Sziasztok! Igaz, kicsit hosszú időbe telt, míg írtatok pár kommentet és elmondtátok páran a véleményeteket, de mindegyikőtöknek köszönöm. Ezek szerint van valami esély arra, hogy tetszik némelyikőtöknek amit írok.
De nem is szaporítom tovább a szót, itt is a 17. rész. Jó olvasást mindenkinek! xoxo
De nem is szaporítom tovább a szót, itt is a 17. rész. Jó olvasást mindenkinek! xoxo
Köpni-nyelni nem tudtam a hír hallatán. Minden dolog amit mondani akartam, ott ragadt a torkomban. Ott álltam vele szembe és üres tekintettel bámultam rá, ameddig egy értelmes mondatot kitudtam nyögni.
- De mégis miért? Egyáltalán meddig leszel? – vágtam neki a kérdéseket.
- Egy jótékonysági gálán kell megjelennem, azt pedig, hogy meddig leszek, nem tudom, talán pár napig. – nézett félve rám.
- Aha, és mondjuk miért nem mehet helyetted valaki más? – raktam szigorúan karba a kezeim.
- Mert kifejezetten engem kért meg a menedzsment, hogy én intézzem el, de ígérem sietek haza hozzád. – szorította meg újra a kezem.
- Harry, nekem mindjárt letelik a nyári szünetem és haza kell mennem, aztán lehet, hogy soha többé nem látlak. – húzódtam közelebb hozzá.
Igen, lehet önző és akaratos voltam és csak magamnak akartam kisajátítani, de azt hiszem így hatott rám a szerelem. Nekem ő volt talán az első igazi nagy szerelmem, persze Dannyt most hagyjuk. Minden napom, sőt minden percem vele akartam tölteni. Bár, ha jobban belegondoltam, hamarosan nekik is véget ér a szabadságuk és elkezdődnek a turné próbák, az interjúk, stb.
- April, ha tehetem az egyik géppel elmegyek és a következővel már jövök is haza. Ígérem. – kulcsolta össze ujjaink és egy puszit nyomott a homlokomra.
Ilyenkor mindig azt éreztem, hogy egy időre megszűnik körülöttem minden és a szívem eszeveszett gyorsasággal kezdett kalimpálni, persze ez így nyálasan hangzik, de tényleg így volt.
A következő másfél órát az ágyán ülve töltöttük és rengeteg dologról beszélgettünk. Mesélt a családjáról, arról is hogy milyen nehéz volt, mikor a szülei elváltak. Természetesen én is sok történetet elmondtam, például, hogy eddig az utazásig szinte állandóan veszekedtem Gabbel, de valahogy most minden kezd helyrejönni.
Fura, hogy lent épp egy őrületes buli zajlik, csak a zene dübörgése érzik a padlón, mi pedig itt ülünk egymás mellett csendben, nyugalomban és beszélgetünk. Már kezdtem kicsit elszenderedni, miközben a hátam cirógatta, az ölébe hajtottam a fejem és lehunytam a szemeim. Ám ekkor, dübögés hallatszott az ajtó felől. Valaki hatalmas léptekkel csattogott végig a szoba előtt, majd vissza és kirántotta az ajtót.
- Ti meg mit csináltok itt? Csak nem…? Fúj Harry, mindig is tudtam, hogy egy perverz disznó vagy. Miért itt és most? – kérdezte ordítva, holott közben majd meg fulladt a nevetéstől a kék szemű csoda.
- Erm, szívem Niallnek mi a baja? – néztem fel Harryre kissé megijedve, bár inkább meglepődve.
- Csak szimplán részeg, ne is foglalkozz vele. Ilyenkor össze-vissza beszél és őrültségeket csinál. – nézett a „mérges” nézésével Niall felé, jelezve neki, hogy most hagyjon minket, de persze ő ezt nem értette és nekifutásból beugrott közénk az ágyba.
- Kicsi a rakááááás, gyerünk mááár! – ordította torka szakadtából miközben minden erejével Harryt a padlóra kényszerítette és rátehénkedett.
Láttam, hogy Harryt most ez a dolog kicsit zavarja, de próbáltam oldani a feszültséget és én pedig Niallre ugrottam.
- Ez nagyon, nagyon nagy na… - mondatát félbe hagyva, egy mozdulattal kicipzározta a rajta lévő szürke pulóvert, amit a földre dobott és kezét a szája elé téve rohant az emeleti mosdóba.
Hát igen, ezt teszi az, ha valaki totál részegen kicsit a rakást játszik. Felsegítettem Harryt és láttam rajta, hogy ezek láttán egy picit elmosolyodott.
- Ne izgulj, megértem, hogy el kell menned. Én addig elleszek a srácokkal meg a többiekkel és kicsit megismerem a várost, hiszen eddig minden időm rád pazaroltam. – játszottam az ingje felső gombjával.
- Szexi, pimasz és szemtelen. Tetszik ez nekem! – nyalta meg az alsó ajkát.
- Légy szíves ne tedd ezt velem! – próbáltam úgy tenni, mintha egyáltalán nem hozna lázba, majd teljesen komoly arccal megkérdeztem tőle – Nem gondolod, hogy lekellene mennünk?
- Ezt nagyon jól kérdezted, nem, nem gondolom. – nevetett fel – Helyette csinálhatnánk valami izgalmasabbat. – húzogatta a szemöldökét.
- Igaza van Niallnek, te tényleg hihetetlen perverz vagy. – böktem oldalba.
- Miért értesz félre? Én csak arra gondoltam, hogy esetleg társasozhatnánk vagy valami. – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Persze, a bélyeggyűjteményed is megmutatnád és kötnénk egy sálat a nagyinak is, nem? – gúnyolódtam.
- Milyen jó ötlet! – és hirtelen, mint egy kisgyerek, tapsolni kezdett.
- Jesszus, hová kerültem. Na, nincs kifogás irány lefelé, tessék előttem menni! – lökdöstem magam előtt kifelé az ajtón.
- Értem már, szóval a seggem akarod stírölni, mi? – nézett hátra érdeklődően.
- HARRY! – emeltem fel a hangom, majd lekapcsoltam a világítást és bezártam az ajtót.
- Várj, szeretném megnézni Louval minden rendben van-e. – nyúlt egy óvatos mozdulattal a kilincs után, amit megpróbált a lehető leghalkabban lenyomni.
Az ízlésesen csíkos szobában félhomály uralkodott, de ez is elég volt ahhoz, hogy lássuk őket. Louis az ágyon elterülve széttárt karokkal és kigombolt inggel feküdt, míg Eleanor az ágy melletti hatalmas fotelban pihent egy pléddel beburkolózva.
- Micsoda pár! – támaszkodott neki a falnak Harry.
- Akár csak mi! – jelent meg egy halvány mosoly az arcomon, ahogy végignéztem rajta.
Elindultam be a szobába és az ágy végében lévő összegyűrt takarót Louisra terítettem.
- Mehetünk? – nyújtotta felém a jobb kezét.
- Persze. – kapaszkodtam belé, majd a lépcső legfelső fokához értünk és lassú léptekkel indultunk le, a tömeg felé.
