Chapter 15.

Sziasztok!
Nos, köszönöm a sok visszajelzést és hogy már tényleg ennyire vártátok az új részt! Tényleg borzasztóan sokat késett és őszintén sajnálom, de most a szünetben megpróbállak titeket pótolni. Úgy tervezem hogy ezen kívül még a 16. és 17. rész is felfog kerülni :)
Tehát, itt a várva várt "mű". Jó olvasást. xx

Alig aludtam valamit, csak forgolódtam és egyfolytában kattogott az agyam. Mikor már teljesen tökéletes lenne az életem, mindig akkor kavar be valaki.
Telefonom rezgésére eszméltem fel fél 10 körül, amikor egy sms jött Harrytől.
„Ahogy felkeltél hívj, fontos! Szeretlek .xx!"
Mosolyra húzódott a szám, azt hiszem madarat lehetett volna velem fogatni, ám de még álmodozni se hagynak, már hallottam is, ahogy a lépcsőn vágtáznak felfelé hahotázva a többiek.
- Úgy látom nagyon kellendő vagy a férfiak körében. – cukkolt Hannah.
- Persze, te aztán nagyon értesz az ilyenekhez. – húztam a fejemre a takarót.
- És mégis kitől kaptad azt a másik csokrot? – kacsingatott Esther.
- Egyet tippelhetsz. – fordultam át a másik oldalamra.
- Hát, ha jól gondolom Danny volt az, bár már róla lekéstél. – veregette meg a hátam.
- Ezt, hogy érted? – ugrottam ki hirtelen az ágyból.
- Úgy, hogy még korán reggel Alannel kivitette magát a reptérre. Vagy te erről semmit nem tudtál? – kérdezte meglepődve Flora.

- De jó, hogy mindent én tudok meg utoljára. Még egy üzenetet sem volt képes írni. Nem baj, így mindenkinek jobb, amúgy is már nagyon zavart, hogy állandóan figyel és számon kér. – majd kirohantam Gabe után kutatva.
- Miért nem tudtál szólni, hogy elmegy? – bukkantam rá a kertben.
- Azért, mert úgyis csak hisztiztél volna, amit persze nem értek, mindegy. – mondta.
- Azt hittem barátok vagyunk és megmondhatta volna, mire készül. – fordultam sarkon és futólépésben indultam befelé.
- Higgadj le, és hívd fel Harryt, mert már keresett. – kiabálta utánam.

Ott álltam a fürdőben és a virágokat néztem. Ha most kidobom amit Dannytől kaptam, akkor lehúzom a wc-n a közös múltunk, de ha meghagyom, akkor felesleges Harryvel lennem, mert az azt jelentené, hogy még mindig érzek valamit iránta. Egyszerű volt a dolog, levittem a virágot és kidobtam a kukába, megkönnyebbülten lélegeztem fel.
A reggelimért indultam épp, amikor a konyhában összefutottam Phillel.
- Na tudtál már beszélni Estherrel? – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Bocs, még nem. Előbb a saját életemet kell kicsit rendbe szednem. – mondtam a hűtőből kihajolva.
- Ha tudok valamiben segíteni, csak szólj, tudod hol találsz. – veregette meg a vállam.
Nem szeretném, ha egész nap ez a marhaság járna a fejemben. Vettem a telefonom és máris hívtam a Harryt.
- Végre, már nem tudtam magammal mit kezdeni. – búgta a telefonba.
- Most úgy teszel, mintha egész délelőtt az én hívásomra vártál volna. – nevettem.
- Jól mondod, sőt egész életemben rád vártam! – jelentette ki.
- Hé Styles, még zavarba hozol! – kuncogtam.
- Az csak jó, olyankor vagy a legédesebb. – köszörülte meg a torkát – De az itt a nagy kérdés, hogy mit csinálsz vagy csináltok ma este?
- Jesszusom, mit terveztél már? – kérdeztem. 
- Ezt most sértésnek is vehetném, de nem fogom, mert jó kedvemben vagyok! – nevetett fel – Szóval, egy kis bulit fogunk este tartani és mivel neked muszáj jönni, gondoltam időben szólok, hogy értesítsd a többieket is.
- Ó, hogy milyen rendes barátom van. – bókoltam.
- Ermm, igen, ezt valahogy majd meg kell hálálnod. – köszörülte a torkát.
- Jól van te perverz disznó. – erre mindketten nevetésben törtünk ki – De mikorra menjünk?
- Ráértek, de szerintem olyan 8 körül és ne hozzatok semmit csak magatok. De, most leteszem, mert ellépünk vásárolni, várlak édesem, csók. – majd kinyomta a telefont.

Heves készülődésben volt mindenki, legalábbis én biztos! A legjobb formám akartam hozni Harry barátai előtt. Egy egyszerű sötétkék farmert és egy hosszú ujjú zöld kockás inget vettem fel a fehér Converse cipőmmel. Általában így öltöztem, ha bulizni mentem, kényelmes és tűrhető viselet. A csajok persze kitettek magukért szűk rucik és magassarkú. Na igen, ez sosem volt az én viseletem. Még a fiúkra kellett várni, de persze rosszabbak voltak, mint mi lányok. Gabe még a haját zselézgette, Tom nem tudta melyik inget vegye fel, Phill pedig még egy szál gatyában hisztizett, mert nem találta a kedvenc farmerét. Kis késéssel, de fél 9-re díszbe-glóriába az ajtó előtt álltunk. Blair fogadott minket, aminek nagyon örültem, de kicsit zavart is, mert a srácok vagy már ennyire rossz állapotban vannak, hogy nem bírnak ajtót nyitni, vagy csak én pörgöm túl a dolgot.
- Végre már, hogy itt vagytok! A barátod be szeretne mutatni pár embernek. – ragadta meg a karom és maga után húzott.
- Menj csak, mi elleszünk. – kiabálta utánam Gabe.

Jóslatom majdnem, hogy beigazolódott. Az előtérbe toppanva megláttam Zaynt, aki nyálát csorgatva aludt a földön és üres műanyag poharakkal volt körülvéve. Szegények szép éjszakája lesz…

Tovább sétálva, hatalmas tömeg tárult elém, akik mind Rihanna számát üvöltve táncoltak.
http://www.youtube.com/watch?v=H-0OuRVCAK8

Rögtön kiszúrtam Harryt, hogy az egyik sarokban egy sráccal beszélget. Átvergődtem az embereken magam, egy örökké valóságnak tűnt míg elértem hozzá. Megkopogtattam a vállát és megköszörültem a torkom.
- Végre, hogy itt vagy! – nyomott egy hatalmas puszit a számra, miközben szorosan magához szorított – Hadd mutassam be egy gyerekkori barátom Davidet. David, ő itt a barátnőm April.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, sok jót hallottam már rólad. – ráztunk kezet.
- Részemről a szerencse. – mosolyogtam bájosan.
- Lehetne egy kérdésem hozzátok? – kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Persze. – vágtam rá hirtelen.
- Ez a véletlen műve, vagy direkt öltöztetek össze? Remélem nem veszed sértésnek April, de mintha Harry női változatát látnám.
- Tényleg a véletlen műve, ha csak az úr nem leskelődött utánam. – böktem oldalba Harryt.
- Nem-nem, én soha, nem az kizárt dolog, sosem tennék ilyet. – játszotta az ártatlant, mire David csak nevetve hümmögött magában.

Hagytam őket tovább beszélgetni és indultam megkeresni a csapat többi tagját, hogy üdvözöljem őket. Csak pár kis villany éget, miközben a fények villogtak és mint ahogy említettem, hatalmas tömeg volt, amiben nehezen haladtam előrefelé. Időközben megpillantottam Esthert és Phillt ahogy, hát hogy is fogalmazzak, eléggé egymásba voltak gabalyodva. Belül majd ki csattantam az örömtől, hogy végre sikerült egy normális srácot találnia. Nagyon megkedveltem Phillt, mintha már ő is a bátyám lenne, imádni való gyerek. De, ahogy bennük gyönyörködtem, valaki hirtelen és erőteljesen felkapott és megpörgetett.