Chapter 22.

22. rész :)

Kresz és elsősegély vizsga megvan! Most már csak a forgalom miatt kell szurkolnotok! ;Dxx

Már csak ez hiányzott, de komolyan. Hazafelé nem elég majd Niall baromságait hallgatni, erre még Andy is. Csak abban reménykedek, hogy békén fog hagyni, mert különben agyvérzést kapok.
- Olyan fura érzés van a gyomromban, mintha mindjárt hánynom kellene. – fészkelődött Niall erőtlenül az anyósülésen.
- Igen, azt hányingernek szokták hívni. – döntöttem neki a fejem Liam fejtámlájának.
- Csak nem fáradt vagy drágám? – kezdte el simogatni a combomat Andy.
- De igen, fáradt és morcos, úgyhogy ha kérhetlek, ne húzd ki a gyufát. – majd a lehető legmérgesebb pillantásommal ajándékoztam meg.
- Még így is dögös vagy. – csapta össze a tenyerét, ami akkorát csattant, hogy megijedtem.
Liam a visszapillantóból minket nézett és csak csóválta a fejét.
A legnagyobb örömömre hamar elrepült az út, segítettem Niallt bekísérni a szobájába, mi pedig visszamentünk kicsit leülni a nappaliba.
- A lányok már vajon hazamentek? – kérdeztem két ásítás között, mivel már hajnali 5 óra volt.
- Biztosan, mert nem hallok semmi zajt. – válaszolt Liam, miközben a chipses és popcornos zacskókat szedte össze.

- Akkor én is elindulok haza, nem búcsúzkodok nagyon, mert holnap szerintem úgyis találkozunk. – tápászkodtam fel a fotelből – Szóval, jó éjt!
- Hazakísérjelek? – kérdezte Andy csábos mosollyal.
- Nem! Ez alatt a pár utca alatt csak nem lopják el, nem igaz April? – intézett felém Liam egy amolyan, kérlek érts velem egyet fejet.
- Persze, kitalálok egyedül is, köszi. – majd halkan bezártam magam mögött az ajtót.
Hazafelé egy újabb sms jött Harrytől.
„Épp egy unalmas vacsira tartok egy fura szürke öltönyben. Remélem jól érezted magad a srácokkal és már otthon vagy, sőt azt is, hogy a holnapot még jobban fogod élvezni. Csak te jársz a fejemben. Csók .xx”
Nem semmi, hogy betáblázta az elkövetkezendő pár napom, míg ő nincs itt. De ebből is kiderült, hogy mennyire figyelmes és hogy törődik velem, és tudom, hogy az a fura szürke öltöny pedig biztos, hogy piszkosul jól áll neki.
Mire megírtam a válaszomat neki, már haza is értem. Óvatosan lépkedtem a lépcsőn, be a szobába, átvettem a felsőm és a nadrágom, amiket jó szokásomhoz híven az ágyam mellé dobtam. Felmértem a terepet, minden lány megvolt. Vagyis hoppá, egy ember mínusz. Felálltam, a telefonom fényével világítottam. Hannah megint nem volt meg. Inkább nem is idegesítettem magam rajta, reggel úgyis minden kiderül.

A nap sugarai erőtlenül próbáltak betörni a redőny rései között, egy-két hangosabb szuszogást sikerült magam mellől elcsípnem. Motoszkálást éreztem a lábam körül, de inkább csak átfordultam a másik oldalamra és még kisebbre húzódtam össze. Pár perc telhetett el és megint éreztem azt az érzést. Lusta voltam felkelni, hogy megnézzem mi az, ezért inkább rúgtam egyet a bal lábammal és folytattam tovább az alvást. Ám éreztem, ahogy az ágy óvatosan lesüpped és valaki befekszik mellém.
Összeszorítottam a szemem és abban reménykedtem, hogy 1. nem valami perverz betörő, 2. hogy nem Danny jött vissza, vagy esetleg Andy az. Úgy tettem, mintha ártatlanul a másik oldalamra fordulnék, de egy mozdulattal a földre gurultam és felkaptam a kezem közé akadó első tárgyat.
- Ki a franc vagy? Takarodj ki innen! – ordibáltam miközben az balos tornacipőmet szorongattam.
- És mégis mit tennél azzal a cipővel? Talán elűznél a lábszagoddal? – poénkodott.
- Baszd meg Louis, ez egyáltalán nem volt vicces, halálra rémültem. – ütögettem a fejét.
- Pedig még át is akartalak ölelni. – nézett szomorúan.
- Nem érdekel, hagyj békén! – ültem le törökülésben, karba tett kezekkel, úgy téve, mint aki megsértődött.
- Itt a reggeli! – hallottam Zayn hangját a hátam mögül.
- Na látod, ő egy igazi úriember, tudja hogy kell egy lányt felébreszteni. – majd egy hatalmas puszit nyomtam az arcára, amivel tudtam, hogy Louist felhúzom.
- Gondolom Harry is rögtön ágyba viszi neked a reggelit, persze előtte semmi kis hancúr vagy pajkoskodás? Na tudod kinek meséld be. – forgatta a szemét, majd ivott egy nagy kortyot a bögrémből.
- Louis! – kaptam ki a kezéből a forró italt.
- Amúgy meg, mi férfiak csak akkor szoktuk ágyba vinni a reggelit, ha valami rosszat csináltunk. – köszörülte a torkát a mondat végén.
- Nem, hát ó dehogy, mi rosszat csináltam volna én? Nem-nem semmit. – dadogott Zayn.
- Sejtem miről van szó, ne is tagadjátok, sőt úgy sem tudnátok. – kortyolgattam a teám és úgy éreztem magam, mint egy régi nyomozós filmben – Na, ki kezdi?

- Én nem! – emelte fel a kezeit Louis.
- Akkor Zayn rajtad a sor. Melyikőtökkel van jóba Hannah? – dőltem neki a falnak és vártam a reakciójukat.
Louis arca ugyan olyan maradt, mint az előbb, tekintetét Zaynre vezette. Igen, ebből minden lejött, tehát vele kavar.
- Zayn mióta megy ez a dolog a hátam mögött? – vontam kérdőre.
- April, én nem tudom, hogy hogy történhetett ez, egyszer csak így jött a dolog. – járkált idegesen fel-alá a szobában.
- Gondolom a buli estéjén is ezért nem jött haza és tegnap este is. Ugye igazam van? – most sarokba szorítottam, el kellett mondania az igazat.
- Igen, de kérlek értsd meg. Valami olyan van benne, amit eddig még nem tapasztaltam, olyan vad és szenvedélyes és… - ábrándozott.
- Jó, köszönöm a részletekre nem vagyok kíváncsi. De Zayn hahó, neked barátnőd van. – kopogtattam meg a vállát.
- Nem minden az, aminek látszik April, egyáltalán nem. – ült le mellénk az ágyra nagyot sóhajtva.
Tehát nála sincs minden rendben. Tényleg furák ezek az érzések, mennyire el lehet őket rejteni.
- Szerintem hagyjuk ezt a dolgot és kezdjünk neki a mai napnak. – pattant fel Louis az ágyról.
 Zaynre néztem és csak lehajtott fejjel ült. Közelebb húzódtam hozzá.
- Sajnálom, hogy ilyen bunkó voltam. – suttogtam a fülébe, miközben megsimogattam a vállát – De kérlek, csak óvatosan.
Ártatlan barna szemei most az enyémbe néztek. Nem mondott semmit csak nézett és bólintott. Ahogy fel akartam állni, visszahúzott és megölelt. Azt hiszem ez volt az ő „köszönömje”.

- Na és mit adott ki mára Harry? – kiabáltam kifelé a gardróbból.
- Valami sportosat vegyél fel és majd meglátod. – mondta Louis felpillantva a telefonjából.
- Sportosat? De hát ti sem úgy öltöztetek. – húztam fel a szemöldököm.
- Pedig most megtornáztatunk. – húzogatta Louis a szemöldökét, mire erre a mondatra Zayn olyan erővel kezdett nevetni, mint még sosem hallottam – Na jól van, persze nem úgy.
- Még szerencse. – dugtam ki a fejem az ajtó mögül rémülten.
Még a ruháimat túrtam egy pár percig, amikor a telefonom jelzett, hogy üzenetem jött.
„Kérlek szépen, engedelmeskedj annak a két idiótának. Valami csinit vegyél fel, de nehogy lecsapjanak a kezemről! Jó éjt, vagyis szép napot. xx H”
Biztos már aludt a kis drága, mert ez a két sor is tele volt helyesírási hibával.
- Képesek voltatok ezért Harryt felkelteni? – vágtam oda a zoknim Louishoz.
- Úgy látom, ma nagyon ütögetős kedvedbe vagy. Öltözz, mi lent megvárunk, de siess! – és már magamra is hagytak.

 Sietve szedtem a lépcsőfokokat, majd ahogy kiértem az ajtón, mind a ketten hatalmas vigyorral álltak előttem.
- Szóval, mit csinálunk? – kapargattam a körmöm.
- Focizunk! – üvöltözött Louis, mint valami nem normális és örömében felkapott az ölébe, majd megpörgetett a levegőben.