Chapter 21.

Végre a 21. részt is eltudtam hozni nektek! :) Jó olvasást és kellemes nyári szünetet mindenkinek. xx

Ideiglenes otthonunkba visszatérve, erősen csaptam be magam mögött az ajtót, hozzá kell tennem egyáltalán nem szándékosan.
- Hé, mi a gond? – visszhangzott anya ijedt hangja a hatalmas előtérben.
- Ne haragudj, nem akartam csapkodni, tényleg bocsánat. – fordultam felé.
- Gyere csak ide. – mutatott az ujjaival felém – Te szerelmes vagy!
- Anya pssszt halkabban! – tettem a tenyereim a szájára, bár lehet inkább az égő vörös arcomat kellett volna takarnom.
- De drágám, ezt miért szégyelled? Ez a világ egyik legszebb dolga, úgy örülök, hogy végre találtál egy normális fiút. – mondta majd kicsattanva a boldogságtól.
Nos igen, ha anya ennyire boldog, akkor én mit mondjak? Leírhatatlanok voltak az érzéseim. Amúgy sem tudtam magam sosem kifejezni rendesen, most meg aztán főleg.
- Ja, majdnem el is felejtettem, keresett a cuki szőke srác, Niall azt hiszem. – kuncogott.
- Anya és ez miért olyan vicces? – kérdeztem nevetve, nem tudtam mire venni a dolgot.
- Szegény meglepődött, hogy Gabe telefonját én vettem fel, és hát egy picit zavarban volt, nem tudta, hogy is kezdjen neki a mondandójának. – próbálta visszafojtani kitörésben lévő nevetését.

- Aha, szóval vissza kell, hogy hívjam. – mondtam bólogatva és már indultam is fel a lépcsőn.
Rutinosan szedtem egymás után a fokokat, ám a szobánk félig nyitott ajtaja előtt egy időre megtorpantam.
- Hannah, most azonnal elmondod, hogy mi volt vagy olyat fogok tenni, amit magam is megbánok. – hallatszott Esther hangja, ahogy mérgesen sipítozik és magam elé képzeltem, ahogy mutogat.
- Tényleg, ne csináld már ezt, egy órája ezzel nyaggatunk, légyszi. – könyörgött Flora.
- Jó, elmondom de Aprilnek erről semmit. Világos? – utasított mindenkit Hannah.
- Szóval mit is nem szabad megtudnom? – hajtottam be hirtelen az ajtót.
- Semmi olyanról nincs szó, amiről neked ne lehetne tudnod. – hebegett Hannah.
Ismertem már több mint tíz éve, tudtam mikor hazudik. Körmeiről a rózsaszínes körömlakkot kapargatni kezdte, közben pedig a szája sarkát harapdálta.
- Tudom, hogy valami történt Harryéknél, nem hiába találkoztunk reggel. Nem igaz? – álltam előtte karba tett kézzel.
- Nem, April nem félreérted nem volt semmi olyan, vagyis nem akartam semmi olyat és…
De erre megcsörrent a telefonom és csend lett a szobában. Hezitáltam rajta egy darabig, hogy felvegyem-e vagy sem, de mielőtt a zöld gombra nyomtam volna, Hannah felé fordítottam a fejem.
- Most nagyon nagy szerencséd van, de kettő percet kapsz, hogy átgondold a mondanivalód. Visszajövök és nem úszod meg a faggatást. – mutogattam fenyegetően, mire csak egy hatalmas sóhajtással jutalmazott meg.
- Na halló. – emeltem unottam a telefont a fülembe.
- Woww, ennyire ne örülj nekem. – hallottam a szomorú hangot a telefon másik oldaláról.
- Niall, ne haragudj, csak a lányokkal épp Hannát faggatjuk, aztán na mindegy majd elmesélem. Miért kerestél? – érdeklődtem.
- Haha, szerintem lesz mit mesélnie. – aha, szóval megint én tudom meg a dolgokat utoljára – De nem is ez a lényeg, hanem az hogy ma este buli.
- Kedvesem és mégis ezt kivel beszélted meg? – vontam kérdőre.
- Harryvel lebeszéltem, hogy elviszünk Liammel bulizni. Ma estére csak a miénk vagy! – ujjongott a mondat végén.
- Na köszi, és mégis hová és mikor? Meg uhh, Niall ez nem így megy. – zsörtölődtem.
Úgy tettem, mintha én az a fajta lennék, aki órák hosszát készülődik egy buli előtt, pedig akárhová mentem, fél óra alatt mindig eltudtam készülni.
- Majd meglátod, ez legyen a mi meglepetésünk. Kilenc körül megyünk érted, addigra szedd össze magad, puszi. – nyomta rám a telefont.
Ha jobban belegondoltam, akkor örültem is ennek a dolognak, hogy Niall és Liam társaságában fogok bulizni, hiszen velük és Zaynnel sem töltöttem el még olyan sok időt sajna. Így legalább kicsit jobban megismerem őket és remélem olyan jól összebarátkozok velük is mint Louisszal. De tényleg, ők hogyhogy nem jönnek? Mindegy, úgyis kiderül majd. Feszültem vettem lépteimet a szoba felé, ahonnan az előbb kijöttem, ám hogy őszinte legyek nem ért nagy meglepetés, mert Hannah természetesen már nem volt bent.
- Ugye lelépett? – ültem le Florával szemben.
- Addig nyúzta Esthert míg rávette, hogy menjenek el valahová amíg te telefonálsz. – mondta Flora.
- Tudtam. Neked legalább elmondta mi volt? – néztem rá kiskutya szemekkel, hátha legalább belőle kitudom húzni az igazat.
- Nem, semmit sem, de úgy látom, mintha te tudnál valamit. – nézett rám kérdőn.
- Pedig én ugyan semmit, azért akartam kifaggatni. – vágtam rá rögtön, pedig valamit sejtettem.
Sokszor bejöttek a megérzéseim, és szerintem most sem csaltak. Azt éreztem, mintha tegnap este történt volna ott valami a házban Hannával. Mármint, hogy nem csak vele, hanem még valamelyik fiúval. Bár inkább ezt a gondolatot próbáltam kiverni a fejemből, mert Harry is otthon aludt és ha vele akkor… Na tényleg ez baromság, nem tenne ilyet egyikőjük sem, de akkor kivel? Hiszen már mindegyik srácnak barátnője van. Niall Blairrel, Louis Eleanorral, Liam és Danielle, Zayn Perrievel, Harry pedig velem.  Inkább ezt a gondolatot ki is vertem a fejemből, mert ennek csak rossz vége lehet.
- Hahó, April figyelsz rám? – ütögette Flora a vállam.
- Ne haragudj, kicsit elkalandoztam. – tértem magamhoz.
- Miért hívott Niall?
- Este elmegyünk bulizni, de még azt sem tudom, hogy hová. – rágtam idegesen a körmeimet.
- Én is mehetek? – nézett rám a lehető legszebb nézésével, miközben kivette a számból a kezem.
- Inkább azt akarom, hogy maradjatok Hannával, mert valami nem stimmel.
- Na jó, igazad van, bár ha jól emlékszem mi meg Louishoz vagyunk hivatalosak filmezni. – vakarta a fejét.
- Akkor meg főleg, hogy legyetek vele, és az összes szemetek legyen rajta. – parancsoltam neki.
- Igenis főnökasszony!  - mondta mosolyogva – Te pedig nagyon vigyázz magadra és bulizd ki magad helyettem is!
- Igyekszem majd, hidd el. – húztam magamhoz egy ölelésre.

Volt még egy jó pár órám, hogy elkészüljek, ezért inkább úgy gondoltam, hogy lefekszek még picit, hiszen a tegnap estét is alig sikerült kipihennem. A lehető legnyugodtabb helyet találtam meg, a fiúk szobáját. Vittem a kispárnám és a plédem, összehajtogattam Gabe cuccait és beköltöztem a helyére. Háromnegyed 9 volt amikor rezgést hallottam a párnám alól. Még félig csukott szemmel matattam egy picit, mire megtaláltam a telefonom és sikerült feloldanom a billentyűzetet.
„Los Angelesben vagyok, most érkeztem. Alig pár órája nem láttalak és máris hiányzol. Holnap hívlak. Szeretlek .xx H”
Rögtön kipattantak a szemeim és majd kicsattantam az örömtől emiatt az aprócska üzenet miatt. De rákellett hamar eszméljek, hogy negyed órám van és jönnek értem. Átrohantam a szobánkba, és ami ruhanemű a kezem közé akadt, azt mindet vittem a fürdőszobába. Röpke 7 perc alatt lezuhanyoztam, fogat mostam és felkaptam a ruháim. Nem is volt olyan rossz ötlet ez a hirtelen választás. Egy krémszínű kötött pulóver és egy egyszerű fekete farmer volt rajtam a fehér Conversemmel. Épp az utolsó tincseim vasaltam mikor egyszerre csörgött a telefonom és nyomta valaki őrülten a csengőt. Ebből az akcióból sejtettem, hogy értem jöttek. Köszöntem anyáéknak, akik épp medencéztek és már rohantam is ki.
- Nők, ennyit készülődni. – puffogott Liam a kormánynál.
- Bocsánat, hogy másfél perccel később jöttem le. Niall, neked pedig köszönöm, hogy kiakasztottad a csengőt. – fordultam hátra hozzá az anyósülésről.
- Neked bármikor April. – fuldokolt a nevetéstől.
Nem is kocsikáztunk sokat, szerintem 10 percbe se telt bele, amikor egy hatalmas parkolóba értünk.
- És itt lesz a buli? – kérdeztem meglepetten.
- Persze és csak mi leszünk hárman. – húzogatta a szemöldökét Niall.
- Basszus Liam, nem vinnél haza? – rágtam nevetve a pulóverem szélét.
- Ezzel most nagyon megsértettél April. – durcizott Nialler a hátsó ülésen.
- Elég volt a szócsatából, kiszállás. – utasított minket Liam.
Kiszálltunk Niall csillogó szürke Range Roveréből, amit gondoltam azért vezetett már Liam, mert a mi ír humorzsákunk már alkoholt fogyasztott, aminek hatása meg is látszott rajta.
Egy forgalmas utcára értünk ki, ahol hatalmas sor gyülekezett egy szórakozóhely előtt.
- Hello Ted, mi az ábra? – pacsiztak a fiúk egy kopasz biztonsági őrrel az ajtóban és már indultak is dübörgő zene irányába.
Úgy látom, nem először járnak ezen a helyen, ami megmosolyogtatott, mert sejtettem, hogy lesz itt pár ismerőse is a srácoknak, akik nem éppen átlagos emberek.

A jóslatom be is vált, elkezdtek körénk gyűlni az emberek, köztük persze nem csak a fiúk számára ismerős arcok, hanem a kíváncsibbnál kíváncsibb emberek is.
- Semmi gond, csak maradj mellettem. – súgta mosolyogva Liam a fülembe – Nem hagylak egyedül megígérem.
Ez egy picit megnyugtatott, hiszen Niallre úgymond nem számíthattam, hiszen körülvette a tömeg és a vodkás poharak.
Liam bemutatott pár ismerősének, például Joshnak a dobosuknak, a hely tulajdonosainak is és még sorolhatnám.

- Gyere, még egy nagyon jó barátomnak nem mutattalak be. – ragadta meg a karom Liam.
Egy csapat srác felé közeledtünk, de én leginkább már csak vonszoltam magam, mert elegem volt a rengeteg pusziból és kézfogásból.
- Andy, gyere már egy kicsit. – kiáltott oda Liam, de nem tudtam kinek, vagyis addig nem ameddig egy magas szőkés srác el nem indult felénk.
- April bemutatom az egyik legjobb barátom Andyt, Andy ő itt April, Harry új barátnője. – mutatott be minket egymásnak.
- Hello bébi, örülök hogy megismerhetlek. Már elég sokat hallottam rólad, de azt nem mondták, hogy ennyire dögös is vagy. – nyomott két puszit az arcomra.
Azt hiszem kicsit elpirulhattam, mert hirtelen melegem lett és éreztem, hogy ég az arcom. Tényleg helyes srác volt, talán ha Harry nem lett volna, akkor ezt a dolgot nem is hagytam volna függőben, de most muszáj volt.
- Nagyon örvendek én is. – ráztam a kezét még mindig zavaromban.
- Mit is mondtál Payne cimbi, hogy Harry csaja? – kereste szemeivel Liam tekintetét.
- Igen, szóval vedd is le róla a szemed. – nézett Andyre csúnyán.
- Nyugi bébi, már nem sokáig. – mondta suttogva a fülembe.
Olyan közel hajolt, hogy meleg lehelete a nyakam csiklandozta és éreztem, ahogy árad róla a keveredő alkohol szaga. Liam azonnal félrehúzott a pulthoz.
- Ne is foglalkozz vele, ilyenkor mindig ezt csinálja. De igyunk valamit, a vendégem vagy. – nézett rám csillogó barna szemeivel.
- Csak egy sört kérnék. – küldtem felé egy halvány mosolyt.
- Katy, egy Guinness lesz és egy Sprite, a VIP-ban leszünk, kihoznád majd? – szólt oda rövid, szőke hajú pultos lánynak.
- Persze, azonnal. – mondta lágy hangján.
 
Olyan jól elbeszélgettünk, hogy nem is figyeltük az időt, én már a negyedik pohár sörömet ittam, és pont jó volt ez így, néha kellett egy ilyen kis laza buli is. Közben pedig arra lettünk figyelmesek, hogy Niall a DJ pult mellett állva adta az utasításokat, hogy mikor melyik számot adják le. Ahogy meglátta, hogy őt nézzük, imbolyogva indult felénk.
- Liam én nem akarom kinevetni, de annyira vicces ilyenkor. – kacagtam hangosan.
- Tudom, én is mindig nevetek rajta. – nézett a felénk tántorgó szőke srác irányába.
- Nem érzem a lábam és zsibbad a nyelvem. – húzogatta ki a nyelvét a szájából, mint egy darab húst.
- Akkor azt hiszem itt az ideje, hogy hazainduljunk. – állt fel a kanapéról Liam.
- Apu, hagy maradjak még egy kicsit. – könyörgött Niall, majd elterült a sarokban.
- Ha nem állsz fel, én foglak kivinni az ölemben. – fenyegetőzött Liam.
- Okés, én benne vagyok. – nyúlt el még jobban a fehér bőrön.
- Tudtam, mindig ezt csinálja. – mérgelődött Liam majd megfogta az egyik karját és a nyakába akasztotta.
Összeszedtem minden cuccunk és már indultam is, hogy segítsek a mi részeg barátunk kicipelésében, amikor a hátunk mögött megszólalt egy már ismerős hang.
- Nem vinnétek engem is haza? – állt meg mögöttem Andy a pezsgőtől csöpögő fehér pólójában.