Chapter 19.

Csak annyit fűznék hozzá, hogy jó olvasást mindenkinek! :)xx

Már megint az a fránya másnaposság... A fejemben mintha egy hatalmas, meg nem szűnő vihar tombolt volna és nem vágytam másra, mint egy liter szénsavmentes ásványvízre. A tegnapi buli szerkóm még mindig rajtam, a cipőim ledobálva az ágyam mellé, de ahogy ezek a dolgokat szemléltem, megakadt a tekintetem az ágy végében fekvő személyen, aki édesdeden aludt. Sötétbarna haja össze-vissza állt a hajzselé maradványai miatt, aminek több mint a felét valószínű, hogy már a takarómba dörgölte. Azt hiszem, tegnap ő hozhatott fel a szobámba. Előtört belőlem egy régi érzés. Hiányzott már az, hogy megint újra úgy szeressük egymást mint a normális testvérek. Nem is tudom, mikor aludhattunk együtt utoljára együtt. Talán mikor kicsik voltunk és anyáék elmentek bulizni, én pedig nem mertem egyedül aludni, ezért ő bejött hozzám, csak hogy ne féljek. Igaz, a földön aludt, mert nem engedtem magam mellé az ágyba, de ő még ezt is eltűrte nekem, és most is itt volt, mikor ilyen helyzetbe kerültem. Bár, sajnos már nem ez volt az első alkalom.
Megpróbáltam úgy leszállni az ágyról, hogy még véletlenül se keltsem fel. Úgy látszik a műveletet sikeresen teljesítettem, mert meg sem mozdult. Letolt nadrágja szokásosan ott hevert a földön a pólójával együtt, ő pedig összegömbölyödve, egy szál gatyában kucorgott. Arra már sosem volt ereje, hogy egy takarót magára terítsen. Fogtam az enyém, és a lehető legóvatosabb mozdulattal ráraktam, miközben egy lágy puszit adtam az arcára, mire ő láthatóan elmosolyodott.
Magamra vettem a köntösöm és ingatag léptekkel indultam meg a földszint felé valami folyadékért, mert a torkom már szó szerint porzott, sőt elég erős hányingerrel is küszködtem. De hát mit látnak szemeim, Tom és Phill horkolva, szuszogva és nem tudom még milyen hangokat kiadva feküdtek a kanapén. Bekapcsoltam a tv-t és a konyhába mentem, hogy engedjek magamnak egy kis vizet, aztán főzzek egy kávét. Nem hazudok, de körülbelül fél liter vizet egy szuszra megittam, amitől én marha, még rosszabbul lettem. Gyorsan odaraktam a kávét és elővettem egy kis kenyeret, hogy natúr sós pirítóst egyek, az ilyenkor általában jó. Kiöntöttem a sötét ébresztőitalt egy bögrébe, majd mindent ráraktam egy tálcára és lehuppantam a két fiú mellé.
- Kávé, kávé szagot érzek. - motyogta Tom, mint valami zombi.
- Jó reggelt neked is, de ezt megszívtad, mert több már nincs. - tömtem magamba a kissé égett, száraz kenyeret.
- Ne már, este te voltál totál kész, most pedig semmi bajod? - vakarta a fejét.
- A látszat néha csal, de köszönöm kérdésed már sokkal jobban vagyok. - válaszoltam flegmán.
- Segítség, nagyon rosszul vagyok. - nyafogott Phill, fejjel lefelé lógva a fotelből.
- Hogy ti milyen gyengék vagytok, aki éjjel legény legyen nappal is az, vagy hogy szokták azt mondani. - kapcsolgattam közben a tévét.
- Jól van okostojás, inkább hozz nekem is a kávéból, mert még Eva a végén megtudja mi volt este.
- Igen persze máris, hozom egy pillanat. - pattantam fel. Isten ments, hogy anya megtudja megint milyen barom voltam.
- Gratulálok Tom, te aztán értesz a nők nyelvén, adj egy ötöst. - mondta röhögve Phill és nagyot harapott a pirítósomból.
- Hallom ám! - ordibáltam nekik vissza.
- Basszus April, legalább lehoznád a telefonod, és nem nekem kellene felkelnem rá. - hadonászott idegesen Gabe.
- Ne haragudj! - léptem oda hozzá és szorosan magamhoz öleltem - De ideadhatnád, hogy megnézzem ki volt az.
- Harry keresett, délután megy a gépe azt mondta, de arra már nem emlékszem mikor. - rakta le a telefont a pultra.
Őrült gyorsasággal viharoztam az étkezőből ki a kertbe, majd a híváslistámból visszakeresve máris kicsöngött a telefon.
- Jobb reggelt kívánok. - szólalt meg rekedtes hangja.
- Ne haragudj, hogy nem én vettem fel, csak lent voltam kaját csinálni és... - de nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot.
- Oké April, ezt most hagyjuk, nem érdekel. - válaszolt kissé durván, amin eléggé meglepődtem, így még sosem beszélt velem.
- Valami baj van? - kérdeztem kissé félve.
- Nem semmi, csak épp most takarítom a tegnap este romjait. Nem tudnál átjönni? - lágyult meg a hangja.
- Máris indulok. - majd kinyomtam a telefont, ha már ilyen bunkó volt velem.
Visszamentem a fiúkhoz és gyorsan készítettem nekik is reggelit, amit igazából csak a bátyámnak szántam, de hát ezek a szemetek persze, hogy beleettek. Vágtatva indultam a fürdőszobába, majd egy gyors zuhanyzás és hajmosás után megmostam a fogam és felöltöztem. Egy nyúlott fekete V nyakú pólót vettem fel egy szürke farmer térdnadrággal és az elmaradhatatlan tornacipőmmel. Még a hajamat sem volt időm megszárítani. Azt hiszem, a lépcsőről lefelé repülve jöhettem és a srácok már csak az ajtócsapódást hallhatták utánam.
Út közben folyamatosan a telefonom néztem és végül 7 perc alatt sikerült is odaérnem, majd mint egy idegbeteg úgy dörömböltem az ajtón. Nagy meglepetésemre, nem Harry fogadott.
- Te meg mégis mi a francot keresel még itt? - förmedtem rá az előttem álló kócos barna hajú lányra.
- Hagyjál már, azt se tudom hol vagyok és ne kiabálj, mert szétrobban a fejem. - suttogta Hannah.
Arrébb toltam magam elől, hogy Harryt megkeressem, de nem kellett sokáig mennem, mert oldalról valaki szó szerint nekem ugrott és úgy szorított, hogy majd kipréselte belőlem a levegőt.
- Ne haragudj. - fordított magával szembe és kiskutya szemekkel nézett rám.
- Tudnék én rád valaha is haragudni? - toltam el magamtól, hogy jobban szemügyre vehessem - Na gyere, segítek takarítani!
Erősen szorította a csuklóm és nem engedte, hogy mozduljak. Most valahogy más volt ez az érzés, mintha mondani szeretett volna ezzel valamit. Nem szólt semmit, csak állt egy helyben és nézett, majd lassan ajkai elváltak egymástól.
- Fontos vagy nekem. - mondta halkan.
- Most miért mondod ezt? Mi a gond Harry, már a telefonban is hallottam, hogy gáz van. - kaptam el a kezem az övéből.
- Nincs semmi, csak tudnod kell, és azt is, hogy semmi kedvem elmenni arra a szarra, nem akarlak itt hagyni, hiába csak pár napra megyek. Nem jönnél velem? - lépett közelebb.
- Bármilyen jó is lenne, de nem, nem lehet. Ezt neked kell elintézned, nekem semmi keresnivalóm ott. De ne csinálj ebből ekkora ügyet, ez a dolgod és én ezt megértem, nem fogok még egyszer ilyenért hisztizni. - simítottam végig az arcán.
- Szeretlek. - mondta hangosan és érthetően.
Többször is mondta már, de most új érzés fogott el, olyan amilyen még sosem. Ez az egy szó olyan érzelmekkel volt tele, amilyeneket még senki nem adott nekem. Azt hittem csak a filmekben van ilyen, de tévedtem. A szívem, mintha egy új ritmust vert volna, a lábaim zsibbadni kezdtek, a kezem pedig megállás nélkül remegett, amit inkább próbáltam zsebembe rejteni.