Chapter 5.

Igen kicsit késtem, de igyekeztem picivel izgalmasabbá tenni a történetet. Kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Puszpá ♥

- Good morning! – ordították egyszerre mind a hárman.

- Hé halkabban! Így is szétmegy a fejem. – kortyoltam nagyot a vizembe.
- Nocsak, nocsak. Talán tegnap kicsit több volt az alkohol, mint kellett volna? – kacsintott Esther.
- Jó-jó, ez engem nem érdekel, inkább mesélj. Találkoztál már Zaynnel? – ült közelebb Hannah.
- Óh Zayn. Beszéltél már vele? – csillogott Flora szeme.
- Na, el a kezekkel, ő már az enyém! – robbant ki Hannah.
- Lányok elég legyen már! – förmedtem rájuk – Igen beszéltem vele és a többiekkel is és nagyon aranyosak, de ezt senki ne tudja meg, mert nem szeretnék pletykákat visszahallani.
- Aha, így már világos. Szóval tegnap valami történt valakivel, ugye? – vont kérdőre Esther.
- Na, szép, már is kezditek a kombinálást, de kérlek, ne csináljátok ezt. Nem történt senkivel semmi olyan. - pirultam el egy picit.
- Ne játszd az agyad April. Most azonnal mesélj! Harryvel volt valami? – ordította Hannah a mikrofonba.

De ekkor valaki kopogott az ajtómon, legnagyobb örömömre.
- Bejöhetek? Csak egy percre zavarnálak. – szólalt meg Phill félve.
- Persze nyugodtan, csak elköszönök a csajoktól. – mondtam zavartan.
- April, jézusom, el ne merj most menni. Be sem mutatsz minket ennek a jóképű fiatalembernek? – áradozott Flora.
- Bocs, de most mennem kell. Tényleg ne haragudjatok, ígérem, később bemutatlak titeket. – integettem el nevetve, mire Phill is elmosolyodott.
- Szóval a reggeliről szeretnék veled beszélni. Nagyon sajnálom, hogy bunkó voltam, de úgy éreztem, muszáj vagyok vissza adni neked azt, ahogy tegnap viselkedtél.
- Figyelj, mindketten hülyék voltunk, felejtsük el. – húztam magamhoz és megöleltem.
- De szeretnék még valamit mondani. – tolt el magától és leült az ágy szélére – Szóval, csak figyelmeztetni szeretnélek egy dologra. Igaz, hogy Harry az egyik legjobb barátom, de tudnod kell róla valamit.
- Kérlek, bökd már ki végre. – szakítottam félbe.
- Nos, nem hiszem, hogy teljesen bele kéne szeretned. Igen, ő Harry Styles több millió lány álma, de túl nagy nőcsábász, hidd el.
- Nem tudom, honnan veszel ilyeneket, de szerintem ezt a témát hagyjuk. Majd megoldom, köszi, most pedig lenne egy kis dolgom, ha nem haragszol. – nyitottam ki az ajtót annak jeléül, hogy befejeztem a beszélgetést.

Leültem az ablak elé és csak bambultam kifelé. Imádtam nézni, ahogy az esőcseppek versenyezni próbálnak egymással. A napnak színét sem lehetett látni, a fákat pedig a szél táncoltatta. Még az időjárás is az én hangulatom tükrözte. Csak az járt a fejemben amit Phill mondott. De, nem is tudom, miért rágtam magam ezen ennyire, hiszen még nem is történt semmi köztünk és Harry még jelét sem mutatta, hogy tetszenék neki. Felkaptam a telefonom és úgy döntöttem, hogy futni megyek. A házban senkit sem láttam, csak Alicet hallottam, amit a szobájában valami idióta zenét hallgat.

Nem is tudtam merre megyek, de őszintén, nem is érdekelt. Csak száguldoztak az agyamban a gondolatok, nem csak Harryről, hanem mindenről. Szakadt az eső, a hajamból két perc után már a vizet lehetett csavarni, a ruhámról nem is beszélve. 10 perc után meg kellett, hogy álljak, hiszen már levegőt is alig kaptam. Sosem voltam jó tesiből. Leültem egy padkára és néztem a szürke, borús eget. Egy gyönyörű Audi zavarta meg gondolataim. Megállt mellettem és lassan lehúzódott az ablaka.
- April, jól vagy? – nézett rám kikerekedett zöld szemeivel a sofőr.
- Talán. - nem hittem el, hogy még ilyenkor is vele találkozok, mikor pont őt próbálom kiverni a fejemből.
- Kérlek, ne csináld ezt. Szállj be és hazaviszlek.
- Nem, még nincs kedvem hazamenni, amúgy is boldogulok egyedül.
- April, térj már észhez kérlek! Fogalmam sincs mi történt, de mondd el, segítek ígérem. – mondta szinte már könyörögve.

Meredten néztem rá és csak álltam tovább. Hirtelen kipattant a kocsiból, megragadta a karom, majd kinyitotta az ajtót és beültetett. Rám adott egy száraz pulóvert a hátsó ülésről és beindította a motort. Szótlanul, könyökölve néztem a mellettünk elsuhanó házakat, köztük a miénket is. Tudtam, hogy hozzájuk megyünk. Nem szóltam és nem is kérdeztem semmit. Megálltunk, kinyitotta az ajtót és bekísért a házba.
- Figyelj, fent az emeleten megtalálod a fürdőt, ott a köntösöm vedd fel nyugodtan, aztán adok száraz ruhát. Ha kész vagy, gyere le és beszéljünk kérlek. – dobta le magáról vizes pulóverét egy hajrázással megfűszerezve.
- De, Harry én inkább hazamegyek. – fordultam vissza az ajtó irányába.
- Nem! Már azonnal menj fel és szedd össze magad. – parancsolt rám. 

Felcaplattam a fürdőbe. Fél óra alatt rendbe szedtem magam, megszárítottam a hajam, közben felvettem az említett köntöst. Imádtam az illatát. Valami leírhatatlan érzést keltett bennem, amit nem tudtam visszafogni. Tudtam, hogy nekem ő kell és talán ez az érzés kölcsönös, hiszen figyel rám.

Lementem a konyhába, miközben ő valami kínai félét evett.
- Kérsz? Louisnak is rendeltem, de ő most Eleanorral van, így jut egy adag neked is. – nyújtotta felém a még gőzölgő tésztát.
- Nem, köszi, egyáltalán nem vagyok éhes.
- Szóval, szeretnél velem beszélni valamiről? Esetleg segíthetek valamiben?
- Azt hiszem ebben biztos, hogy nem. – erre megcsörrent a telefonom, amit a köntös zsebébe raktam.
- Hol vagy szívem? Egy szót sem szóltál, hogy hová mész. – hallatszott anya aggódó hangja a vonal túlsó végéről.
- Átjöttem Harryhez kicsit beszélgetni, minden oké. Majd megyek, szia. – nyomtam ki egy mozdulattal a telefont.
- Berakok valami filmet, nézzük meg, aztán hátha kicsit bőbb beszédű leszel.
- Nekem már tényleg haza kéne mennem. – mondtam a földet kémlelve.
- Most beszéltél anyuddal. Tudja, hogy itt vagy és hogy vigyázok rád. Na, gyere! – bökött a fejével a nappali felé.

Megszorítottam magamon a köntöst, majd elindultam utána. A Másnaposokat kezdtük el nézni. Imádtam ezt a filmet, bár most ehhez sem volt kedvem. Harry hozott nekem egy puha, meleg takarót, majd leült mellém.

- Nos, hallgatlak. – fordult felém teljes testtel.
- Miről szeretnéd, hogy beszéljek? – kérdeztem flegmán.
- Talán arról, hogy miért viselkedsz így és miért vagy velem ilyen távolságtartó ma. Tegnap egyáltalán nem ilyen voltál. – nézett mélyen a szemembe.
- Jó nekem ez nem megy, ami a szívemen az a számon. Tudod, hogy mennyire rajongok mind az ötőtök iránt. Mindig is te voltál a kedvencem, de az irántad érzett rajongásom valahogy megváltozott, és nem 1D-s Harryt látom már benned. Én nem csak barátként tekintek már rád, tegnap éjjel teljesen megismertelek. De most inkább megyek, tudom, hogy többet nem akarsz velem találkozni, úgyhogy köszönök mindent.
- Héé, lassíts! Honnan tudod, hogy én mit gondolok? Honnan tudod, hogy én hogy érzek? – nyitotta nagyobbra szemeit.
- De…
- Nincs de! – majd mosolyogva megfogta jobb karom és maga felé húzott.
Leblokkoltam, egyszerűen nem tudtam mi jön most. Istenem April szedd össze magad. 
Már éreztem puha ajkait a számon, kezei a köntösöm alá csúsztak, végig a hátam vonalán. De mikor megtörtént volna a filmbe illő pillanat, valaki csak ennyit mondott:
- Hey! Vas happenin’?