Chapter 16.

Megígértem, hogy hamarosan új rész! Most nagyon örülök, hogy be is tudtam tartani, minden tőlem telhetőt megtettem. A szokásosnál rövidebbre sikerült a rész, de mivel itt volt a karácsony és ma van szilveszter napja, így remélem belátjátok, hogy nekem is jár egy kis szórakozás! ;D
Deee! Most hétvégén megint megpróbálok egy új résszel előjönni!!!
Ezért most minden olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok, jobbat mint a mostani, bulizzatok jól, de csak ésszel!:D

- Szia hercegnő! – üvöltötte Louis hosszan, miközben próbált fél részegen pörgetni.
- Tegyél le, úristen Louuuu! – sikoltoztam.
- Louis, kérlek tedd le a végén még elestek. – szólalt meg mosolyogva, lágy hangon a barna hajú szépség.
- El, tudom mit csinálok. – karolta át imbolyogva a nyakát.
Én még szédülten álltam ott egy helybe és csak néztem. Igen ez tényleg ő, úgymond az egyik példaképem.
- Nos, Eleanor Calder vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtotta hosszú, vékony kezét felém.
- April Jones, én is nagyon örvednek. – álltam még mindig meglepődve, amit észre is vett rajtam.
Ez a nő még szebb, mint a képeken. Egy gyönyörű fekete combközépig érő ruha volt rajta, lágy sminket viselt, haja pedig ahogy általában, hullámos tincsekben pihentek a vállán.
- Ez az én dolgom lett volna, hogy bemutassalak titeket egymásnak, de mindegy. – törte meg Lou a köztünk lévő csendet morcos hangján.
- Ne zsörtölődj már! – nyomtam egy puszit az arcára – Amúgy meg, honnan szerezted ezt az ocsmány inget?
- Nem tetszik? Pedig tegnap vettem, de ha gondoljátok le is vehetem. – majd a legalsó gombtól kezdve, felfelé haladva elkezdte kigombolni.
- Kérlek ne! – utasította Eleanor – Látod, én is mondtam, hogy borzalmasan néz ki, de gyere, felmegyünk és keresünk neked egy másikat. – majd karon fogta és nehézkesen haladtak felfelé a szemben álló lépcsőn.
Épp indulni készültem volna a többiekhez, amikor hallottam, hogy Eleanor a nevem kiabálja.
- Tessék? Segítsek neked felkísérni? – futottam oda hozzá.
- Nem, elbírok vele, csak azt szerettem volna mondani, hogy ha van kedved, várj meg, mindjárt jövök és beszélgethetnénk egy kicsit. – ajánlotta fel.
- Persze, itt várlak. – válaszoltam.
Tényleg tökéletes ez a lány, kedves és bájos. Egy ilyen magamfajta egyszerű lánnyal is annyira közvetlen, nem hiába vannak oda érte az emberek.

Leültem a sarokban lévő asztalhoz, magamhoz vettem egy üveg sört és egy kis rágcsálni valót, majd vártam. Néztem, ahogy a többiek buliznak. Imádom az angol embereket, hihetetlen, hogy mennyire felszabadultan tudnak szórakozni. De ahogy elnéztem, a többiek is el tudtak vegyülni. Gabet és Tomot egy csapat lány vette körül, amin persze nem lepődtem meg, Esther Phillel táncolt, Flora, Hannah és Lily pedig egy majdnem velem szemben álló asztalnál iszogattak, beszélgettek. Láttam, ahogy Harry közeledik felém.
- Jól érzed magad drágám? – hajolt közelebb hozzám miközben leült.
- Igen, csak Eleanorra várok, felvitte Louist mert már nagyon nem bírta a bulit, de mindjárt jön vissza beszélgetni. – kortyoltam nagyot a sörömbe.
- Szerintem most egy jó darabig még nem fogtok beszélgetni, Louisnak ilyenkor be nem áll a szája és nagyon akaratos, szóval, nem jönnél fel velem addig? – fogta meg a jobb kezem.
- Persze! – álltam fel, majd az üveg után nyúltam, hogy felvigyem.
- Nem, erre most nem lesz szükséged. – vette ki a kezemből, majd lerakta vissza az asztalra és elindultunk felfelé.

Fogalmam sem volt, hogy most hová fogunk menni. Egy ajtó előtt haladtunk el, ahonnan Louis nevetése szűrődött ki, gondolom ez volt az ő szobája. Szegény Eleanort egyáltalán nem irigylem most, de csak nevettem magamban, hiszen annyira aranyosak így együtt.

Egy másik ajtó elé értünk. Kilincsén egy karácsonyi gömb díszelgett, amiben Harry nevét véltem felfedezni.
- Fáradj beljebb. – nyitotta ki előttem úriember módjára az ajtót.
Egy hatalmas szoba tárult elém. Az ajtóval szemben egy óriási francia ágy díszelgett, szürke takaróval letakarva. A helyiség minden egyes része tetszett, a padlótól a plafonig. Tökéletes ízlése van, tágas, egyszerű és modern. Imádom!
- Ez igen, remek ízlése van az úrnak. – álltam szemben az ággyal.
- Tudom, de úgy gondolom, hogy minden téren. Nekem mindenből a legjobb jár. – lépett közelebb hozzám és éreztem, ahogy karjait átfonja a derekamon.
- Mire kész… - de nem engedte, hogy befejezzem a mondatom.
Ajkait szorosan az enyémekre tapasztotta. Kirázott a hideg, imádtam minden porcikáját. Szemei gyönyörűen csillogtak a félhomályban.
- Soha nem szerettem még senkit ennyire és ezt nem csak úgy mondom. – támasztotta homlokát az enyémnek.
- Én is nagyon szeretlek Harry. – s az előbbi gyönyörű mondatát egy csókkal jutalmaztam.
- De most valami olyat fogok mondani, aminek úgy gondolom, sőt biztos, hogy nem fogsz örülni. – suttogta a fülembe.
Jesszus, mindig is féltem, hogy ha valaki így kezdte a mondani valóját. Most jön az, hogy bocs szeretlek, de mégis találtam egy csinosabb és szebb lányt… Vagy mi?
- Sürgősen Amerikába kell utaznom. – kulcsolta össze az ujjaink, miközben lecsukta a szemét.
- Tessék? – engedtem el kezeit.

Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! Egyetek sok finomságot, kapjatok rengeteg ajándékot és élvezzétek ki a szünetet!
U.i: hamarosan új rész! xx

Chapter 15.

Sziasztok!
Nos, köszönöm a sok visszajelzést és hogy már tényleg ennyire vártátok az új részt! Tényleg borzasztóan sokat késett és őszintén sajnálom, de most a szünetben megpróbállak titeket pótolni. Úgy tervezem hogy ezen kívül még a 16. és 17. rész is felfog kerülni :)
Tehát, itt a várva várt "mű". Jó olvasást. xx

Alig aludtam valamit, csak forgolódtam és egyfolytában kattogott az agyam. Mikor már teljesen tökéletes lenne az életem, mindig akkor kavar be valaki.
Telefonom rezgésére eszméltem fel fél 10 körül, amikor egy sms jött Harrytől.
„Ahogy felkeltél hívj, fontos! Szeretlek .xx!"
Mosolyra húzódott a szám, azt hiszem madarat lehetett volna velem fogatni, ám de még álmodozni se hagynak, már hallottam is, ahogy a lépcsőn vágtáznak felfelé hahotázva a többiek.
- Úgy látom nagyon kellendő vagy a férfiak körében. – cukkolt Hannah.
- Persze, te aztán nagyon értesz az ilyenekhez. – húztam a fejemre a takarót.
- És mégis kitől kaptad azt a másik csokrot? – kacsingatott Esther.
- Egyet tippelhetsz. – fordultam át a másik oldalamra.
- Hát, ha jól gondolom Danny volt az, bár már róla lekéstél. – veregette meg a hátam.
- Ezt, hogy érted? – ugrottam ki hirtelen az ágyból.
- Úgy, hogy még korán reggel Alannel kivitette magát a reptérre. Vagy te erről semmit nem tudtál? – kérdezte meglepődve Flora.

- De jó, hogy mindent én tudok meg utoljára. Még egy üzenetet sem volt képes írni. Nem baj, így mindenkinek jobb, amúgy is már nagyon zavart, hogy állandóan figyel és számon kér. – majd kirohantam Gabe után kutatva.
- Miért nem tudtál szólni, hogy elmegy? – bukkantam rá a kertben.
- Azért, mert úgyis csak hisztiztél volna, amit persze nem értek, mindegy. – mondta.
- Azt hittem barátok vagyunk és megmondhatta volna, mire készül. – fordultam sarkon és futólépésben indultam befelé.
- Higgadj le, és hívd fel Harryt, mert már keresett. – kiabálta utánam.

Ott álltam a fürdőben és a virágokat néztem. Ha most kidobom amit Dannytől kaptam, akkor lehúzom a wc-n a közös múltunk, de ha meghagyom, akkor felesleges Harryvel lennem, mert az azt jelentené, hogy még mindig érzek valamit iránta. Egyszerű volt a dolog, levittem a virágot és kidobtam a kukába, megkönnyebbülten lélegeztem fel.
A reggelimért indultam épp, amikor a konyhában összefutottam Phillel.
- Na tudtál már beszélni Estherrel? – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Bocs, még nem. Előbb a saját életemet kell kicsit rendbe szednem. – mondtam a hűtőből kihajolva.
- Ha tudok valamiben segíteni, csak szólj, tudod hol találsz. – veregette meg a vállam.
Nem szeretném, ha egész nap ez a marhaság járna a fejemben. Vettem a telefonom és máris hívtam a Harryt.
- Végre, már nem tudtam magammal mit kezdeni. – búgta a telefonba.
- Most úgy teszel, mintha egész délelőtt az én hívásomra vártál volna. – nevettem.
- Jól mondod, sőt egész életemben rád vártam! – jelentette ki.
- Hé Styles, még zavarba hozol! – kuncogtam.
- Az csak jó, olyankor vagy a legédesebb. – köszörülte meg a torkát – De az itt a nagy kérdés, hogy mit csinálsz vagy csináltok ma este?
- Jesszusom, mit terveztél már? – kérdeztem. 
- Ezt most sértésnek is vehetném, de nem fogom, mert jó kedvemben vagyok! – nevetett fel – Szóval, egy kis bulit fogunk este tartani és mivel neked muszáj jönni, gondoltam időben szólok, hogy értesítsd a többieket is.
- Ó, hogy milyen rendes barátom van. – bókoltam.
- Ermm, igen, ezt valahogy majd meg kell hálálnod. – köszörülte a torkát.
- Jól van te perverz disznó. – erre mindketten nevetésben törtünk ki – De mikorra menjünk?
- Ráértek, de szerintem olyan 8 körül és ne hozzatok semmit csak magatok. De, most leteszem, mert ellépünk vásárolni, várlak édesem, csók. – majd kinyomta a telefont.

Heves készülődésben volt mindenki, legalábbis én biztos! A legjobb formám akartam hozni Harry barátai előtt. Egy egyszerű sötétkék farmert és egy hosszú ujjú zöld kockás inget vettem fel a fehér Converse cipőmmel. Általában így öltöztem, ha bulizni mentem, kényelmes és tűrhető viselet. A csajok persze kitettek magukért szűk rucik és magassarkú. Na igen, ez sosem volt az én viseletem. Még a fiúkra kellett várni, de persze rosszabbak voltak, mint mi lányok. Gabe még a haját zselézgette, Tom nem tudta melyik inget vegye fel, Phill pedig még egy szál gatyában hisztizett, mert nem találta a kedvenc farmerét. Kis késéssel, de fél 9-re díszbe-glóriába az ajtó előtt álltunk. Blair fogadott minket, aminek nagyon örültem, de kicsit zavart is, mert a srácok vagy már ennyire rossz állapotban vannak, hogy nem bírnak ajtót nyitni, vagy csak én pörgöm túl a dolgot.
- Végre már, hogy itt vagytok! A barátod be szeretne mutatni pár embernek. – ragadta meg a karom és maga után húzott.
- Menj csak, mi elleszünk. – kiabálta utánam Gabe.

Jóslatom majdnem, hogy beigazolódott. Az előtérbe toppanva megláttam Zaynt, aki nyálát csorgatva aludt a földön és üres műanyag poharakkal volt körülvéve. Szegények szép éjszakája lesz…

Tovább sétálva, hatalmas tömeg tárult elém, akik mind Rihanna számát üvöltve táncoltak.
http://www.youtube.com/watch?v=H-0OuRVCAK8

Rögtön kiszúrtam Harryt, hogy az egyik sarokban egy sráccal beszélget. Átvergődtem az embereken magam, egy örökké valóságnak tűnt míg elértem hozzá. Megkopogtattam a vállát és megköszörültem a torkom.
- Végre, hogy itt vagy! – nyomott egy hatalmas puszit a számra, miközben szorosan magához szorított – Hadd mutassam be egy gyerekkori barátom Davidet. David, ő itt a barátnőm April.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, sok jót hallottam már rólad. – ráztunk kezet.
- Részemről a szerencse. – mosolyogtam bájosan.
- Lehetne egy kérdésem hozzátok? – kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Persze. – vágtam rá hirtelen.
- Ez a véletlen műve, vagy direkt öltöztetek össze? Remélem nem veszed sértésnek April, de mintha Harry női változatát látnám.
- Tényleg a véletlen műve, ha csak az úr nem leskelődött utánam. – böktem oldalba Harryt.
- Nem-nem, én soha, nem az kizárt dolog, sosem tennék ilyet. – játszotta az ártatlant, mire David csak nevetve hümmögött magában.

Hagytam őket tovább beszélgetni és indultam megkeresni a csapat többi tagját, hogy üdvözöljem őket. Csak pár kis villany éget, miközben a fények villogtak és mint ahogy említettem, hatalmas tömeg volt, amiben nehezen haladtam előrefelé. Időközben megpillantottam Esthert és Phillt ahogy, hát hogy is fogalmazzak, eléggé egymásba voltak gabalyodva. Belül majd ki csattantam az örömtől, hogy végre sikerült egy normális srácot találnia. Nagyon megkedveltem Phillt, mintha már ő is a bátyám lenne, imádni való gyerek. De, ahogy bennük gyönyörködtem, valaki hirtelen és erőteljesen felkapott és megpörgetett.