Chapter 14.

Tehát, itt az ígért 14.rész. Nagyon remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog, ígérem a következő részt már hamarabb hozom és köszönöm a türelmeteket.
Sőőőt! Azt is nagyon remélem, hogy csípitek az új külsőt. Próbáltam egy kicsit őszies színeket használni és reklámozni a srácok új kislemezét a fejlécen lévő képpel!
Megkérek mindenkit, hogy aki tud, jövőhéten szombaton szurkoljon a barátnőmnek és nekem, mert középfokúzni fogunk!
Jó olvasást kispajtások! xx

Csak úgy bombáztak a kérdéseikkel, szinte már zsongott a fejem. Felrohantam a szobámba és kifulladva magamra zártam az ajtót.
- April! Légy szíves mesélj még! – hallatszott Flora kérlelése az ajtó mögül.
- Hagyjatok már magamra, csak tíz percre, átöltözök és utána folytatom tovább. – helyezkedtem el a laptopom előtt.
- Na jó, de tényleg csak tíz percet kapsz, mert ha nem, rád törjük az ajtót, amúgy is van egy kis meglepetésünk te kis sztár. – hallatszott kintről a kuncogásuk.
Gyorsan felléptem twitterre és érdekes dolgokkal találtam szembe magam. Már több mint 900 követőm volt, akik nagy része természetesen Directioner, így mindig értesültem a friss infókról a fiúkkal kapcsolatban. Ám most Harryről volt szó.
„Harry Styles őrült száguldozása?” olvastam hangosan a főcímet.
Ne már, ezt nem hiszem el, pedig direkt figyeltünk rá, hogy senki se vegyen észre minket. Remegve görgettem lejjebb az oldalt.„A minap a világ egyik legkedveltebb fiúbandájának tagja, egy hölgyeménnyel kocsikázott, vagyis inkább száguldozott. A fiatalokat egy londoni bevásároló központból látták távozni többen is elég sietősen, de nem együtt, hanem külön-külön. Az ismeretlen lány pár perccel később hagyta el az épületet, de lovagja a bejárat elé parkolt le, nehogy gyalogolnia kelljen. Talán itt egy újabb 1D szerelmes pár? Részleteket még nem tudunk, de az biztos, hogy jól mutattak együtt.”

A cikk végén pedig egy kép díszelgett rólunk, ahogy épp a kocsiba szállok be. Rengeteg kommentet írtak alá, de nem mertem megnézni, inkább csak lehajtottam a laptopot. Zavartan ültem egy helyben és kezeimbe temettem az arcom. Mi lesz most? Mi lesz, ha felismernek, az otthoniak? Mi lesz, ha Harry rengeteg bántó dolgot fog miattam kapni? Csak vágtáztak fejemben a kérdések egymás után. Dörmögés hallatszott az ajtó mögül.
- Bejöhetek? – hallottam Gabe hangját, majd ahogy próbálta lenyomni a kilincset.
Kinyitottam az ajtót, majd leültem vissza az ágyam szélére.
- Láttam twitteren a dolgokat, de úgy látom már te is. – hajtotta fel a laptopom.
- Igen és annyira összezavarodtam. Mondd meg, mit csináljak? – hajtottam vállára a fejem.
- Inkább nézd meg ezeket. – kattintott az értesítéseimre.
Teljesen ledöbbentem, hiszen rengetegen írták, hogy hasonlítok arra a bizonyos ismeretlen lányra és hogy nem-e én vagyok az. Mások csak alapból gratuláltak, ide tartozik rengeteg külföldi fan, hogy örülnek Harrynek és nekem. Viszont, jött pár olyan tweet is, ami kicsit letört. Itt gondolok az utálkozókra, akik féltékenységből és irigységből bántottak.
Kikaptam Gabe kezéből a laptopot és csak ennyit írtam ki:
„Köszönöm azoknak, akik nem hordtak el mindennek. xx”
- Ácsi, ezzel még nincs vége, mutatnom kell még valamit. – majd Harryre keresett rá – Tessék, ezt nézd:
„Igen ő az a lány és kérlek, fogadjátok el! Szeretlek @April_Jones1D !”

Az államat a padlóról kellett összeszednem. A könnyeim egymás után cikázva csorogtak az arcomon, közben pedig hiába próbáltam beszélni, hang nem jött ki a torkomon. Inkább a bátyám karjai közé bújtam, ő pedig hagyta, hogy kisírjam magam.
- Látod, ezt mondom én neked már mióta, hogy olyan fiút keress, aki megbecsül és felmer vállalni!
- Ne haragudj, hogy sosem hallgattam rád. Szeretlek Gabe! – szorítottam erősen magamhoz.
- Én is szeretlek te kis akaratos, de most gyere, vár rád lent valaki. – kapott fel a hátára és levitt a földszintre.
Harry állt előttem egy szerény mosollyal az arcán.
- Te sírtál? – lépett közelebb hozzám.
- Csak örömömben. – mosolyogtam – De mit rejtegetsz a hátad mögött? – mutogattam az ujjammal.
- Remélem, ezzel ki tudlak engesztelni. – nyomta a kezembe a hófehér rózsákból álló hatalmas csokrot.
Csak álltam egy helyben és felváltva gyönyörködtem a virágban és benne. Hogy lehetek ekkora mázlista, hogy ez a fiú csak az enyém? Hogy érdemeltem én ezt ki? Nagy nehezen végül sikerült megszólalnom.
- Szeretlek Harry Styles! – majd a nyakába vetettem magam és nem engedtem ki a szorításom alól – Várjunk csak! Mégis miért kéne kiengesztelned? – gondolkoztam az előbb elhangzott mondatán.
- Szóval, én rendeztem oda a paparazzikat. – mondta kissé elpirulva.
- És mire volt ez jó, ha szabad tudnom? – fordítottam a fejét az arcommal szembe.
- Szerettem volna, ha mindenki megtudja, hogy milyen csodálatos lány a barátnőm. – mondta mélyen a szemembe nézve.
- Úgy látom, akármit csinálsz, én nem tudok rád haragudni. – majd mit sem törődve azzal, hogy ki hallgatja vagy nézi ezt a pillanatot végig, magamhoz húztam és megcsókoltam.

Fantasztikusan telt az este. Mindenki együtt vacsorázott a konyhában, természetesen Harry is velünk tartott, hiszen ragaszkodtam hozzá. Fél 11 körül csörgött a telefonja. Nem tudom kivel beszélhetett, de biztos fontos hívás volt, mert gyorsan felállt és kisietett a teraszra. Pár perc múlva vissza is jött, de elég sietősen távozott, amit csak annyival magyarázott, hogy holnap elmesél mindent. Reméltem, hogy nem történt semmi gond.
Az este további része is egész jól telt. Végre sikerült Phillel is beszélgetnem egy kiadósat, mostanában alig volt itthon, mert állandóan a haverjaival lógott.
- Örülök, hogy tévedtem. – szívott nagyot a cigijébe.
- Mármint mivel kapcsolatban? – ültem fel a korlát szélére.
- Veled és Harryvel kapcsolatban. Úgy látom, nagyon jól megvagytok, és mintha Hazza baba kezdene megkomolyodni. – de ezen a mondaton mindketten felnevettünk – Mármint, ő sosem lesz komolyabb, de érted mire gondolok.
- Persze, de olyan hihetetlen számomra ez az egész. Sosem voltam még ilyen boldog, olyan, mintha elértem volna már mindent, amire vágytam. – áradoztam.
- És szerintem ez még csak a kezdet. – kacsintott – De elmondhatok neked valamit? - kérdezte kisfiús hangon.
- Persze hallgatlak. – ültem közelebb hozzá.
- Szóval, szerintem nekem tetszik Esther. – mondta szégyenlősen.
- Hé! Ez nagyon jó hír! Végre játszhatom a kerítőnő szerepet. – dörzsöltem össze a tenyerem.
- De mi van, ha nem tetszem neki? Állandóan Louisról áradozik. – mondta lehajtott fejjel.
- Na figyelj, Louisnak ott van Eleanor, bár igen ő is kedveli Esthert, de szerintem, amíg van barátnője, nem fognak úgy közeledni egymáshoz. Holnap, ahogy felkeltünk, kifaggatom, hogy mit gondol rólad. – veregettem meg a vállát.
- De kérlek, csak óvatosan. – küldött felém egy halvány mosolyt, majd elindult befelé a szobájába – Ja és April, köszönöm. – szaladt még vissza egy ölelésre és egy jó éjt puszira.
Ettől boldogabb nem is lehettem volna, itt vagyok a kedvenc városomban, a családommal és a barátaimmal, jóba lettem azzal a sráccal is akivel az első napokon állandóan marakodtunk, a világ egyik leghíresebb fiúbandájával haverkodtam össze és enyém a Föld legédesebb sráca.
Nem tudom mennyi lehetett az idő, talán hajnal 4 óra körül. A gyomrom korgására keltem fel, fura, mert még sosem volt ilyen, hogy ilyenkor éhezzek meg. Nem akartam a csajokat felkelteni, így lábujjhegyen lépkedtem és egy óvatos mozdulattal húztam be az ajtót magam mögött. Gyorsan siettem le a konyhába egy kis kekszért. Ettem pár falatot, ittam rá egy nagy pohár tejet és indultam is vissza. Ahogy Dannyék szobája előtt mentem el, hallottam, hogy halkan megy a tv, de biztosan csak elfelejtették kikapcsolni. Mielőtt visszafeküdtem volna, útba ejtettem a fürdőszobát, hogy hagy csodáljam meg még egyszer a tegnap este kapott csokrom, mert a nagy sietségben oda a raktuk be egy vázába. De ahogy betoppantam, megakadt valamin a szemem. A mosdó mellé volt lerakva egy vörös rózsákból álló gyönyörű csokor. Tényleg nagyon szép volt és ugyan olyan, mint amit este Harrytől kaptam. Közelebb léptem és a középső fehér rózsa szárára volt csiptetve egy kis cetli.
„Hidd el April, nem csak ő tudna neked mindent megadni!”
Nem tudtam elképzelni, hogy most csak álmodom vagy ez tényleg igaz. Még egyszer elolvastam, mert nem voltam benne biztos, hogy nekem címezték. Tátott szájjal bámultam magam a tükörben. Összegyűrtem a kis papírt és a fürdőszobai kukába dobtam, majd hideg vízzel megmostam az arcom.
- Hülye seggfej. – mormogtam útban az ágyam felé.
- Már fel is keltél? – fordult át Flora a másik oldalára.
- Csak szomjas voltam, de aludj csak tovább. – simogattam meg a fejét, majd én is visszabújtam a takaróm alá.