- Haha, baromira nem vagytok viccesek. Én léptem valami értelmeset csinálni. - majd azzal a mozdulattal sarkon fordultam.
- Csak ne olyan sietősen! - ragadta meg a pólóm hátulját Zayn, ami már közel állt ahhoz hogy elszakadjon - Akkor tudok neked megbocsátani, ha most focizol velünk.
- Ne már srácok, utálok focizni, inkább maradok a pályán kívül. - fordultam feléjük.
- Nincs nyavalygás! Bár... Ha gondolod nekem van más ötletem is. - nyaldosta Louis a száját.
- Mi a helyzet kis pajtás, nem elégít rendesen ki a barátnőd? - de ahogy ezt a mondatot kimondtam, Louis szemei kikerekedtek és kezéből kiesett a labda.
- Lehet, hogy ezt inkább nem kellett volna kimondanod. Inkább most elmegyek. - indult meg gyors léptekkel az autója felé.
Rám se nézett. Tétlenül álltam Zayn mellett, nem tudtam mit kellene csinálnom.
- Tényleg ilyen bántó volt amit mondtam? - törtem meg a csendet.
- Nem, dehogy is, csak nem úgy mennek a dolgok mostanában Eleanorral, ahogy kellene. Tudod, rengeteget veszekednek. - pattogtatta a labdát Zayn.
Pár percig álltunk még egymás mellett, de nem éreztem magam jól, amiért megbántottam azt az embert aki eddig a legkedvesebb volt velem.
- Hol van most? Bocsánatot kell kérnem. - kérleltem.
- Nem szeretném elmondani April, csak Harry és én tudjuk ilyenkor hová szokott menni. - húzta a száját.
- Semmi gond, akkor felhívom Harryt, szóval teljesen mindegy, hogy elmondod-e avagy sem. - zsebre tett kézzel vártam a választ.
- Jó oké, gyere akkor elkísérlek. - biccentett előre a fejével.
Egy szűk kis utcába értünk, keresztül mentünk az úton és egy ajtó előtt álltunk meg. Az ablakok le voltak sötétítve, így bele se mertem gondolni mit csinálhatnak itt. Akármilyen kis kiírást is kerestem, hogy miféle hely lehet ez, semmit nem találtam, csak egy OPEN táblát belülről felakasztva az ajtóra. Gondoltam én már sztriptízbárra, drogtanyára, póker klubra és még más sokkal csúnyább dologra is, csak arra nem ami bent fogadott. Egy egész hangulatos kis üzlet volt, valamiféle nevesincs gyorsétterem, kis galériával, pár asztallal és egy hatalmas pulttal. Odamentem a rám kedvesen mosolygó pultos lányhoz és kértem tőle egy kávét elvitelre, gondoltam ha Louis elküld a búsba, legalább a kávém megtudom inni útközben.
Szétnéztem, de sehol nem láttam lent, így muszáj voltam felmenni a galériára, végülis ott csak nincs annyira szem előtt. Senki más nem volt fent, csak ő. A sarokban a legeldugottabb asztalnál szürcsölt egy hatalmas bögre teát. Nem érdekelt hogyha lehurrogja a fejem, kihúztam a mellette álló széket és leültem.
- Megbántasz és még itt sem lehet nyugtom? - csúszott lentebb a széken, majd idegesen megrúgta az asztalt.
- Nem veszekedni jöttem és nem is szeretném, hogyha most nekiállnál vergődni, csak hallgass meg. - de a mondatomra meg sem moccant. - Tehát meghallgatsz, ez már haladás. Csak bocsánatot szeretnék tőled kérni, mert pont te nem érdemled meg, hogy megbántsalak, te aki mindenben segítettél nekem még mióta itt vagyok. Nem tudom, hogy mi lehet a gond köztetek, de elmondtam, hogy bármi van én nagyon szívesen segítek, de ha nem is tudok akkor is meghallgatlak. - mérges tekintete lágyabb lett.
- Komolyan? - emelte rám ragyogó kék szemeit.
- Tényleg Louis, én nem a levegőbe szoktam beszélni, amúgy is én vagyok mindenki lelki szemetesládája. - böktem meg mosolyogva - De komolyan, még egyszer szeretnék bocsánatot kérni, remélem valahogy kitudlak engesztelni.
- Hát már itt is van az alkalom rá. - mondta flegmán, majd félig elterült az asztalon - Most szépen lemegyünk, kifizeted a teámat és visszamegyünk focizni.
- Basszus, ti mind az öten ennyire imádjátok ezt a baromságot? Ennyivel ki lehet mindegyikőtöket engesztelni? - fel nem fogtam de tényleg.
- Ez még csak a kezdet, engem ilyen könnyen nem tudsz megbékíteni. - majd odalépett hozzám és megölelt.
Szorosan ölelt, éreztem benne a szeretetet, a szeretet hiányát, a fájdalmat és még lehet mást is. Hosszan álltunk így, talán túl sokáig is.
- Khmm... - köszörülte meg a lépcsőn álló Zayn a hangját - Mehetünk?
- Hé haver, veled meg beszélni valóm van. Most már három ember is tudja a rejtekhelyem? - lökdöste Zaynt lefelé a lépcsőn.
- Hé seggarcú, el kellett mondanom, különben kierőszakolta volna belőlem, vagy felhívja Harryt szóval...
- Harry... - mosolygott keserűen, majd rám nézett.
Olyan érdekes hangsúllyal mondta, nem tudtam mire véljem. Talán összevesztek vagy valami más áll a háttérben?
