Chapter 13.

Megint kis késéssel, de megérkezett a rész!:) Csak annyit fűznék hozzá, hogy ezt a részt egyik barátnőmnek Orsinak ajánlom (remélem érted miért) :). Jó olvasást mindenkinek! xx

Nem néztem hátra, de éreztem, ahogy figyelnek az ablakból. A kocsi ajtajához léptem, majd kinyitottam.
- Szia drágám. – köszöntött Harry, majd közelebb hajolt és megcsókolt.
- Szia. – próbáltam nem feltűnően mosolyogni.
- Talán nekem örülsz ennyire, vagy ma valami jobb is történt veled, mint az, hogy most velem lehetsz? – indította be a motort és egy önelégült vigyor ült ki az arcára.
- Kis egoista. – böktem oldalba – Csak azon mosolyogtam, hogy anya és a lányok milyen aranyosak voltak mikor eljöttem.
- Irigykedtek mi? – puszilt homlokon.
- Persze, hiszen nem minden nap vagyok együtt egy olyan emberrel, mint te. – cirógattam meg az arcát.
Körülbelül tíz perces út után egy hatalmas bevásároló központhoz értünk, azt hiszem ilyet még sosem láttam, tényleg hihetetlen nagy volt.
- Na, itt fogsz tudni eleget vásárolni? – rakta jobb kezét a derekamra.
- Majd igyekszem, de muszáj leszel segíteni! – és elindultunk a bejárat felé.
Nem győztem végignézni az összes kirakatot, hiszen annyi üzlet volt. Rengeteg boltba benéztünk segédemmel, aki mint láttam, élvezte a dolgot. Én még egy utolsó helyre akartam bemenni, de Harry azt mondta nem jön velem, mert van egy kis elintéznivalója. Természetesen útjára engedtem, sejtésem se volt hová mehet, én pedig betértem a Tally Weijlbe. Eddigi szatyor adagomat most ezen a helyen dupláztam meg. Itt mindig jó cuccokat találok, szóval a nagy vásárlást most sem hagyhattam ki.  Ahogy kiléptem volna az üzletből megcsörrent a telefonom, Harry volt az.
- Figyelj szívem van egy kis gond. – mondta kissé idegesen.
- Ne már, mit csináltál? – dobtam le a szatyrokat ijedtemben.
- Na köszi - dörmögte – de most tényleg semmit. Csak annyi, hogy jó pár paparazzi mászkál itt és nem tudom, hogy te ehhez mit szólsz.
- Úristen ne már, ez az amitől eddig is féltem. Figyelj menj előre, én kimegyek a főbejáraton ahol bejöttünk. 15 perc múlva ott vagyok! – hadartam és kinyomtam a telefont válaszra nem várva.
Kicsit még álltam és elgondolkoztam. Eljött a pillanat, amire nem voltam felkészülve. Most vagy kimegyek utána és megtudja a világ, hogy ki vagyok, vagy várok még pár percet és mintha nem is ismernénk egymást kisétálok. Kicsit összeszedtem magam, összekapkodtam a táskákat, felvettem a napszemüvegemet és elindultam. Szépen, lassan lépkedtem, még megálltam pár bolt előtt, mikor megcsörrent a telefonom és láttam, hogy Harry csörgetett. Gondolom, ez azt jelenti, hogy most már mehetek nyugodtan. Gyorsabbra vettem a tempót és pár percen belül már a parkolóban is voltam a Range Rover után kutatva. Hiába kerestem, mászkáltam össze-vissza, de sehol nem találtam, így visszamentem a bejárathoz. Mire a kezembe vettem a telefont, kerékcsikorgást hallottam, és ahogy felnéztem már ott is állt előttem az autó.
- Mi az, most rally versenyre készülsz? – nyúltam a biztonsági öv után ahogy beültem.
- Nem, csak kipróbáltam valamit. – simított végig mosolyogva a combomon, majd elindult.

Hazafelé úton picit féltem, hiszen Harry száguldozva tette meg az utat, csodálom, hogy egy rendőrautó nem jött utánunk szirénázva. Első utunk hozzájuk vezetett, mert ő is vett jó pár cuccot, ezért segítettem neki kipakolni.
- Jól elment ez a nap, de fantasztikusan éreztem magam. – szedtem ki az utolsó táskát, amit ledobott a kezemből a földre és felkapott az ölébe.
- Mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy? – csak úgy csillogtak méregzöld szemei.
- Ne csináld már ezt, zavarba hozol. – húztam a pólóm nyakát a fejemre majd a vállára hajtottam a fejem.
- Imádlak zavarba hozni. – szorította meg erősen a derekam.
- Na fiatalok, miért itt? Hiszen erre való a hálószoba nem? – támaszkodott az ajtóban Louis unott arccal, aki mindezt végignézte.
- Nem foglalkoznál inkább a saját dolgoddal? Vagy inkább segíts becipelni a cuccaim. – vetett szúrós pillantást rá Harry.
- Van neked két szép lábad és kezed és szerintem megoldod egyedül is. – kacsintott.
Mivel szegénynek nem akadt segítsége, így én ragadtam meg pár táskát és vittem be. Beléptem az ajtón, rögtön a nappaliba néztem, ahol Niall ült gitárjával a kezében egy számomra ismeretlen személlyel, pontosabban egy lánnyal.
- Sziasztok! – integettem nekik.
- Óh, szia. – pirult el Niall – Bemutatom a barátnőm, vagyis az egyik barátom Blairt. – mondta hadarva szegény annyira zavarban volt, de én levettem az egész helyzetet.
- Szia Blair, örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtottam a kezem felé.
- Én is örülök April, sokat hallottam már rólad. – mosolygott angyalian.
Nagyon aranyos lánynak tűnt, körülbelül velem egy magas lehetett és elég vékony.
 Hosszú, világos barna haja copfba volt foga és gyönyörű kék szemei szinte vonzották az ember tekintetét. Nem csodálom, hogy Niall leendő barátnője (vagy már az is), hiszen tényleg szép lány.
- Igen? – kérdeztem meglepetten – és mégis kitől, ha szabad tudni?
- A fiúk áradoztak rólad, hogy mennyire jó fej vagy. – ült vissza a kanapéra.
- Ó ez megtisztelő, de most megyek, leteszem a vásárlásunk terméseit, mégegyszer örülök, hogy találkoztunk. Sziasztok. – hagytam magukra őket és rohantam Harryhez, hogy begyűjtsek pár új infót.
- Harry! Miért nem szóltál nekem erről? – löktem neki a konyapultnak.
- Mégis miről? – tömte a szájába a sajtos-sonkás szendvicsét.
- Hát Blairről, elég aranyos csaj. – kaptam ki a kezéből, majd én is nagyon haraptam bele.
- Hé! – nézett rám durcásan – amúgy meg azért, mert Niall szerette volna titokban tartani, hiszen csak a napokban ismerkedtek meg és még elég friss a dolog. – hadonászott, mint valami karmester.
- De nagyon édesek így együtt, én szurolok nekik. – ült ki egy nagy mosoly az arcomra.
- És mi lesz velünk? Értünk nem szurkolsz?  – mondta szomorúan, lehajtott fejjel.
- Mi lenne bébi? Szerintem minden rendben van és ezért azt hiszem, nekünk már nem kell szurkolni. – emeltem fel fejét és egy csókkal tapasztottam be a száját, hogy most ne mondjon semmi hülyeséget.
- Szeretlek! – mondta mélyen a szemembe nézve.
- Pssszt, ne mondj ki olyat, amit megbánhatsz. – raktam a mutató ujjam a szájára.
- Ezt nem fogom megbánni sosem, hidd el! – most ő csókolt meg engem, amit egy nagy mosollyal jutalmaztam.
- Azt hiszem, nekem lassan mennem kell, hiszen már 9 óra és már biztos várnak otthon. Kérhetnék egy nagy szívességet? – néztem rá boci szemekkel.
- Bármit! – jelentette ki.
- Haza kísérnél? Ennyi cuccot nem bírok el egyedül. – néztem rá még mindig kérlelően.
- Kellett neked ennyit vásárolni, de persze ez nem kérdés, hogy elkísérlek. – fogott kézen és már indultunk is.

Kifelé menet, megint a nappali felé néztem, nem volt nehéz, hiszen a konyhából kifelé jövet egyenesen oda látni, de hiába, mert már nem láttam senkit, csak a már említett gitárt és a bekapcsolva hagyott tv-t. Végig néztem a cipőkön és láttam egy 38-as rózsaszín tornacipőt, amiből sejtettem, hogy Blair még mindig itt van.
- Ne mondj semmit, tudom mire gondolsz! – suttogta nevetve Harry, közben hatalmas tenyerét a számra rakta.
A hazafelé út nagyon hamar elment, főleg egy ilyen ember társaságában. Végig a kezemet szorította, egy pillanatra sem engedte el.
- Nos, köszönöm ezt a mai csodálatos napot, nagyon jól érzetem magam, és mondd meg Niallnek, hogy ne haragudjon, hogy megzavartam őket. – mondtam az ajtóban állva, körülvéve a szatyraimmal.
- Én köszönöm, hogy veled lehettem, a többit pedig hagyjuk. – simított végig az arcomon.
- Köszönöm Harry. – húztam magamhoz és szorosan megöleltem.
- Csókot, csókot, csókot! – kiabálták az ablakból könyökölve a lányok, mire nevetésben törtünk ki.
- Mit mondtak, ami ilyen vicces? – nézett szegény Harry értetlenül, hiszen ő nem érhette, hogy mit kiabáltak nekünk a saját anyanyelvemen.
- Csak, azt mondták, hogy csókolj meg. – mondtam kissé elpirulva.
- Ezt nem kell kérni. – mondta, és hirtelen megcsókolt, amire a többiek visításban törtek ki.
Egyszerre nevettünk fel, majd megölelt.
- Mindenkinek jó éjszakát, főleg neked gyönyörűm. – adott még egy utolsó puszit a számra, majd elindult.
Még egy párszor hátranézett mosolyogva, majd eltűnt a házak közötti sötétségben. Ahogy betoppantam a házba, máris kérdésekkel bombáztak, hogy mi hogyan történt, amit csak egy nagy mosollyal nyugtáztam.

Chapter 12.

Megint, húzódott a rész és sajnálom is, de nekem is van pár dolgom itthon, közben a kötelezőket is kell olvasnom, a családom és a barátaimat sem akarom elhanyagolni. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást! xxx

Reggel arra keltem, hogy Hannah és Esther mellettem beszélgetnek, majd egy vakuvillanás, amiből sejtettem, hogy a szokásos ki-hogyan néz ki amikor alszik fotósorozat készül. Tegnap egy csajos estét tartottunk, ezért egy szobában aludt az öt lány. Felültem és akkor láttam, hogy Flora és Lily még édesen alszanak.
- Jó reggelt álomszuszék! Tökéletes lett ez a kép. – mosolygott angyalian Esther.
- Ideje volt már felkelned te hős szerelmes, Danny már keresett. – kötekedett Hannah.
-  Először is kabbe! Másodszor pedig miért? – néztem rá tágra nyílt szemekkel a hős szerelmes megjegyzés miatt és azért is, hogy vajon minek keresett.
- Nem tudom, de elég fontosnak tűnt, szerintem kérdezd meg. – utasított Hannah a körmét reszelgetve.
Gyorsan magamra kaptam a köntösöm és már vágtáztam is Tomék szobájába, hiszen ott kapott helyet Danny. Halkan, de elég erősen kopogtattam az ajtón.
- Gyere be! – hallatszott a hangja az ajtó mögül.
Óvatosan csuktam be magam mögött a nyílászárót, majd megálltam.
- Ülj le nyugodtan, a többiek már rég elmentek. – mutatott maga mellett helyet az ágyon.
- Mi ilyen fontos már korán reggel? – ültem le karba tett kézzel és a tv-t bámultam.
- Csak arra gondoltam, mi lenne, ha ma délután elmennénk ketten valahová. – dobta fel az ötletet.
Hirtelen nem is tudtam mit szóljak, mert megígértem Harrynek, hogy ma vele leszek, de nem mondhatok neki sem nemet, ugye egy az, hogy ennyit utazott a szülinapom miatt és hát, az egyik legjobb fiú barátom maradt, mégy így is, hogy szakítottunk.
- Még is mire gondoltál, hová menjünk? – közben a váltakozó reklámokat figyeltem.
- Tegnap láttam a Starbuckstól kicsivel arrébb egy egész jó pubot, azt hiszem, beülhetnénk oda. – mondta magabiztosan.
- De csak egy sör és már jövünk is haza, rendben? – néztem rá szigorúan.
- Igen is főnök asszony. – nevetett.
Gyorsan visszamentem a szobába, hogy valakivel megoszthassam ezt.
- Lusta népség, szerintem ideje a reggeli fogmosásnak és átöltözésnek szóval célozzátok meg a fürdőszobát. – adtam ki a parancsot.
Közben a fejemmel jobbra biccentettem, jelezve Esthernek, hogy jöjjön ki, amit fura mód, most elsőre megértett.
- Mi a helyzet? – rágcsált egy tegnapról megmaradt pizza szeletet.
- Danny elhívott, hogy délután menjünk el kettesben egy pubba. – mondtam lehajtott fejjel.
- És erre te? Ugye visszautasítottad! Mondd, hogy igen. – szorította a karom.
- Hát, nem egészen. Segíts! – öleltem meg.
- Na figyelj, van egy olyan tervem, hogy először is ez maradjon kettőnk között, aztán én elmegyek veled. Már ismerlek mindkettőtöket és ha egy olyan helyre szabadultok be, ahol alkohol van, abból biztos, hogy nem csak egy sör lesz. – osztotta meg velem gondolatait.
- De mit mondunk a többieknek, hogy hová megyünk? – néztem rá aggódóan.
- Azt bízd ide, de most beszéld meg vele, hogy mikor indulnátok, addig én megmosakszok. – és már meg is célozta a fürdőt.
Lementem a nappaliba, ahol anyáék a kanapén ültek a reggeli kávéjukkal, Danny társaságában, Tom és Phill pedig mit megtudtam, nemrég vitték el Alicet, a ma kezdődő táborba. Csatlakoztam én is, majd elég sokáig és feltűnően néztem Dannyt, hogy észrevegyen és tátoghassak neki, hogy jöjjön a konyhába.
- Mivan, megnémultál, hogy tátogsz? – támaszkodott a pultra.
- Jesszus, hogy te milyen vicces vagy. De nem, bármennyire is szeretnéd. Csak annyit akarok mondani, hogy Esther is jönne velünk. – kotortam a fiókban a müzlik után kutatva.
- Tessék? De miért? – emelte fel a hangját.
- Mert ismer minket és félt. – forgattam meg a szemem.
- Jó, ne haragudj, de akkor felejtsük el, nekem nem kell díszkíséret. – és ezzel a mondattal ott is hagyott.
Nem lepődtem meg, hogy így viselkedett, hiszen mindig is ilyen volt, de közben megérkezett a négy hölgyemény, majd Esther mellém állt.
- Megbeszéltétek? – suttogta.
- Lefújva. – mosolyogtam rá és elindultam a szobába a telefonomért.
Harry számát kerestem a névjegyzékemben, majd felhívtam.
- Ez itt Harry Styles telefonja, kérlek, hívj vissza később, mert alszom! – kiabálta a mély és rekedt hang, majd kinyomta.
Újra tárcsáztam, alig csörgött ki kettőt, fel is vette.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy te vagy az drágám. – dörmögte megbánóan.
- Hát akkor jó reggelt. – pirultam el, bár ő nem látta. 
- Nos, mi lesz a mai délutánnal? Hová szeretnél menni? – érdeklődött.
- Nem tudom mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, gyere el velem vásárolni. – mondtam kicsit bizonytalanul.
- Miért ne mennék? Örülök ha veled lehetek. – hallottam a hangján, ahogy elmosolyodik.
- Remek! – ugrottam fel örömömbe.
- Ha neked megfelel 4-re ott va, ááá! – ordította.
- Harry? Harry ott vagy? Mi történt? – kiabáltam aggódóan a telefonba.
- Hello, jó reggelt Miss Jones, itt Louis Tomlinson, személyi edző beszél. Örülök, hogy hallhatom bársonyos hangját, remélem ez az érzés kölcsönös, de most a partnerét el kell, hogy raboljam. Kezdődik a reggeli babatorna és erről nem maradhat le. – mondta halál komolyan.
- Elnézést kérek a zavarásért, persze egész nyugodtan vigye, a mozgás fontos. – nevettem hangosan.
- Köszönöm, hogy megengedi. Csókolom kezeit. – de mielőtt letette volna, még sikerült Harry mondatát elcsípnem, ahogy fuldokolva a nevetéstől kiabálja, hogy 4-re itt van értem.

A ruháim szanaszét hevertek a földön, már mind a hat bőröndöm feltúrtam, de még mindig nem tudtam eldönteni, mit vegyek fel, hogy egyszerű és laza legyen. Nem tudom, miért válogattam ennyire, hiszen minden ruhadarabomra illett az előbb felsorolt két jelző.
Hannah jött át segíteni, de látta, hogy nem boldogulunk ketten sem, ezért leültetett és azt mondta várjak. Pár perc múlva, öt nagy ruhakupaccal tértek vissza, a ház összes nőnemű tagjával.
- Mivel a drága, egyetlen, kicsi April nem tudja mit vegyen fel a mai randira, szóval azért gyűltünk össze, hogy megnézzük ezekben a ruhákban és kiválasszuk a neki megfelelőt. – mutogatott a kezében lévő tollal a kupacra, mint valami divattervező, majd elindította a laptopomon lévő zenéket.
A legelső szám ez volt:
http://www.youtube.com/watch?v=qjzZRInf91c
- Na nem, nem csináltok belőlem hülyét. – indultam el az ajtó felé, mire elkezdtek visszafelé húzni és betoltak a szobából nyíló kis gardróbba, hogy ott máris átöltözzek.
Az első variáció egy sötétkék farmer és egy szürke mintás póló volt. Csak egy helyben álltam és vártam. Anya és Flora tuszkolt be az „öltözőbe”, hogy vegyem fel a következő, kizárólag nekem összeállított szettet. Esther egyik nyári ruháját is fel kellett próbálnom, ami egy kávészínű, vékony és lenge anyagú, térdig érő ruha volt. Nem szerettem semmilyen szoknyaszerű ruhadarabot, de ez kivételesen tetszett. A végére már annyira belejöttünk, hogy már nem csak én modellkedtem, hanem Sarah, Angela, és Hannah is. Apáék is kíváncsiak voltak már, így ők is betársultak megnézni, ezt a csodálatos divatbemutatót.Hiába jöttek a segítségemre majdnem húszan, nem sikerült kiválasztanunk semmit, inkább csak elnevettük az egészet. Ránéztem az órára, ami negyed 4-et mutatott, tehát lassan készülnöm kell. Mindig is tudtam, hogy hamarabb kell elkezdeni, mert a végén már csak kapkodok. Gyors zuhany után kivasaltam eddig hullámos hajam, majd nagy nehezen egy fekete farmert vettem fel a szürke Hurley pólómmal. Természetesen kedvenc parfümömet fújtam magamra. Kiegészítőként a fekete órám, pár karkötőt vettem fel és az új Ray Ban napszemüveget sem hagyhattam ki, amit a fejemre raktam fel. Még volt 20 percem, az indulásig.

- Hova-hova? – ült le mellém Danny a kertben.
- Harryvel vásárolni megyünk valahová. – szürcsöltem az energiaitalom.
- Persze, ő jobb társaság mint én. – tépkedte a füvet maga mellett.
- Egy szóval sem mondtam ilyet, csak mondjuk, ő szereti a barátnőimet. – mondtam flegmán.
- Nekem sincs semmi bajom velük, egyszerűen veled szerettem volna lenni, nem pedig velük. Ennyi. – nézett hosszan, de én direkt nem fordítottam felé a fejem.
Hallottam, hogy valaki dudál, ezért gyorsan felpattantam a lépcsőről és meg sem álltam a bejárati ajtóig, ahol már a többiek leskelődtek.
- Basszus te mázlista. – húzta el Hannah a függönyt az ablakról.
- April, most már valami csini ruhát is vegyél magadnak. – kiabált utánam anya.
Egy pillanatra még megálltam és vetettem egy pillantást Dannyre, majd anyára és a lányokra. Elmosolyodtam. Bezártam az ajtót és magabiztosan indultam el a rám váró autó felé.