik karját és a nyakába akasztotta.
Összeszedtem minden cuccunk és már indultam is, hogy segítsek a mi részeg barátunk kicipelésében, amikor a hátunk mögött megszólalt egy már ismerős hang.
- Nem vinnétek engem is haza? – állt meg mögöttem Andy a pezsgőtől csöpögő fehér pólójában.

Haliii!
Megint, jöhet a magyarázkodás, hogy miért nem volt új rész.
Szóval hétköznaponként nem értem rá, mert szerda délutánonként aerobicra jártam a harmadik tesi miatt, pénteken vagy szombaton minden héten szülinapoztunk, most pénteken osztálykirándulás és szombat hajnalban értünk haza. Júniusban pedig kezdem a jogsit, szóval huuuh... Mindenképp megpróbálok nektek hamarosan valamit összehozni! :)
Köszönöm a türelmeteket. xx

Chapter 20.

Újra itt! :) Íme a 20. rész, kellemes olvasást mindenkinek!
Ja, és hétvégén anyák napja el ne felejtsétek! ;) xx

Még néztem volna egy darabig magam elé, vagy gyönyörködtem volna még a szemeiben, ha a telefonja csörgése nem húz vissza a való világba.
- Igen? Jó rendben, készülök! – majd le is tette.
Ebből a pár szóból is értettem, hogy lassan ideje összepakolnia.
- Segítsek abban is? – mosolyogtam rá.
- Örülnék. – nézett rám félénken.
Felmentünk a szobájába, összeszedtünk néhány holmit egy hatalmas gurulós bőröndbe, és alig negyed óra múlva már itt is volt érte egy gyönyörű fekete autó.
A sofőr kiszállt felnyitotta a csomagtartót, berakta a bőröndöt és udvariasan kihajtotta a hátsó ajtót is.
- Mi lenne, ha kijönnél velem a reptérre? – simogatta Harry a karom.
- Biztos vagy benne? Jó lesz az, ha minket együtt látnak? – igazgattam az ingje ujját.
- Szerintem a tegnapi buli után mindenki tudja az igazat, nem hiszem, hogy még titkolóznunk kellene. – puszilta meg a homlokom – Legalábbis én már nem szeretnék.
Mindig tudott valami olyat mondani, amitől őrülten kalimpálni kezdett a szívem. Tetszett neki ez a helyzet, mert ilyenkor mindig látta, hogy zavarba jövök.
- Akkor mehetünk? – intett a kocsi belseje felé.
Nem is válaszoltam csak behuppantam a puha bőrülésre.
- Peter indulhatunk. – szólt a kockás inges férfinak.
- Ő kicsoda? – kérdeztem suttogva.
- Egy új testőrünk, ő jön velem Amerikába. Nem engedi a management, hogy egyedül menjek. Mivel Paul és a többiek a srácokkal vannak elfoglalva, így őt rendelték ki hozzám. Olyan mintha egy bébiszitterem lenne. – mondta kuncogva.
De ahogy Harryről a sofőrre néztem, a visszapillantóban látszott, hogy a szája a füléig ér, ezek szerint meghallotta, hogy róla beszéltünk. Oldalba böktem Harryt, hátha észreveszi, és mondjuk bocsánatot kér vagy valami hasonló, de ő csak a szájához kapott és elpirult.
- Tudod, hogy szeretlek Pete!
- Köszönöm Harry! – majd zavarában, inkább a bal kezén lévő órájára pillantott.
20 perc múlva már a reptér előtt parkoltunk le. Nagyon féltem, hogy rengeteg lesz a paparazzi, így is elég kellemetlenül éreztem magam. Hiszen hol vagyok én a többi 1D-s barátnőhöz? Ugyan…
Peter utánunk hozta a bőröndöt, én pedig Harryvel kézen fogva mentem elől. Persze, hát miért ne lettek volna fotósok. Nem is értem, honnan tudják meg ezek ennyi idő alatt, hogy az adott híresség hová tart?
- Ne legyél ideges, nemsokára megszokod. – szorította a kezem és maga után húzott, egy várakozóterem szerűségbe. – Itt már nem látnak.
Közben intett Peternek, hogy most egy kicsit hagyjon minket.
- Én ezt sosem fogom megszokni nekem ez nem megy. – dobtam le magam a hideg fém padra.
- De igen, mert az én barátnőm vagy, és egy ilyen klassz csaj nem adja fel ilyen könnyen.
Már megint ez a heves szívdobogás, nem tudom ezt egy nap hányszor tudja velem eljátszani. Könnybe lábadt a szemem. Megcsókoltam, csak hogy ne lássa, ne lássa, hogy ennyire szeretem és hogy ennyire ragaszkodok hozzá. Magamhoz szorítottam, és hagytam, hogy átjárjon az illata.
- Vigyázz magadra kérlek! – szorítottam még mindig.
- Rám lesz aki vigyázzon, azt szeretném, hogy te legyél nagyon óvatos. A srácokkal már megbeszéltem, hogy odafognak rád figyelni és nem hagyják majd, hogy unatkozz. – nevetett.
- Jézusom Harry, mibe kevertél. – nevettem vele együtt.
- Nem hagyom, hogy magányos legyél. Aztán ha hazajöttem, bepótolunk mindent. – kacsintott.
- Köszönöm, nagyon szeretlek. – ugrottam a nyakába és össze-vissza puszilgattam.
- Úgy csinálsz, mintha többet nem is találkoznánk. – nézett rám furán.
- Egyszer sajnos annak is eljön az ideje. – néztem magam elé.

De erre már semmit nem tudott mondani, mert kockásinges sofőrünk már kopogott az ajtón, hogy ideje indulni.
Kiléptünk a hűvös teremből és a vakuk ismét villogni kezdtek. Harry még felszállás előtt vett egy üveg ásványvizet, amiből én is kaptam egy kicsit, mert már majdnem az ájulás szélén voltam.
- Mennem kell April, de amint megérkeztem rögtön felhívlak. Na, gyere ide. – ölelt magához.
Kicsit szipogtam, de erőt vettem magamon és arra gondoltam, igen ezt akarjátok látni? Hát akkor tessék. Belemarkoltam az ingjébe, magamhoz húztam és megcsókoltam, ott és mindenki előtt. Csak a nyüzsgést hallottam magunk körül, semmi értelmes mondatot nem tudtam belőle kivenni. Éreztem, ahogy belemosolyog a csókunkba.
- Ez igen, mondtam, hogy hamar megszokod a dolgot. – mondta büszkén, de már Peter a karjánál fogva húzta, hogy menjenek, mert már csak 10 perc van a felszállásig.
Még egy utolsó puszit adtam neki és útjára engedtem. Felvette a napszemüvegét megigazította szürkés kalapját, és ásványvizes üvegét szorongatva elindult.
Hiszen úgyis csak pár napról van szó, ki ne bírná ki?

Chapter 19.

Csak annyit fűznék hozzá, hogy jó olvasást mindenkinek! :)xx

Már megint az a fránya másnaposság... A fejemben mintha egy hatalmas, meg nem szűnő vihar tombolt volna és nem vágytam másra, mint egy liter szénsavmentes ásványvízre. A tegnapi buli szerkóm még mindig rajtam, a cipőim ledobálva az ágyam mellé, de ahogy ezek a dolgokat szemléltem, megakadt a tekintetem az ágy végében fekvő személyen, aki édesdeden aludt. Sötétbarna haja össze-vissza állt a hajzselé maradványai miatt, aminek több mint a felét valószínű, hogy már a takarómba dörgölte. Azt hiszem, tegnap ő hozhatott fel a szobámba. Előtört belőlem egy régi érzés. Hiányzott már az, hogy megint újra úgy szeressük egymást mint a normális testvérek. Nem is tudom, mikor aludhattunk együtt utoljára együtt. Talán mikor kicsik voltunk és anyáék elmentek bulizni, én pedig nem mertem egyedül aludni, ezért ő bejött hozzám, csak hogy ne féljek. Igaz, a földön aludt, mert nem engedtem magam mellé az ágyba, de ő még ezt is eltűrte nekem, és most is itt volt, mikor ilyen helyzetbe kerültem. Bár, sajnos már nem ez volt az első alkalom.
Megpróbáltam úgy leszállni az ágyról, hogy még véletlenül se keltsem fel. Úgy látszik a műveletet sikeresen teljesítettem, mert meg sem mozdult. Letolt nadrágja szokásosan ott hevert a földön a pólójával együtt, ő pedig összegömbölyödve, egy szál gatyában kucorgott. Arra már sosem volt ereje, hogy egy takarót magára terítsen. Fogtam az enyém, és a lehető legóvatosabb mozdulattal ráraktam, miközben egy lágy puszit adtam az arcára, mire ő láthatóan elmosolyodott.
Magamra vettem a köntösöm és ingatag léptekkel indultam meg a földszint felé valami folyadékért, mert a torkom már szó szerint porzott, sőt elég erős hányingerrel is küszködtem. De hát mit látnak szemeim, Tom és Phill horkolva, szuszogva és nem tudom még milyen hangokat kiadva feküdtek a kanapén. Bekapcsoltam a tv-t és a konyhába mentem, hogy engedjek magamnak egy kis vizet, aztán főzzek egy kávét. Nem hazudok, de körülbelül fél liter vizet egy szuszra megittam, amitől én marha, még rosszabbul lettem. Gyorsan odaraktam a kávét és elővettem egy kis kenyeret, hogy natúr sós pirítóst egyek, az ilyenkor általában jó. Kiöntöttem a sötét ébresztőitalt egy bögrébe, majd mindent ráraktam egy tálcára és lehuppantam a két fiú mellé.
- Kávé, kávé szagot érzek. - motyogta Tom, mint valami zombi.
- Jó reggelt neked is, de ezt megszívtad, mert több már nincs. - tömtem magamba a kissé égett, száraz kenyeret.
- Ne már, este te voltál totál kész, most pedig semmi bajod? - vakarta a fejét.
- A látszat néha csal, de köszönöm kérdésed már sokkal jobban vagyok. - válaszoltam flegmán.
- Segítség, nagyon rosszul vagyok. - nyafogott Phill, fejjel lefelé lógva a fotelből.
- Hogy ti milyen gyengék vagytok, aki éjjel legény legyen nappal is az, vagy hogy szokták azt mondani. - kapcsolgattam közben a tévét.
- Jól van okostojás, inkább hozz nekem is a kávéból, mert még Eva a végén megtudja mi volt este.
- Igen persze máris, hozom egy pillanat. - pattantam fel. Isten ments, hogy anya megtudja megint milyen barom voltam.
- Gratulálok Tom, te aztán értesz a nők nyelvén, adj egy ötöst. - mondta röhögve Phill és nagyot harapott a pirítósomból.
- Hallom ám! - ordibáltam nekik vissza.
- Basszus April, legalább lehoznád a telefonod, és nem nekem kellene felkelnem rá. - hadonászott idegesen Gabe.
- Ne haragudj! - léptem oda hozzá és szorosan magamhoz öleltem - De ideadhatnád, hogy megnézzem ki volt az.
- Harry keresett, délután megy a gépe azt mondta, de arra már nem emlékszem mikor. - rakta le a telefont a pultra.
Őrült gyorsasággal viharoztam az étkezőből ki a kertbe, majd a híváslistámból visszakeresve máris kicsöngött a telefon.
- Jobb reggelt kívánok. - szólalt meg rekedtes hangja.
- Ne haragudj, hogy nem én vettem fel, csak lent voltam kaját csinálni és... - de nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot.
- Oké April, ezt most hagyjuk, nem érdekel. - válaszolt kissé durván, amin eléggé meglepődtem, így még sosem beszélt velem.
- Valami baj van? - kérdeztem kissé félve.
- Nem semmi, csak épp most takarítom a tegnap este romjait. Nem tudnál átjönni? - lágyult meg a hangja.
- Máris indulok. - majd kinyomtam a telefont, ha már ilyen bunkó volt velem.
Visszamentem a fiúkhoz és gyorsan készítettem nekik is reggelit, amit igazából csak a bátyámnak szántam, de hát ezek a szemetek persze, hogy beleettek. Vágtatva indultam a fürdőszobába, majd egy gyors zuhanyzás és hajmosás után megmostam a fogam és felöltöztem. Egy nyúlott fekete V nyakú pólót vettem fel egy szürke farmer térdnadrággal és az elmaradhatatlan tornacipőmmel. Még a hajamat sem volt időm megszárítani. Azt hiszem, a lépcsőről lefelé repülve jöhettem és a srácok már csak az ajtócsapódást hallhatták utánam.
Út közben folyamatosan a telefonom néztem és végül 7 perc alatt sikerült is odaérnem, majd mint egy idegbeteg úgy dörömböltem az ajtón. Nagy meglepetésemre, nem Harry fogadott.
- Te meg mégis mi a francot keresel még itt? - förmedtem rá az előttem álló kócos barna hajú lányra.
- Hagyjál már, azt se tudom hol vagyok és ne kiabálj, mert szétrobban a fejem. - suttogta Hannah.
Arrébb toltam magam elől, hogy Harryt megkeressem, de nem kellett sokáig mennem, mert oldalról valaki szó szerint nekem ugrott és úgy szorított, hogy majd kipréselte belőlem a levegőt.
- Ne haragudj. - fordított magával szembe és kiskutya szemekkel nézett rám.
- Tudnék én rád valaha is haragudni? - toltam el magamtól, hogy jobban szemügyre vehessem - Na gyere, segítek takarítani!
Erősen szorította a csuklóm és nem engedte, hogy mozduljak. Most valahogy más volt ez az érzés, mintha mondani szeretett volna ezzel valamit. Nem szólt semmit, csak állt egy helyben és nézett, majd lassan ajkai elváltak egymástól.
- Fontos vagy nekem. - mondta halkan.
- Most miért mondod ezt? Mi a gond Harry, már a telefonban is hallottam, hogy gáz van. - kaptam el a kezem az övéből.
- Nincs semmi, csak tudnod kell, és azt is, hogy semmi kedvem elmenni arra a szarra, nem akarlak itt hagyni, hiába csak pár napra megyek. Nem jönnél velem? - lépett közelebb.
- Bármilyen jó is lenne, de nem, nem lehet. Ezt neked kell elintézned, nekem semmi keresnivalóm ott. De ne csinálj ebből ekkora ügyet, ez a dolgod és én ezt megértem, nem fogok még egyszer ilyenért hisztizni. - simítottam végig az arcán.
- Szeretlek. - mondta hangosan és érthetően.
Többször is mondta már, de most új érzés fogott el, olyan amilyen még sosem. Ez az egy szó olyan érzelmekkel volt tele, amilyeneket még senki nem adott nekem. Azt hittem csak a filmekben van ilyen, de tévedtem. A szívem, mintha egy új ritmust vert volna, a lábaim zsibbadni kezdtek, a kezem pedig megállás nélkül remegett, amit inkább próbáltam zsebembe rejteni.

Segítség!

Sziasztok!
Szóval aki szeretne új részt, annak szerdáig ehhez a bejegyzéshez lehet kommentelni. Nagyon várom, hogy írjatok, mert én szeretném ezt folytatni, de ha nincs rá érdeklődő akkor abbahagyom az egészet. :) xx

Chapter 18.

Haii! Sajnos megint egy hónap telt el a 17. rész óta... Tényleg, baromira sajnálom, bár még így is van pár kifogásolható jegyem, de a nagyját behoztam. Nem tudok ígérni semmit, hogy milyen időközönként fogok részeket hozni, mert magam sem tudom. Most közrejátszott az is, hogy egyszerűen sehogy sem tudtam felrakni az új részt, és a worddel is volt valami, úgyhogy a gépemen meg sem nyitotta az egészet. Na mindegy, az a lényeg, hogy végre itt van. Jó olvasást drágák! xx

Magabiztosan szedtem a lépcsőfokokat egymás után. A zene egyre hangosabb lett, a fények már előttem cikáztak. Ahogy a lépcsőfordulóba értünk, ahol már mindenki láthatott minket, hangos éljenzésbe és tapsolásba kezdett a társaság. Nem értettem miért és ezzel eléggé zavarba is hoztak, de ahogy láttam nem csak engem, hiszen Harry is kipirult arcával fürkészte a tekintetem. Már erősebben szorította a kezem, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Ha nem karol át, valószínű, hogy ott helyben lebukfencezek a lépcsőn és ha nem csalt a megérzésem, ezzel a jelenettel akarta tudatni mindenkivel, hogy hivatalosan is együtt vagyunk.
Hűha, már kíváncsian várom milyen meglepetéseket tartogat nekem még ez a hely!

Az előttem álló rengeteg ember között megjelent Esther és visítva, ugrándozva a nyakamba vetette magát.
- April, végre már! Itt volt az ideje, ezért imádkozott mindenki! Végreeeeeeeee! – ölelte át a nyakam.
- Ezt el sem hiszem, mint egy tündérmesében. – álltam majd kicsattanva a boldogságtól és a mosolygástól már szinte fájt a szám. Repülni tudtam volna örömömben.
- Na és mi történt fent? Hiszen én nézem az időt és hát elég sokáig maradtatok el. – húzogatta a szemöldökét, mintha bármit is tudna.
- Tessék és már megint kezded a kombinálást. Na gyere, inkább igyunk valamit ennek örömére. – veregettem meg a vállát.
- Hallelujah testvéreim! – indult meg tombolva a konyha felé.
Ennyi embert már régen láttam egy helyen, fogalmam sem volt, hogy fértünk be ebbe a házba. Bárhová mentünk, alig lehetett mozdulni, a műanyag poharak szanaszét dobálva, mindenhol üres vagy még félig telt üvegek és természetesen rengeteg részeg ember. Kinyitottam a hűtőt két sör után kutatva, miközben valaki megkopogtatta a hátam.
- Nos, mivel szolgálhatok? – kérdezte érdeklődően Blair.
- Csak sörözni akartunk, de ebből a hűtőből már semmi használhatót sem lehet kivenni. – forgattam a szemem.
- Gyertek, van még egy kis dugi tequilám szívesen megkínállak titeket. – invitált minket a földszinti szobába.
- Kössz nem, én tuti nem. Már így is rosszul vagyok… – mondta Esther, miközben már nagyokat nyelt.
- Én benne vagyok! – jelentkeztem nagylelkűen – De Esther, téged itt hagyhatlak?
- Mindjárt megkeresem Phillt és megmondom neki, hogy kísérjen haza, mert egyedül érzem, hogy nehézkes lenne. Szerintem a többieknek is ideje lenne velünk jönniük. De April, ugye tudsz vigyázni magadra és nem lesz semmi gond? – nézett rám aggódva.
- Nyugalom, igyekszem a legjobb formám hozni és észnél lenni. Vigyetek haza mindenkit, bár Tom és Gabe még biztos maradnak, úgyhogy velük majd hazatalálok. – nyugtattam.
- Bízok benned. – átölelt, adott egy puszit és már ki is ment a konyhából.

Blair jobbra biccentett a fejével, ezzel jelezve, hogy kövessem. Megint nagy nehezen átszerencsétlenkedtem magam a tumultuson és a nappaliból nyílt egy olyan szoba, amit eddig még nem fedeztem fel. Egy olyan hely tárul elém, mintha egy játékteremben lettem volna. Csocsó, biliárd, hatalmas póker asztal, flipperek és még sorolhatnám. Blair a minibárhoz lépett, előhúzta a hűtőből a tequilát, a citromot, majd só után kutatott a szekrényben. Kicsit izgultam, mert még sosem próbáltam ki, ami igen nagy szó, mert már elég sok alkoholfajtát ismerek. Már szórta is a sót a jobb kézfejemre, ujjaim közé rakta a citromot, bal kezembe pedig belenyomta a poharat. Mire észbe kaptam, ő hatalmas rutinnal le is nyomta és már a citromkarikát rágcsálta. Nagy nehezen rávettem magam és lehúztam. Hát, rosszabbra számítottam és vettem a bátorságot, hogy a következőt kérjem, amit Blair egy hatalmas mosollyal nyugtázott. Ez így ment még egy darabig, aztán megcéloztam a póker asztalt. Senkit nem ismertem az asztalnál, kivéve Liamet, aki az asztal másik sarkában ült és érdeklődve figyelte, hogy jól vagyok-e, amire én csak egy kacsintással válaszoltam. Elkezdődött a játék, amit szemmel láthatóan élveztem, mert közben hangosan énekeltem és az előttem lévő koktélt szürcsölgettem. Egész jól játszottam, mert három embert az elején ki is ejtettem, amit meglepődve figyeltek a többiek. Ám, egy idő után már annyira nem bírtam, hogy bedobtam az összes zsetonom és ezzel a mozdulattal ki is estem. Lassan felálltam és a bár felé vettem az irányt.
- April drága, kell ez még neked?  - nyúlt a karom után Liam.
- Uhh, nem, teljesen igazad van, inkább iszok egy ásványvizet. – majd leültem a hozzám legközelebb álló székre.
Liam, mint egy kis angyal már hozta is nekem is a vizet és egy kis ropogtatni valót, hogy azért valami legyen már a gyomromban.
- Mindjárt jövök, várj meg itt! – utasított.
Szófogadóan vártam egy helyben és azt hiszem kicsit el is bóbiskoltam, mert a szemhéjam elkezdett lefelé csúszni. Nem tudtam ellene semmi tenni, így felkönyököltem a pultra és eltakartam a szemem, hogy egy csepp fény se jusson be oda.
- Szerintem kicsit kiüthette magát. – hallottam a fejem fölül a szavakat.
- Kicsit? Láttad volna mennyi tequilát megivott, rossz volt nézni.
- Megkeresnéd Gabet? Mondd neki, hogy April most itt alszik, mert nincs hazaszállítható állapotban. Ha beszéltetek, itt a kocsi kulcsom, mert én már nem tudok vezetni, de te hazavinnéd őket?
- Persze tesó, 10 perc és jövök.
Fogalmam sem volt kik beszélhettek a fejem fölött. Tény, hogy ismerősök voltak a hangok, de abban a pillanatban nem volt erőm felismerni őket.
Meleg levegő cirógatta a nyakam, amire félálomban is elmosolyodtam. Felemeltem a fejem, de a szemeim csukva maradtak.
- Drágám, gyere fent kényelmesebb aludni. – simogatta a kezem.
- Harry, nekem haza kell mennem, mert nagyon ki lesznek rám akadva. – kalimpáltam a kezemmel, még mindig csukott szemmel.
- Biztos? Bár, igazad van, nem szeretném, ha miattam kerülnél bajba, na gyere velem. – majd óvatosan lesegített a székről.
- Miattad? Nem, ez csakis az én hibám, hogy már megint sikerült kiütnöm magam. Gratulálok April! – veregettem meg a saját vállam, mint valami idióta.
- Istenem, még így is hihetetlen aranyos vagy. – fogta közre kezeivel az arcom.

Mintha még jobban megrészegített volna, azzal amit tett, azzal ahogy rám nézett vagy azzal ahogy hozzám szólt. Forró csókot leheltem ajkaira, amibe szó szerint beleremegett a lábam, mire ő belemosolygott csókunkba. Egy mozdulattal felkapott a hátára és úgy vitt át büszkén a nappalin és az előszobán. Mint valami elejtett vad, úgy éreztem magam, ezért hangos nevetésben törtem ki.
- Neked meg mi ilyen vicces? Na majd ha te viszel így engem. – kuncogott magában.
- Semmi, csak imádlak. – túrtam bele a hajába.
Lerakott a gyönyörűen csillogó fekete terepjáró mellé és nekinyomott az oldalának. Ajkai falták az enyémeket, hatalmas kezei pedig a derekamon pihentek. Kis idő múlva éreztem, hogy a talaj kezd kicsúszni a lábam alól és kezdek kicsúszni a kezei közül is, de ő észbe kapott és nevetve visszahúzott magához. Eközben lehúzódott a hátam mögötti ablak, ahonnan hallottam, hogy Gabe és Tom gúnyolódtak, hogy ez milyen nyálas és csöpögős, mire Liam csak egy enyhe köhögést küldött felénk, hogy ideje lenne indulnunk. Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és segített beszállni. Egy puszit nyomott még a homlokomra, amit csukott szemmel vártam végig, de közben valaki ordítva rohant ki a házból, amire hirtelen elkapta a fejét. Niall egy szál gatyában futkározott körben az udvaron és Flo Rida- I Cry című számát énekelte. Ezután nem sokkal Zayn futott utána nadrágjával és pólójával a kezében és próbálta elkapni, ám sikertelenül.
- Látod, mondtam, hogy idióta. – támaszkodott Harry az autónak. – Induljatok haver aztán siess vissza. Szeretlek April! – majd benyúlt az a lehúzott ablakon át, hogy megtudja simogatni az arcom.
Nekem már csak egy halvány mosolyra volt erőm és arra, hogy tátogva tudassam vele, hogy szeretem. A motor felmordult, felkapcsolódott a világítás, az autó pedig elindult. Igaz, hogy körülbelül három perc volt hazafelé az út, én mégis elaludtam. Éreztem, hogy valaki felvesz az ölébe, felcaplat velem az emeletre és a legóvatosabb mozdulattal lerak az ágyra.

Halihóóó!
Na, ki szeretne új részt?:)

Chapter 17.

Sziasztok! Igaz, kicsit hosszú időbe telt, míg írtatok pár kommentet és elmondtátok páran a véleményeteket, de mindegyikőtöknek köszönöm. Ezek szerint van valami esély arra, hogy tetszik némelyikőtöknek amit írok.
De nem is szaporítom tovább a szót, itt is a 17. rész. Jó olvasást mindenkinek! xoxo

Köpni-nyelni nem tudtam a hír hallatán. Minden dolog amit mondani akartam, ott ragadt a torkomban. Ott álltam vele szembe és üres tekintettel bámultam rá, ameddig egy értelmes mondatot kitudtam nyögni.
- De mégis miért? Egyáltalán meddig leszel? – vágtam neki a kérdéseket.
- Egy jótékonysági gálán kell megjelennem, azt pedig, hogy meddig leszek, nem tudom, talán pár napig. – nézett félve rám.
- Aha, és mondjuk miért nem mehet helyetted valaki más? – raktam szigorúan karba a kezeim.
- Mert kifejezetten engem kért meg a menedzsment, hogy én intézzem el, de ígérem sietek haza hozzád. – szorította meg újra a kezem.
- Harry, nekem mindjárt letelik a nyári szünetem és haza kell mennem, aztán lehet, hogy soha többé nem látlak. – húzódtam közelebb hozzá.
Igen, lehet önző és akaratos voltam és csak magamnak akartam kisajátítani, de azt hiszem így hatott rám a szerelem. Nekem ő volt talán az első igazi nagy szerelmem, persze Dannyt most hagyjuk. Minden napom, sőt minden percem vele akartam tölteni. Bár, ha jobban belegondoltam, hamarosan nekik is véget ér a szabadságuk és elkezdődnek a turné próbák, az interjúk, stb.
- April, ha tehetem az egyik géppel elmegyek és a következővel már jövök is haza. Ígérem. – kulcsolta össze ujjaink és egy puszit nyomott a homlokomra.
Ilyenkor mindig azt éreztem, hogy egy időre megszűnik körülöttem minden és a szívem eszeveszett gyorsasággal kezdett kalimpálni, persze ez így nyálasan hangzik, de tényleg így volt.

A következő másfél órát az ágyán ülve töltöttük és rengeteg dologról beszélgettünk. Mesélt a családjáról, arról is hogy milyen nehéz volt, mikor a szülei elváltak. Természetesen én is sok történetet elmondtam, például, hogy eddig az utazásig szinte állandóan veszekedtem Gabbel, de valahogy most minden kezd helyrejönni.
Fura, hogy lent épp egy őrületes buli zajlik, csak a zene dübörgése érzik a padlón, mi pedig itt ülünk egymás mellett csendben, nyugalomban és beszélgetünk. Már kezdtem kicsit elszenderedni, miközben a hátam cirógatta, az ölébe hajtottam a fejem és lehunytam a szemeim. Ám ekkor, dübögés hallatszott az ajtó felől. Valaki hatalmas léptekkel csattogott végig a szoba előtt, majd vissza és kirántotta az ajtót.
- Ti meg mit csináltok itt? Csak nem…? Fúj Harry, mindig is tudtam, hogy egy perverz disznó vagy. Miért itt és most? – kérdezte ordítva, holott közben majd meg fulladt a nevetéstől a kék szemű csoda.
- Erm, szívem Niallnek mi a baja? – néztem fel Harryre kissé megijedve, bár inkább meglepődve.
- Csak szimplán részeg, ne is foglalkozz vele. Ilyenkor össze-vissza beszél és őrültségeket csinál. – nézett a „mérges” nézésével Niall felé, jelezve neki, hogy most hagyjon minket, de persze ő ezt nem értette és nekifutásból beugrott közénk az ágyba.
- Kicsi a rakááááás, gyerünk mááár! – ordította torka szakadtából miközben minden erejével Harryt a padlóra kényszerítette és rátehénkedett.
Láttam, hogy Harryt most ez a dolog kicsit zavarja, de próbáltam oldani a feszültséget és én pedig Niallre ugrottam.
- Ez nagyon, nagyon nagy na… - mondatát félbe hagyva, egy mozdulattal kicipzározta a rajta lévő szürke pulóvert, amit a földre dobott és kezét a szája elé téve rohant az emeleti mosdóba.

Hát igen, ezt teszi az, ha valaki totál részegen kicsit a rakást játszik. Felsegítettem Harryt és láttam rajta, hogy ezek láttán egy picit elmosolyodott.
- Ne izgulj, megértem, hogy el kell menned. Én addig elleszek a srácokkal meg a többiekkel és kicsit megismerem a várost, hiszen eddig minden időm rád pazaroltam. – játszottam az ingje felső gombjával.
- Szexi, pimasz és szemtelen. Tetszik ez nekem! – nyalta meg az alsó ajkát.
- Légy szíves ne tedd ezt velem! – próbáltam úgy tenni, mintha egyáltalán nem hozna lázba, majd teljesen komoly arccal megkérdeztem tőle – Nem gondolod, hogy lekellene mennünk?
- Ezt nagyon jól kérdezted, nem, nem gondolom. – nevetett fel – Helyette csinálhatnánk valami izgalmasabbat. – húzogatta a szemöldökét.
- Igaza van Niallnek, te tényleg hihetetlen perverz vagy. – böktem oldalba.
- Miért értesz félre? Én csak arra gondoltam, hogy esetleg társasozhatnánk vagy valami. – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Persze, a bélyeggyűjteményed is megmutatnád és kötnénk egy sálat a nagyinak is, nem? – gúnyolódtam.
- Milyen jó ötlet! – és hirtelen, mint egy kisgyerek, tapsolni kezdett.
- Jesszus, hová kerültem. Na, nincs kifogás irány lefelé, tessék előttem menni! – lökdöstem magam előtt kifelé az ajtón.
- Értem már, szóval a seggem akarod stírölni, mi? – nézett hátra érdeklődően.
- HARRY! – emeltem fel a hangom, majd lekapcsoltam a világítást és bezártam az ajtót.
- Várj, szeretném megnézni Louval minden rendben van-e. – nyúlt egy óvatos mozdulattal a kilincs után, amit megpróbált a lehető leghalkabban lenyomni.

Az ízlésesen csíkos szobában félhomály uralkodott, de ez is elég volt ahhoz, hogy lássuk őket. Louis az ágyon elterülve széttárt karokkal és kigombolt inggel feküdt, míg Eleanor az ágy melletti hatalmas fotelban pihent egy pléddel beburkolózva.
- Micsoda pár! – támaszkodott neki a falnak Harry.
- Akár csak mi! – jelent meg egy halvány mosoly az arcomon, ahogy végignéztem rajta.
Elindultam be a szobába és az ágy végében lévő összegyűrt takarót Louisra terítettem.
- Mehetünk? – nyújtotta felém a jobb kezét.
- Persze. – kapaszkodtam belé, majd a lépcső legfelső fokához értünk és lassú léptekkel indultunk le, a tömeg felé.

Sziasztok!
Az utóbbi időben igyekeztem behozni a lemaradásom, hiszen egy héten belül két részt is hoztam. Viszont, nem sok visszajelzést kaptam, kinek mennyire tetszett. Ezért szeretném mondani, hogy csak akkor fogom hozni a következőt, ha kapok pár kommentet, hogy lássam van-e értelme annak amit csinálok!
Előre is köszönöm! xx

Chapter 16.

Megígértem, hogy hamarosan új rész! Most nagyon örülök, hogy be is tudtam tartani, minden tőlem telhetőt megtettem. A szokásosnál rövidebbre sikerült a rész, de mivel itt volt a karácsony és ma van szilveszter napja, így remélem belátjátok, hogy nekem is jár egy kis szórakozás! ;D
Deee! Most hétvégén megint megpróbálok egy új résszel előjönni!!!
Ezért most minden olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok, jobbat mint a mostani, bulizzatok jól, de csak ésszel!:D

- Szia hercegnő! – üvöltötte Louis hosszan, miközben próbált fél részegen pörgetni.
- Tegyél le, úristen Louuuu! – sikoltoztam.
- Louis, kérlek tedd le a végén még elestek. – szólalt meg mosolyogva, lágy hangon a barna hajú szépség.
- El, tudom mit csinálok. – karolta át imbolyogva a nyakát.
Én még szédülten álltam ott egy helybe és csak néztem. Igen ez tényleg ő, úgymond az egyik példaképem.
- Nos, Eleanor Calder vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtotta hosszú, vékony kezét felém.
- April Jones, én is nagyon örvednek. – álltam még mindig meglepődve, amit észre is vett rajtam.
Ez a nő még szebb, mint a képeken. Egy gyönyörű fekete combközépig érő ruha volt rajta, lágy sminket viselt, haja pedig ahogy általában, hullámos tincsekben pihentek a vállán.
- Ez az én dolgom lett volna, hogy bemutassalak titeket egymásnak, de mindegy. – törte meg Lou a köztünk lévő csendet morcos hangján.
- Ne zsörtölődj már! – nyomtam egy puszit az arcára – Amúgy meg, honnan szerezted ezt az ocsmány inget?
- Nem tetszik? Pedig tegnap vettem, de ha gondoljátok le is vehetem. – majd a legalsó gombtól kezdve, felfelé haladva elkezdte kigombolni.
- Kérlek ne! – utasította Eleanor – Látod, én is mondtam, hogy borzalmasan néz ki, de gyere, felmegyünk és keresünk neked egy másikat. – majd karon fogta és nehézkesen haladtak felfelé a szemben álló lépcsőn.
Épp indulni készültem volna a többiekhez, amikor hallottam, hogy Eleanor a nevem kiabálja.
- Tessék? Segítsek neked felkísérni? – futottam oda hozzá.
- Nem, elbírok vele, csak azt szerettem volna mondani, hogy ha van kedved, várj meg, mindjárt jövök és beszélgethetnénk egy kicsit. – ajánlotta fel.
- Persze, itt várlak. – válaszoltam.
Tényleg tökéletes ez a lány, kedves és bájos. Egy ilyen magamfajta egyszerű lánnyal is annyira közvetlen, nem hiába vannak oda érte az emberek.

Leültem a sarokban lévő asztalhoz, magamhoz vettem egy üveg sört és egy kis rágcsálni valót, majd vártam. Néztem, ahogy a többiek buliznak. Imádom az angol embereket, hihetetlen, hogy mennyire felszabadultan tudnak szórakozni. De ahogy elnéztem, a többiek is el tudtak vegyülni. Gabet és Tomot egy csapat lány vette körül, amin persze nem lepődtem meg, Esther Phillel táncolt, Flora, Hannah és Lily pedig egy majdnem velem szemben álló asztalnál iszogattak, beszélgettek. Láttam, ahogy Harry közeledik felém.
- Jól érzed magad drágám? – hajolt közelebb hozzám miközben leült.
- Igen, csak Eleanorra várok, felvitte Louist mert már nagyon nem bírta a bulit, de mindjárt jön vissza beszélgetni. – kortyoltam nagyot a sörömbe.
- Szerintem most egy jó darabig még nem fogtok beszélgetni, Louisnak ilyenkor be nem áll a szája és nagyon akaratos, szóval, nem jönnél fel velem addig? – fogta meg a jobb kezem.
- Persze! – álltam fel, majd az üveg után nyúltam, hogy felvigyem.
- Nem, erre most nem lesz szükséged. – vette ki a kezemből, majd lerakta vissza az asztalra és elindultunk felfelé.

Fogalmam sem volt, hogy most hová fogunk menni. Egy ajtó előtt haladtunk el, ahonnan Louis nevetése szűrődött ki, gondolom ez volt az ő szobája. Szegény Eleanort egyáltalán nem irigylem most, de csak nevettem magamban, hiszen annyira aranyosak így együtt.

Egy másik ajtó elé értünk. Kilincsén egy karácsonyi gömb díszelgett, amiben Harry nevét véltem felfedezni.
- Fáradj beljebb. – nyitotta ki előttem úriember módjára az ajtót.
Egy hatalmas szoba tárult elém. Az ajtóval szemben egy óriási francia ágy díszelgett, szürke takaróval letakarva. A helyiség minden egyes része tetszett, a padlótól a plafonig. Tökéletes ízlése van, tágas, egyszerű és modern. Imádom!
- Ez igen, remek ízlése van az úrnak. – álltam szemben az ággyal.
- Tudom, de úgy gondolom, hogy minden téren. Nekem mindenből a legjobb jár. – lépett közelebb hozzám és éreztem, ahogy karjait átfonja a derekamon.
- Mire kész… - de nem engedte, hogy befejezzem a mondatom.
Ajkait szorosan az enyémekre tapasztotta. Kirázott a hideg, imádtam minden porcikáját. Szemei gyönyörűen csillogtak a félhomályban.
- Soha nem szerettem még senkit ennyire és ezt nem csak úgy mondom. – támasztotta homlokát az enyémnek.
- Én is nagyon szeretlek Harry. – s az előbbi gyönyörű mondatát egy csókkal jutalmaztam.
- De most valami olyat fogok mondani, aminek úgy gondolom, sőt biztos, hogy nem fogsz örülni. – suttogta a fülembe.
Jesszus, mindig is féltem, hogy ha valaki így kezdte a mondani valóját. Most jön az, hogy bocs szeretlek, de mégis találtam egy csinosabb és szebb lányt… Vagy mi?
- Sürgősen Amerikába kell utaznom. – kulcsolta össze az ujjaink, miközben lecsukta a szemét.
- Tessék? – engedtem el kezeit.

Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! Egyetek sok finomságot, kapjatok rengeteg ajándékot és élvezzétek ki a szünetet!
U.i: hamarosan új rész! xx

Chapter 15.

Sziasztok!
Nos, köszönöm a sok visszajelzést és hogy már tényleg ennyire vártátok az új részt! Tényleg borzasztóan sokat késett és őszintén sajnálom, de most a szünetben megpróbállak titeket pótolni. Úgy tervezem hogy ezen kívül még a 16. és 17. rész is felfog kerülni :)
Tehát, itt a várva várt "mű". Jó olvasást. xx

Alig aludtam valamit, csak forgolódtam és egyfolytában kattogott az agyam. Mikor már teljesen tökéletes lenne az életem, mindig akkor kavar be valaki.
Telefonom rezgésére eszméltem fel fél 10 körül, amikor egy sms jött Harrytől.
„Ahogy felkeltél hívj, fontos! Szeretlek .xx!"
Mosolyra húzódott a szám, azt hiszem madarat lehetett volna velem fogatni, ám de még álmodozni se hagynak, már hallottam is, ahogy a lépcsőn vágtáznak felfelé hahotázva a többiek.
- Úgy látom nagyon kellendő vagy a férfiak körében. – cukkolt Hannah.
- Persze, te aztán nagyon értesz az ilyenekhez. – húztam a fejemre a takarót.
- És mégis kitől kaptad azt a másik csokrot? – kacsingatott Esther.
- Egyet tippelhetsz. – fordultam át a másik oldalamra.
- Hát, ha jól gondolom Danny volt az, bár már róla lekéstél. – veregette meg a hátam.
- Ezt, hogy érted? – ugrottam ki hirtelen az ágyból.
- Úgy, hogy még korán reggel Alannel kivitette magát a reptérre. Vagy te erről semmit nem tudtál? – kérdezte meglepődve Flora.

- De jó, hogy mindent én tudok meg utoljára. Még egy üzenetet sem volt képes írni. Nem baj, így mindenkinek jobb, amúgy is már nagyon zavart, hogy állandóan figyel és számon kér. – majd kirohantam Gabe után kutatva.
- Miért nem tudtál szólni, hogy elmegy? – bukkantam rá a kertben.
- Azért, mert úgyis csak hisztiztél volna, amit persze nem értek, mindegy. – mondta.
- Azt hittem barátok vagyunk és megmondhatta volna, mire készül. – fordultam sarkon és futólépésben indultam befelé.
- Higgadj le, és hívd fel Harryt, mert már keresett. – kiabálta utánam.

Ott álltam a fürdőben és a virágokat néztem. Ha most kidobom amit Dannytől kaptam, akkor lehúzom a wc-n a közös múltunk, de ha meghagyom, akkor felesleges Harryvel lennem, mert az azt jelentené, hogy még mindig érzek valamit iránta. Egyszerű volt a dolog, levittem a virágot és kidobtam a kukába, megkönnyebbülten lélegeztem fel.
A reggelimért indultam épp, amikor a konyhában összefutottam Phillel.
- Na tudtál már beszélni Estherrel? – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Bocs, még nem. Előbb a saját életemet kell kicsit rendbe szednem. – mondtam a hűtőből kihajolva.
- Ha tudok valamiben segíteni, csak szólj, tudod hol találsz. – veregette meg a vállam.
Nem szeretném, ha egész nap ez a marhaság járna a fejemben. Vettem a telefonom és máris hívtam a Harryt.
- Végre, már nem tudtam magammal mit kezdeni. – búgta a telefonba.
- Most úgy teszel, mintha egész délelőtt az én hívásomra vártál volna. – nevettem.
- Jól mondod, sőt egész életemben rád vártam! – jelentette ki.
- Hé Styles, még zavarba hozol! – kuncogtam.
- Az csak jó, olyankor vagy a legédesebb. – köszörülte meg a torkát – De az itt a nagy kérdés, hogy mit csinálsz vagy csináltok ma este?
- Jesszusom, mit terveztél már? – kérdeztem. 
- Ezt most sértésnek is vehetném, de nem fogom, mert jó kedvemben vagyok! – nevetett fel – Szóval, egy kis bulit fogunk este tartani és mivel neked muszáj jönni, gondoltam időben szólok, hogy értesítsd a többieket is.
- Ó, hogy milyen rendes barátom van. – bókoltam.
- Ermm, igen, ezt valahogy majd meg kell hálálnod. – köszörülte a torkát.
- Jól van te perverz disznó. – erre mindketten nevetésben törtünk ki – De mikorra menjünk?
- Ráértek, de szerintem olyan 8 körül és ne hozzatok semmit csak magatok. De, most leteszem, mert ellépünk vásárolni, várlak édesem, csók. – majd kinyomta a telefont.

Heves készülődésben volt mindenki, legalábbis én biztos! A legjobb formám akartam hozni Harry barátai előtt. Egy egyszerű sötétkék farmert és egy hosszú ujjú zöld kockás inget vettem fel a fehér Converse cipőmmel. Általában így öltöztem, ha bulizni mentem, kényelmes és tűrhető viselet. A csajok persze kitettek magukért szűk rucik és magassarkú. Na igen, ez sosem volt az én viseletem. Még a fiúkra kellett várni, de persze rosszabbak voltak, mint mi lányok. Gabe még a haját zselézgette, Tom nem tudta melyik inget vegye fel, Phill pedig még egy szál gatyában hisztizett, mert nem találta a kedvenc farmerét. Kis késéssel, de fél 9-re díszbe-glóriába az ajtó előtt álltunk. Blair fogadott minket, aminek nagyon örültem, de kicsit zavart is, mert a srácok vagy már ennyire rossz állapotban vannak, hogy nem bírnak ajtót nyitni, vagy csak én pörgöm túl a dolgot.
- Végre már, hogy itt vagytok! A barátod be szeretne mutatni pár embernek. – ragadta meg a karom és maga után húzott.
- Menj csak, mi elleszünk. – kiabálta utánam Gabe.

Jóslatom majdnem, hogy beigazolódott. Az előtérbe toppanva megláttam Zaynt, aki nyálát csorgatva aludt a földön és üres műanyag poharakkal volt körülvéve. Szegények szép éjszakája lesz…

Tovább sétálva, hatalmas tömeg tárult elém, akik mind Rihanna számát üvöltve táncoltak.
http://www.youtube.com/watch?v=H-0OuRVCAK8

Rögtön kiszúrtam Harryt, hogy az egyik sarokban egy sráccal beszélget. Átvergődtem az embereken magam, egy örökké valóságnak tűnt míg elértem hozzá. Megkopogtattam a vállát és megköszörültem a torkom.
- Végre, hogy itt vagy! – nyomott egy hatalmas puszit a számra, miközben szorosan magához szorított – Hadd mutassam be egy gyerekkori barátom Davidet. David, ő itt a barátnőm April.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, sok jót hallottam már rólad. – ráztunk kezet.
- Részemről a szerencse. – mosolyogtam bájosan.
- Lehetne egy kérdésem hozzátok? – kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Persze. – vágtam rá hirtelen.
- Ez a véletlen műve, vagy direkt öltöztetek össze? Remélem nem veszed sértésnek April, de mintha Harry női változatát látnám.
- Tényleg a véletlen műve, ha csak az úr nem leskelődött utánam. – böktem oldalba Harryt.
- Nem-nem, én soha, nem az kizárt dolog, sosem tennék ilyet. – játszotta az ártatlant, mire David csak nevetve hümmögött magában.

Hagytam őket tovább beszélgetni és indultam megkeresni a csapat többi tagját, hogy üdvözöljem őket. Csak pár kis villany éget, miközben a fények villogtak és mint ahogy említettem, hatalmas tömeg volt, amiben nehezen haladtam előrefelé. Időközben megpillantottam Esthert és Phillt ahogy, hát hogy is fogalmazzak, eléggé egymásba voltak gabalyodva. Belül majd ki csattantam az örömtől, hogy végre sikerült egy normális srácot találnia. Nagyon megkedveltem Phillt, mintha már ő is a bátyám lenne, imádni való gyerek. De, ahogy bennük gyönyörködtem, valaki hirtelen és erőteljesen felkapott és megpörgetett.