Chapter 6.

Meghoztam a várva várt részt! Remélem tetszeni fog nektek :) A következőt már valószínű most hétvégén hozom, ha meg lesz az 5 komment. xx

Mind a ketten megrezzentünk és hirtelen arrébb ültünk egymástól. Azt hiszem, ilyen kellemetlenül, már régen éreztem magam.
- Hello fiatalok! Mit csináltok? – ordította lehuppanva a kanapéra Zayn.
- Épp egy sálat kötök. – mondta fejét fogva Harry.
- Hát nekem nem úgy tűnik. – kacsintott Zayn.
- Nos, azt hiszem nekem már tényleg mennem kell, biztos segíteni kell otthon egy-két dologban anyáéknak. – mondtam lángvörös arccal.
- Várj April, hazakísérlek! – pattant fel Harry a kanapéról.
- Nem, nem szükséges. Jót fog tenni most egy kis séta, de előbb felmegyek és átveszem a ruháim. – indultam el az emelet felé.
A lépcső felénél járva is hallottam, ahogy Zayn nevetve kérdez valamit, mire Harry csak lehurrogta. Nem telt el egész 5 perc, én már lent álltam a bejárati ajtó előtt, indulásra készen.
- Akkor legalább kocsival hagy vigyelek el valameddig! – lépett ki Harry a nappaliból.
- Nem, tényleg nem szükséges, két utcát még bírok gyalogolni. – utasítottam vissza – Ha majd gondolod, hívj. – néztem mosolyogva méregzöld szemeibe és telefonszámom egy cetlin a bejárati ajtó mellett lévő szekrényen hagytam.

Már elállt az eső, a nap is kezdte magát megmutatni. Azon gondolkoztam, két nap alatt mennyire beleszerettem. Talán egyszer voltam ennyire szerelmes, pontosan tavaly ilyenkor. Azóta nem éreztem ilyet és most rájöttem, hogy mennyire csodálatos ez az érzés.
Ahogy beléptem az ajtón, apa fogadott tárt karokkal, majd megölelt.
- Mivan apa, szeretet hiányod van? – dörzsöltem meg a hátát.
- Nem, csak nagyon aggódtam érted. – kicsit meglepődtem, hiszen nagyon ritkán hallottam tőle ilyet – Menj fel a szobánkba, anya most épp olvas, de úgy tudom mondani akar valamit. – láttam rajta, hogy alig bírja visszatartani, hogy ne érjen fülig a szája.
El sem mertem képzelni mit akar majd mondani. Leginkább arra gondoltam, hogy felvilágosítást fogok kapni, vagy valami Harryvel kapcsolatos dolgot fog mondani. Illedelmesen bekopogtam az ajtón, majd beléptem. Anya a teraszon ült, egy Agatha Christie könyvvel a kezében.

- Kérlek, ülj le mellém. – húzta ki a maga mellett álló széket.
- Anya, ugye most nem egy óra hosszás felvilágosítás következik? – könyököltem fel unott arccal a hatalmas üveg asztalra.
- Most nem. – mosolyodott el – A szülinapodról szeretnék beszélni.
Egyből felcsillant a szemem, bár sejtésem sem volt mit terveznek, de sosem csalódtam még buli terén bennük.
- Szóval, egy hét és 17 éves leszel. Arra gondoltunk, hogy tartanánk neked egy születésnapi bulit, már Bobbal is lebeszéltem szóval részükről is oké.
- De mikor, hol és kik jönnének? – hadartam egymás után a szavakat.
- Lassíts! – nevetett fel – A helyszín az adott lenne, tehát itt, de hogy mikor? Valószínű jövőhét szombaton és a vendégekkel kapcsolatban pedig nem mondhatok semmit, ez maradjon meglepetés.
- Ha nem mondod el, apából úgyis kihúzom. – zsaroltam meg.
- Belőle biztos, hogy nem, hiszen ő sem tud még semmiről. – tolta le orrára a szemüvegét.
- Hát akkor maradt Gabe! Szóval most megyek, mert dolgom van. Köszönöm! – löktem ki magam alól a széket majd kiviharoztam az ajtón.

- Gabe! Bent vagy? – dörömböltem az ajtaján.

- Gyere! – szűrődött ki hangja a dübörgő zene mellől - Parancsolj, miben segíthetek?
- Talán elmondhatnál pár információt a szülinapommal kapcsolatban. – próbáltam kiskutya szemekkel nézni rá.
- Bocs, azt nem tehetem, anya megtiltotta, hogy egy szót is szóljak. – ült karba tett kézzel.
- Aha… Akkor muszáj leszek megcsikizni valakit. – néztem rá huncutan.
- Na azt merd megtenni! – nézett ijedten.
Körülbelül fél órán át csikiztük felváltva egymást. Nekem már a könnyem csorgott, ő pedig nem bírta abbahagyni a nevetést. Úgy éreztem, hogy megint kezd olyan lenni a viszonyunk, mint régen. Az utóbbi egy évben nagyon eltávolodtunk egymástól, de most mintha minden kezdene helyre jönni.
- Hé! Csak annyit mondok, hogy nagyon fogsz örülni! – mosolyodott el, majd magához húzott és szorosan megölelt.
Majdnem sírtam, szerintem ez az ölelés hiányzott nekem már legalább egy éve. Könnyes szemmel rá néztem és csak ennyit mondtam:
- Köszönöm.

 Ez után a meghitt pillanat után, átcaplattam a szobámba és leültem a laptopom elé, mert nagyon unatkoztam, hiszen Tomék míg én elmentem futni, akkor indultak pár napra Angela egyik itt élő barátnőjéhez, így nagyon csendes lett a ház, nem volt kivel piszkálni egymást. Phill valószínű bent volt a szobájában, de most egyáltalán nem volt kedvem vele beszélgetni és ahhoz sem, hogy a prédikációját hallgassam, a húgáról meg ne is beszéljünk. Felléptem facebookra ahol millió értesítés várt, aztán twitterre, ahol rengeteg új követőre találtam. Szépen visszakövettem mindenkit jó szokásomhoz híven, végignéztem az összes értesítést, majd skypera léptem fel. A két grácia természetesen online volt.
- Hello baby. Mizujs felétek? – köszöntött álmosan, kócos hajával Esther.
- Itt nem igazán van újdonság, de veletek meg mi történt? – kérdeztem.
- Hát Hannahéknál voltunk kertészkedni egész délután és egy kicsit elfáradtunk, aztán átjöttünk hozzánk és mind a hárman bealudtunk filmezés közben.
- El vagytok szokva a munkától csajok? De hé, hol van Flora? – figyeltem fel a harmadik tag hiányára.

 - Nyugi, a másik szobában alszik még, nem volt szívünk felkelteni. – válaszolta Esther.
- Nos hölgyeim! Ti mit tudtok a szülinapi bulimról? – sejtettem, hogy valamit titkolnak.
- Miről? Mi ó hát semmit.. – próbálta leplezni Esther, hogy mindjárt elneveti magát és inkább a falat nézte.
- Hát mi igazán semmit. Mondd meg anyudéknak, hogy pusziljuk őket, amit pedig beszéltünk, azzal kapcsolatban majd hívjuk, de nekünk most mennünk kell, aztán nemsokára találkozunk.
- Hannah! – ordított rá Esther, ezzel a mozdulattal megszakítva a video hívást.
Hangosan kezdtem el nevetni, hiszen előttem sosem tudtak titkolózni, mert valahogy mindig rájöttem, úgyhogy ezzel az elszólással le is leplezték magukat. Felhőtlen nevetésem a telefonom rezgése zavarta meg. 1 új üzenet, egy ismeretlen számról, amiben csak ennyi állt:
„ I don’t know why, You’re being shy..”
Nem is foglalkoztam azzal, hogy ezt kitől kaphattam, gondolkodás nélkül csak ennyit válaszoltam:
„And turn away when I look into your eyes?”
Ahogy elküldtem ezt az üzenetet, meg is csörrent a telefonom, ami Lou számát írta ki.
- Szép napot! Ráérsz? – kíváncsiskodott.
- Persze, miért? – kérdeztem. 
- Átugranék ha nem gond. 5 perc és ott vagyok! – tette le a telefont.
 Valóban pár perc múlva hallottam, hogy egy elég nagyvérű autó áll meg a ház előtt. Kikukucskáltam és ő volt az, egy gyönyörű fekete autóval, de megelőztem, hiszen már az ajtó előtt vártam, mire kiszállt és a nyakába ugrottam.
- Szia hercegnő! – szorított meg erősen – Beengedsz?
- Jaj persze gyere! – majd magam után húztam a konyhába.
Elővettem egy tálat, öntöttem bele egy jó adag tejet, majd bele a gabonapelyhet.
- Kérsz? – kérdeztem tele szájjal.
- Hmm, szerintem inkább ne beszélj tele szájjal, nem szeretnék kiábrándulni belőled. – mondta nevetve.
- Most megsértődtem… Ki kell engesztelned valamivel! – játszottam a sértődöttet.
- Azzal kiengesztellek, ha azt mondom, hogy Harry totál beléd zúgott? – tolta el előlem a korai vacsorám - És az sms-t is ő küldte.
Kívülről nem láttam magam, de éreztem, hogy elsápadok és kimegy belőlem minden erőm. Köpni-nyelni nem tudtam.