Magabiztosan szedtem a lépcsőfokokat egymás után. A zene egyre hangosabb
lett, a fények már előttem cikáztak. Ahogy a lépcsőfordulóba értünk, ahol már
mindenki láthatott minket, hangos éljenzésbe és tapsolásba kezdett a társaság.
Nem értettem miért és ezzel eléggé zavarba is hoztak, de ahogy láttam nem csak
engem, hiszen Harry is kipirult arcával fürkészte a tekintetem. Már erősebben szorította a kezem, mélyen a
szemembe nézett és megcsókolt. Ha nem karol át, valószínű, hogy ott helyben
lebukfencezek a lépcsőn és ha nem csalt a megérzésem, ezzel a jelenettel akarta
tudatni mindenkivel, hogy hivatalosan is együtt vagyunk.
Hűha, már kíváncsian várom milyen meglepetéseket tartogat nekem még ez a hely!
Az előttem álló rengeteg ember között megjelent Esther és visítva, ugrándozva a nyakamba vetette magát.
- April, végre már! Itt volt az ideje, ezért imádkozott mindenki! Végreeeeeeeee! – ölelte át a nyakam.
- Ezt el sem hiszem, mint egy tündérmesében. – álltam majd kicsattanva a boldogságtól és a mosolygástól már szinte fájt a szám. Repülni tudtam volna örömömben.
- Na és mi történt fent? Hiszen én nézem az időt és hát elég sokáig maradtatok el. – húzogatta a szemöldökét, mintha bármit is tudna.
- Tessék és már megint kezded a kombinálást. Na gyere, inkább igyunk valamit ennek örömére. – veregettem meg a vállát.
- Hallelujah testvéreim! – indult meg tombolva a konyha felé.
Ennyi embert már régen láttam egy helyen, fogalmam sem volt, hogy fértünk be ebbe a házba. Bárhová mentünk, alig lehetett mozdulni, a műanyag poharak szanaszét dobálva, mindenhol üres vagy még félig telt üvegek és természetesen rengeteg részeg ember. Kinyitottam a hűtőt két sör után kutatva, miközben valaki megkopogtatta a hátam.
- Nos, mivel szolgálhatok? – kérdezte érdeklődően Blair.
- Csak sörözni akartunk, de ebből a hűtőből már semmi használhatót sem lehet kivenni. – forgattam a szemem.
- Gyertek, van még egy kis dugi tequilám szívesen megkínállak titeket. – invitált minket a földszinti szobába.
- Kössz nem, én tuti nem. Már így is rosszul vagyok… – mondta Esther, miközben már nagyokat nyelt.
- Én benne vagyok! – jelentkeztem nagylelkűen – De Esther, téged itt hagyhatlak?
- Mindjárt megkeresem Phillt és megmondom neki, hogy kísérjen haza, mert egyedül érzem, hogy nehézkes lenne. Szerintem a többieknek is ideje lenne velünk jönniük. De April, ugye tudsz vigyázni magadra és nem lesz semmi gond? – nézett rám aggódva.
- Nyugalom, igyekszem a legjobb formám hozni és észnél lenni. Vigyetek haza mindenkit, bár Tom és Gabe még biztos maradnak, úgyhogy velük majd hazatalálok. – nyugtattam.
- Bízok benned. – átölelt, adott egy puszit és már ki is ment a konyhából.
Blair jobbra biccentett a fejével, ezzel jelezve, hogy kövessem. Megint nagy nehezen átszerencsétlenkedtem magam a tumultuson és a nappaliból nyílt egy olyan szoba, amit eddig még nem fedeztem fel. Egy olyan hely tárul elém, mintha egy játékteremben lettem volna. Csocsó, biliárd, hatalmas póker asztal, flipperek és még sorolhatnám. Blair a minibárhoz lépett, előhúzta a hűtőből a tequilát, a citromot, majd só után kutatott a szekrényben. Kicsit izgultam, mert még sosem próbáltam ki, ami igen nagy szó, mert már elég sok alkoholfajtát ismerek. Már szórta is a sót a jobb kézfejemre, ujjaim közé rakta a citromot, bal kezembe pedig belenyomta a poharat. Mire észbe kaptam, ő hatalmas rutinnal le is nyomta és már a citromkarikát rágcsálta. Nagy nehezen rávettem magam és lehúztam. Hát, rosszabbra számítottam és vettem a bátorságot, hogy a következőt kérjem, amit Blair egy hatalmas mosollyal nyugtázott. Ez így ment még egy darabig, aztán megcéloztam a póker asztalt. Senkit nem ismertem az asztalnál, kivéve Liamet, aki az asztal másik sarkában ült és érdeklődve figyelte, hogy jól vagyok-e, amire én csak egy kacsintással válaszoltam. Elkezdődött a játék, amit szemmel láthatóan élveztem, mert közben hangosan énekeltem és az előttem lévő koktélt szürcsölgettem. Egész jól játszottam, mert három embert az elején ki is ejtettem, amit meglepődve figyeltek a többiek. Ám, egy idő után már annyira nem bírtam, hogy bedobtam az összes zsetonom és ezzel a mozdulattal ki is estem. Lassan felálltam és a bár felé vettem az irányt.
- April drága, kell ez még neked? - nyúlt a karom után Liam.
- Uhh, nem, teljesen igazad van, inkább iszok egy ásványvizet. – majd leültem a hozzám legközelebb álló székre.
Liam, mint egy kis angyal már hozta is nekem is a vizet és egy kis ropogtatni valót, hogy azért valami legyen már a gyomromban.
- Mindjárt jövök, várj meg itt! – utasított.
Szófogadóan vártam egy helyben és azt hiszem kicsit el is bóbiskoltam, mert a szemhéjam elkezdett lefelé csúszni. Nem tudtam ellene semmi tenni, így felkönyököltem a pultra és eltakartam a szemem, hogy egy csepp fény se jusson be oda.
- Szerintem kicsit kiüthette magát. – hallottam a fejem fölül a szavakat.
- Kicsit? Láttad volna mennyi tequilát megivott, rossz volt nézni.
- Megkeresnéd Gabet? Mondd neki, hogy April most itt alszik, mert nincs hazaszállítható állapotban. Ha beszéltetek, itt a kocsi kulcsom, mert én már nem tudok vezetni, de te hazavinnéd őket?
- Persze tesó, 10 perc és jövök.
Fogalmam sem volt kik beszélhettek a fejem fölött. Tény, hogy ismerősök voltak a hangok, de abban a pillanatban nem volt erőm felismerni őket.
Meleg levegő cirógatta a nyakam, amire félálomban is elmosolyodtam. Felemeltem a fejem, de a szemeim csukva maradtak.
- Drágám, gyere fent kényelmesebb aludni. – simogatta a kezem.
- Harry, nekem haza kell mennem, mert nagyon ki lesznek rám akadva. – kalimpáltam a kezemmel, még mindig csukott szemmel.
- Biztos? Bár, igazad van, nem szeretném, ha miattam kerülnél bajba, na gyere velem. – majd óvatosan lesegített a székről.
- Miattad? Nem, ez csakis az én hibám, hogy már megint sikerült kiütnöm magam. Gratulálok April! – veregettem meg a saját vállam, mint valami idióta.
- Istenem, még így is hihetetlen aranyos vagy. – fogta közre kezeivel az arcom.
Mintha még jobban megrészegített volna, azzal amit tett, azzal ahogy rám nézett vagy azzal ahogy hozzám szólt. Forró csókot leheltem ajkaira, amibe szó szerint beleremegett a lábam, mire ő belemosolygott csókunkba. Egy mozdulattal felkapott a hátára és úgy vitt át büszkén a nappalin és az előszobán. Mint valami elejtett vad, úgy éreztem magam, ezért hangos nevetésben törtem ki.
- Neked meg mi ilyen vicces? Na majd ha te viszel így engem. – kuncogott magában.
- Semmi, csak imádlak. – túrtam bele a hajába.
Lerakott a gyönyörűen csillogó fekete terepjáró mellé és nekinyomott az oldalának. Ajkai falták az enyémeket, hatalmas kezei pedig a derekamon pihentek. Kis idő múlva éreztem, hogy a talaj kezd kicsúszni a lábam alól és kezdek kicsúszni a kezei közül is, de ő észbe kapott és nevetve visszahúzott magához. Eközben lehúzódott a hátam mögötti ablak, ahonnan hallottam, hogy Gabe és Tom gúnyolódtak, hogy ez milyen nyálas és csöpögős, mire Liam csak egy enyhe köhögést küldött felénk, hogy ideje lenne indulnunk. Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és segített beszállni. Egy puszit nyomott még a homlokomra, amit csukott szemmel vártam végig, de közben valaki ordítva rohant ki a házból, amire hirtelen elkapta a fejét. Niall egy szál gatyában futkározott körben az udvaron és Flo Rida- I Cry című számát énekelte. Ezután nem sokkal Zayn futott utána nadrágjával és pólójával a kezében és próbálta elkapni, ám sikertelenül.
- Látod, mondtam, hogy idióta. – támaszkodott Harry az autónak. – Induljatok haver aztán siess vissza. Szeretlek April! – majd benyúlt az a lehúzott ablakon át, hogy megtudja simogatni az arcom.
Nekem már csak egy halvány mosolyra volt erőm és arra, hogy tátogva tudassam vele, hogy szeretem. A motor felmordult, felkapcsolódott a világítás, az autó pedig elindult. Igaz, hogy körülbelül három perc volt hazafelé az út, én mégis elaludtam. Éreztem, hogy valaki felvesz az ölébe, felcaplat velem az emeletre és a legóvatosabb mozdulattal lerak az ágyra.
Hűha, már kíváncsian várom milyen meglepetéseket tartogat nekem még ez a hely!
Az előttem álló rengeteg ember között megjelent Esther és visítva, ugrándozva a nyakamba vetette magát.
- April, végre már! Itt volt az ideje, ezért imádkozott mindenki! Végreeeeeeeee! – ölelte át a nyakam.
- Ezt el sem hiszem, mint egy tündérmesében. – álltam majd kicsattanva a boldogságtól és a mosolygástól már szinte fájt a szám. Repülni tudtam volna örömömben.
- Na és mi történt fent? Hiszen én nézem az időt és hát elég sokáig maradtatok el. – húzogatta a szemöldökét, mintha bármit is tudna.
- Tessék és már megint kezded a kombinálást. Na gyere, inkább igyunk valamit ennek örömére. – veregettem meg a vállát.
- Hallelujah testvéreim! – indult meg tombolva a konyha felé.
Ennyi embert már régen láttam egy helyen, fogalmam sem volt, hogy fértünk be ebbe a házba. Bárhová mentünk, alig lehetett mozdulni, a műanyag poharak szanaszét dobálva, mindenhol üres vagy még félig telt üvegek és természetesen rengeteg részeg ember. Kinyitottam a hűtőt két sör után kutatva, miközben valaki megkopogtatta a hátam.
- Nos, mivel szolgálhatok? – kérdezte érdeklődően Blair.
- Csak sörözni akartunk, de ebből a hűtőből már semmi használhatót sem lehet kivenni. – forgattam a szemem.
- Gyertek, van még egy kis dugi tequilám szívesen megkínállak titeket. – invitált minket a földszinti szobába.
- Kössz nem, én tuti nem. Már így is rosszul vagyok… – mondta Esther, miközben már nagyokat nyelt.
- Én benne vagyok! – jelentkeztem nagylelkűen – De Esther, téged itt hagyhatlak?
- Mindjárt megkeresem Phillt és megmondom neki, hogy kísérjen haza, mert egyedül érzem, hogy nehézkes lenne. Szerintem a többieknek is ideje lenne velünk jönniük. De April, ugye tudsz vigyázni magadra és nem lesz semmi gond? – nézett rám aggódva.
- Nyugalom, igyekszem a legjobb formám hozni és észnél lenni. Vigyetek haza mindenkit, bár Tom és Gabe még biztos maradnak, úgyhogy velük majd hazatalálok. – nyugtattam.
- Bízok benned. – átölelt, adott egy puszit és már ki is ment a konyhából.
Blair jobbra biccentett a fejével, ezzel jelezve, hogy kövessem. Megint nagy nehezen átszerencsétlenkedtem magam a tumultuson és a nappaliból nyílt egy olyan szoba, amit eddig még nem fedeztem fel. Egy olyan hely tárul elém, mintha egy játékteremben lettem volna. Csocsó, biliárd, hatalmas póker asztal, flipperek és még sorolhatnám. Blair a minibárhoz lépett, előhúzta a hűtőből a tequilát, a citromot, majd só után kutatott a szekrényben. Kicsit izgultam, mert még sosem próbáltam ki, ami igen nagy szó, mert már elég sok alkoholfajtát ismerek. Már szórta is a sót a jobb kézfejemre, ujjaim közé rakta a citromot, bal kezembe pedig belenyomta a poharat. Mire észbe kaptam, ő hatalmas rutinnal le is nyomta és már a citromkarikát rágcsálta. Nagy nehezen rávettem magam és lehúztam. Hát, rosszabbra számítottam és vettem a bátorságot, hogy a következőt kérjem, amit Blair egy hatalmas mosollyal nyugtázott. Ez így ment még egy darabig, aztán megcéloztam a póker asztalt. Senkit nem ismertem az asztalnál, kivéve Liamet, aki az asztal másik sarkában ült és érdeklődve figyelte, hogy jól vagyok-e, amire én csak egy kacsintással válaszoltam. Elkezdődött a játék, amit szemmel láthatóan élveztem, mert közben hangosan énekeltem és az előttem lévő koktélt szürcsölgettem. Egész jól játszottam, mert három embert az elején ki is ejtettem, amit meglepődve figyeltek a többiek. Ám, egy idő után már annyira nem bírtam, hogy bedobtam az összes zsetonom és ezzel a mozdulattal ki is estem. Lassan felálltam és a bár felé vettem az irányt.
- April drága, kell ez még neked? - nyúlt a karom után Liam.
- Uhh, nem, teljesen igazad van, inkább iszok egy ásványvizet. – majd leültem a hozzám legközelebb álló székre.
Liam, mint egy kis angyal már hozta is nekem is a vizet és egy kis ropogtatni valót, hogy azért valami legyen már a gyomromban.
- Mindjárt jövök, várj meg itt! – utasított.
Szófogadóan vártam egy helyben és azt hiszem kicsit el is bóbiskoltam, mert a szemhéjam elkezdett lefelé csúszni. Nem tudtam ellene semmi tenni, így felkönyököltem a pultra és eltakartam a szemem, hogy egy csepp fény se jusson be oda.
- Szerintem kicsit kiüthette magát. – hallottam a fejem fölül a szavakat.
- Kicsit? Láttad volna mennyi tequilát megivott, rossz volt nézni.
- Megkeresnéd Gabet? Mondd neki, hogy April most itt alszik, mert nincs hazaszállítható állapotban. Ha beszéltetek, itt a kocsi kulcsom, mert én már nem tudok vezetni, de te hazavinnéd őket?
- Persze tesó, 10 perc és jövök.
Fogalmam sem volt kik beszélhettek a fejem fölött. Tény, hogy ismerősök voltak a hangok, de abban a pillanatban nem volt erőm felismerni őket.
Meleg levegő cirógatta a nyakam, amire félálomban is elmosolyodtam. Felemeltem a fejem, de a szemeim csukva maradtak.
- Drágám, gyere fent kényelmesebb aludni. – simogatta a kezem.
- Harry, nekem haza kell mennem, mert nagyon ki lesznek rám akadva. – kalimpáltam a kezemmel, még mindig csukott szemmel.
- Biztos? Bár, igazad van, nem szeretném, ha miattam kerülnél bajba, na gyere velem. – majd óvatosan lesegített a székről.
- Miattad? Nem, ez csakis az én hibám, hogy már megint sikerült kiütnöm magam. Gratulálok April! – veregettem meg a saját vállam, mint valami idióta.
- Istenem, még így is hihetetlen aranyos vagy. – fogta közre kezeivel az arcom.
Mintha még jobban megrészegített volna, azzal amit tett, azzal ahogy rám nézett vagy azzal ahogy hozzám szólt. Forró csókot leheltem ajkaira, amibe szó szerint beleremegett a lábam, mire ő belemosolygott csókunkba. Egy mozdulattal felkapott a hátára és úgy vitt át büszkén a nappalin és az előszobán. Mint valami elejtett vad, úgy éreztem magam, ezért hangos nevetésben törtem ki.
- Neked meg mi ilyen vicces? Na majd ha te viszel így engem. – kuncogott magában.
- Semmi, csak imádlak. – túrtam bele a hajába.
Lerakott a gyönyörűen csillogó fekete terepjáró mellé és nekinyomott az oldalának. Ajkai falták az enyémeket, hatalmas kezei pedig a derekamon pihentek. Kis idő múlva éreztem, hogy a talaj kezd kicsúszni a lábam alól és kezdek kicsúszni a kezei közül is, de ő észbe kapott és nevetve visszahúzott magához. Eközben lehúzódott a hátam mögötti ablak, ahonnan hallottam, hogy Gabe és Tom gúnyolódtak, hogy ez milyen nyálas és csöpögős, mire Liam csak egy enyhe köhögést küldött felénk, hogy ideje lenne indulnunk. Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és segített beszállni. Egy puszit nyomott még a homlokomra, amit csukott szemmel vártam végig, de közben valaki ordítva rohant ki a házból, amire hirtelen elkapta a fejét. Niall egy szál gatyában futkározott körben az udvaron és Flo Rida- I Cry című számát énekelte. Ezután nem sokkal Zayn futott utána nadrágjával és pólójával a kezében és próbálta elkapni, ám sikertelenül.
- Látod, mondtam, hogy idióta. – támaszkodott Harry az autónak. – Induljatok haver aztán siess vissza. Szeretlek April! – majd benyúlt az a lehúzott ablakon át, hogy megtudja simogatni az arcom.
Nekem már csak egy halvány mosolyra volt erőm és arra, hogy tátogva tudassam vele, hogy szeretem. A motor felmordult, felkapcsolódott a világítás, az autó pedig elindult. Igaz, hogy körülbelül három perc volt hazafelé az út, én mégis elaludtam. Éreztem, hogy valaki felvesz az ölébe, felcaplat velem az emeletre és a legóvatosabb mozdulattal lerak az ágyra.
