Chapter 7.

Megérkezett a 7. rész. Őszintén szólva, szerintem ez most elég rövid és gyenge lett, de kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is. Ha minden jól megy még ma vagy holnap jön a következő adag. Jó olvasást! xxx

Nem hittem el amit mondott.
- Jajj Louis, ez nagyon jó vicc volt, de most már hagyj enni. – raktam vissza kanalam a tányérba.
- April most komolyan beszélek. – állt fel mellőlem.
- De ezt mikor mondta vagy most mivan? Nem értek semmit. – temettem kezeim közé az arcom.
- Most voltam otthon, fel alá járkált, egyszerűen nem bír magával mit kezdeni és csak rólad beszél.
- Komolyan? – néztem rá csillogó szemekkel.
- Igen. Még sosem láttam ilyennek, szerintem beszélnetek kéne erről.
- De én már elmondtam neki, hogy mit érzek és hogy mit gondolok róla, ő pedig semmit. – néztem ki az ablakon.
- Ne gyerekeskedj már kérlek! Először is ezt meg kell beszélnetek, másodszor pedig jobban meg kell ismernetek egymást, szóval gyere át.
- Nem! Inkább ő jöjjön! – raktam karba a kezem.
- Jól van, akkor majd én megoldom kettőtök helyett is, rendben? De most megyek vissza Eleanorhoz. Majd hívlak. – nyomott egy puszit az arcomra és kiviharzott az ajtón.

Ültem ott a konyhában egyedül és csak néztem magam elé. Teljesen kikapcsolt az agyam. Egy órát lehettem úgy, mikor Sarah hazaért és vacsorát kezdett főzni. Phill is levánszorgott az emeletről és leült velem szembe.
- Helyzet? – nyomkodta közben telefonját.
- Minden rendben. – bámultam még mindig az ablakot.
- Biztos? Nekem nem úgy tűnik. Harry csinált valamit? – húzódott közelebb hozzám.
- Nem, dehogy ő semmit. – néztem rá mosolyogva. – Sarah, rakjatok nekem el egy keveset a vacsiból, majd később eszek – és a szobám felé vettem az irányt.
Megcsörrent a telefonom, Tom volt az.
- Szia drága legjobb barátnőm. Na jól érzed magad nélkülem is?
- Jöhetnél már hazafelé amúgy. – hangsúlyoztam az utolsó szót.
- Aha, szóval még sincs minden a legnagyobb rendben. – igen 10 év alatt sikerült kiismernie.
- Ha haza jössz, mindent elmesélek ígérem! De gyertek már, nem bírok várni csütörtökig. – mondtam kényeskedve.
- Oké, megteszek minden tőlem telhetőt, addig meg Harryvel óvatosan. Puszillak, szia! – rakta le a telefont.
Hát szép. Már mindenki ezzel fogja húzni az agyam? Pedig még tényleg semmi sem történt.. Pakolászni kezdtem, mert ugye most pár napig enyém a szoba és máris hatalmas a rendetlenség. Természetesen hamar beleuntam a dologba, így megint a laptop előtt kötöttem ki.
Felléptem facebookra és chaten egy régi ismerős írt rám, pontosabban a volt barátom, Danny.
- Hallom Londonban vagy, hazafelé valami jó sört hozhatnál nekem! – mindig is imádott bunkó lenni.
- Gyere ki és fizetek neked egy korsóval, mert mire hazaviszem megromlik. – muszáj voltam visszavágni.
- Majd kerítünk rá alkalmat. – írta egy tíz perces fáziskéséssel - Na és sikerült már valakit összeszedned?
- Bocs, de én nem olyan vagyok, mint te! – dobtam a mondtad végére egy smile-t.
- Ott a pont. – tudta, hogy igazam van.
- De ne haragudj, most megyek, mert kész a vacsora, majd beszélünk, vagy ha hazamentem majd összefutunk. – zártam rövidre a beszélgetést.
- Hamarabb mint gondolnád. Szia. – valamit sejtettem a levegőben, de nem akartam kombinálni.

Ez után a tartalmasnak nem nevezhető beszélgetés után, másik kedvenc oldalamon, twitteren kötöttem ki. Első utam, mint mindig, Harry tweetjeihez vezetett. A legelső amit megláttam ez volt:

„A moment, a love, a dream, a laugh, a kiss, a cry, our rights, our wrongs...A Moment AAAHHHHHH!!”
Inkább nem éltem magam bele semmibe, mert arra gondoltam, hogy ezt nekem címezte, de úgy voltam vele, hogy nem szeretnék pofára esni. Mivel nem követett vissza, vettem a bátorságot és hozzászóltam. Válaszul ennyit írtam: „You’re right, Mr. Styles!”
Nem hittem a szememnek, ugyanis két perccel később Harry Styles már a követőim között volt. Aztán megint meg kellett, hogy lepődjek, hiszen pár szemfüles rajongó bekövetett és tweetekkel halmoztak el, hogy mennyire szerencsés vagyok. Ezekre most inkább nem is válaszoltam, egyszerűen csak kiléptem és a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Jól esett a forró víz alatt állni és torkom szakadtából énekelni. Hálistennek kiselőadásom most senki sem zavarta meg, így bő negyed óra múlva kész is voltam, nem sokkal később pedig hideg takaróm alatt kucorodtam össze.

Teltek-múltak a napok, a csütörtök nagyon nehezen jött el. Harryvel nem kerestük egymást, néha átugrott Louis, Liam vagy Niall társaságában beszélgetni, de Harryvel nem beszéltem… Ebéd közben, mikor mindenki az asztalnál ült, kinyílt az ajtó és Tom rohant be rajta. Egyenesen a nyakába ugrottam és nem engedtem ki szorításom alól. Segítettem neki és Lilynek is felpakolni aztán leültünk és elmeséltem mindent.
- Figyelj, én örülnék neki, ha összejönnétek! – tette Tom a vállamra a kezét.
- Komolyan? Még sosem mondtál ilyet. – csodálkoztam el ezen a kijelentésén.
- Igen, mert vegyük például Dannyt. Ő egy bunkó szemétláda volt, amit ugye mindenki tud és ki is használt téged. De ez a Harry gyerek, ő más. Én látom rajta, hogy más! – kezdett meggyőző lenni – Holnap délután lesz egy kis meglepetésem. Elviszlek egy nagyon szép helyre, remélem tetszeni fog.
- Ó ne már. Muszáj? – húztam a fejemre a takarót.
- Igen! Hidd el tényleg tetszeni fog. – néztek össze Lilyvel mosolyogva.

Chapter 6.

Meghoztam a várva várt részt! Remélem tetszeni fog nektek :) A következőt már valószínű most hétvégén hozom, ha meg lesz az 5 komment. xx

Mind a ketten megrezzentünk és hirtelen arrébb ültünk egymástól. Azt hiszem, ilyen kellemetlenül, már régen éreztem magam.
- Hello fiatalok! Mit csináltok? – ordította lehuppanva a kanapéra Zayn.
- Épp egy sálat kötök. – mondta fejét fogva Harry.
- Hát nekem nem úgy tűnik. – kacsintott Zayn.
- Nos, azt hiszem nekem már tényleg mennem kell, biztos segíteni kell otthon egy-két dologban anyáéknak. – mondtam lángvörös arccal.
- Várj April, hazakísérlek! – pattant fel Harry a kanapéról.
- Nem, nem szükséges. Jót fog tenni most egy kis séta, de előbb felmegyek és átveszem a ruháim. – indultam el az emelet felé.
A lépcső felénél járva is hallottam, ahogy Zayn nevetve kérdez valamit, mire Harry csak lehurrogta. Nem telt el egész 5 perc, én már lent álltam a bejárati ajtó előtt, indulásra készen.
- Akkor legalább kocsival hagy vigyelek el valameddig! – lépett ki Harry a nappaliból.
- Nem, tényleg nem szükséges, két utcát még bírok gyalogolni. – utasítottam vissza – Ha majd gondolod, hívj. – néztem mosolyogva méregzöld szemeibe és telefonszámom egy cetlin a bejárati ajtó mellett lévő szekrényen hagytam.

Már elállt az eső, a nap is kezdte magát megmutatni. Azon gondolkoztam, két nap alatt mennyire beleszerettem. Talán egyszer voltam ennyire szerelmes, pontosan tavaly ilyenkor. Azóta nem éreztem ilyet és most rájöttem, hogy mennyire csodálatos ez az érzés.
Ahogy beléptem az ajtón, apa fogadott tárt karokkal, majd megölelt.
- Mivan apa, szeretet hiányod van? – dörzsöltem meg a hátát.
- Nem, csak nagyon aggódtam érted. – kicsit meglepődtem, hiszen nagyon ritkán hallottam tőle ilyet – Menj fel a szobánkba, anya most épp olvas, de úgy tudom mondani akar valamit. – láttam rajta, hogy alig bírja visszatartani, hogy ne érjen fülig a szája.
El sem mertem képzelni mit akar majd mondani. Leginkább arra gondoltam, hogy felvilágosítást fogok kapni, vagy valami Harryvel kapcsolatos dolgot fog mondani. Illedelmesen bekopogtam az ajtón, majd beléptem. Anya a teraszon ült, egy Agatha Christie könyvvel a kezében.

- Kérlek, ülj le mellém. – húzta ki a maga mellett álló széket.
- Anya, ugye most nem egy óra hosszás felvilágosítás következik? – könyököltem fel unott arccal a hatalmas üveg asztalra.
- Most nem. – mosolyodott el – A szülinapodról szeretnék beszélni.
Egyből felcsillant a szemem, bár sejtésem sem volt mit terveznek, de sosem csalódtam még buli terén bennük.
- Szóval, egy hét és 17 éves leszel. Arra gondoltunk, hogy tartanánk neked egy születésnapi bulit, már Bobbal is lebeszéltem szóval részükről is oké.
- De mikor, hol és kik jönnének? – hadartam egymás után a szavakat.
- Lassíts! – nevetett fel – A helyszín az adott lenne, tehát itt, de hogy mikor? Valószínű jövőhét szombaton és a vendégekkel kapcsolatban pedig nem mondhatok semmit, ez maradjon meglepetés.
- Ha nem mondod el, apából úgyis kihúzom. – zsaroltam meg.
- Belőle biztos, hogy nem, hiszen ő sem tud még semmiről. – tolta le orrára a szemüvegét.
- Hát akkor maradt Gabe! Szóval most megyek, mert dolgom van. Köszönöm! – löktem ki magam alól a széket majd kiviharoztam az ajtón.

- Gabe! Bent vagy? – dörömböltem az ajtaján.

- Gyere! – szűrődött ki hangja a dübörgő zene mellől - Parancsolj, miben segíthetek?
- Talán elmondhatnál pár információt a szülinapommal kapcsolatban. – próbáltam kiskutya szemekkel nézni rá.
- Bocs, azt nem tehetem, anya megtiltotta, hogy egy szót is szóljak. – ült karba tett kézzel.
- Aha… Akkor muszáj leszek megcsikizni valakit. – néztem rá huncutan.
- Na azt merd megtenni! – nézett ijedten.
Körülbelül fél órán át csikiztük felváltva egymást. Nekem már a könnyem csorgott, ő pedig nem bírta abbahagyni a nevetést. Úgy éreztem, hogy megint kezd olyan lenni a viszonyunk, mint régen. Az utóbbi egy évben nagyon eltávolodtunk egymástól, de most mintha minden kezdene helyre jönni.
- Hé! Csak annyit mondok, hogy nagyon fogsz örülni! – mosolyodott el, majd magához húzott és szorosan megölelt.
Majdnem sírtam, szerintem ez az ölelés hiányzott nekem már legalább egy éve. Könnyes szemmel rá néztem és csak ennyit mondtam:
- Köszönöm.

 Ez után a meghitt pillanat után, átcaplattam a szobámba és leültem a laptopom elé, mert nagyon unatkoztam, hiszen Tomék míg én elmentem futni, akkor indultak pár napra Angela egyik itt élő barátnőjéhez, így nagyon csendes lett a ház, nem volt kivel piszkálni egymást. Phill valószínű bent volt a szobájában, de most egyáltalán nem volt kedvem vele beszélgetni és ahhoz sem, hogy a prédikációját hallgassam, a húgáról meg ne is beszéljünk. Felléptem facebookra ahol millió értesítés várt, aztán twitterre, ahol rengeteg új követőre találtam. Szépen visszakövettem mindenkit jó szokásomhoz híven, végignéztem az összes értesítést, majd skypera léptem fel. A két grácia természetesen online volt.
- Hello baby. Mizujs felétek? – köszöntött álmosan, kócos hajával Esther.
- Itt nem igazán van újdonság, de veletek meg mi történt? – kérdeztem.
- Hát Hannahéknál voltunk kertészkedni egész délután és egy kicsit elfáradtunk, aztán átjöttünk hozzánk és mind a hárman bealudtunk filmezés közben.
- El vagytok szokva a munkától csajok? De hé, hol van Flora? – figyeltem fel a harmadik tag hiányára.

 - Nyugi, a másik szobában alszik még, nem volt szívünk felkelteni. – válaszolta Esther.
- Nos hölgyeim! Ti mit tudtok a szülinapi bulimról? – sejtettem, hogy valamit titkolnak.
- Miről? Mi ó hát semmit.. – próbálta leplezni Esther, hogy mindjárt elneveti magát és inkább a falat nézte.
- Hát mi igazán semmit. Mondd meg anyudéknak, hogy pusziljuk őket, amit pedig beszéltünk, azzal kapcsolatban majd hívjuk, de nekünk most mennünk kell, aztán nemsokára találkozunk.
- Hannah! – ordított rá Esther, ezzel a mozdulattal megszakítva a video hívást.
Hangosan kezdtem el nevetni, hiszen előttem sosem tudtak titkolózni, mert valahogy mindig rájöttem, úgyhogy ezzel az elszólással le is leplezték magukat. Felhőtlen nevetésem a telefonom rezgése zavarta meg. 1 új üzenet, egy ismeretlen számról, amiben csak ennyi állt:
„ I don’t know why, You’re being shy..”
Nem is foglalkoztam azzal, hogy ezt kitől kaphattam, gondolkodás nélkül csak ennyit válaszoltam:
„And turn away when I look into your eyes?”
Ahogy elküldtem ezt az üzenetet, meg is csörrent a telefonom, ami Lou számát írta ki.
- Szép napot! Ráérsz? – kíváncsiskodott.
- Persze, miért? – kérdeztem. 
- Átugranék ha nem gond. 5 perc és ott vagyok! – tette le a telefont.
 Valóban pár perc múlva hallottam, hogy egy elég nagyvérű autó áll meg a ház előtt. Kikukucskáltam és ő volt az, egy gyönyörű fekete autóval, de megelőztem, hiszen már az ajtó előtt vártam, mire kiszállt és a nyakába ugrottam.
- Szia hercegnő! – szorított meg erősen – Beengedsz?
- Jaj persze gyere! – majd magam után húztam a konyhába.
Elővettem egy tálat, öntöttem bele egy jó adag tejet, majd bele a gabonapelyhet.
- Kérsz? – kérdeztem tele szájjal.
- Hmm, szerintem inkább ne beszélj tele szájjal, nem szeretnék kiábrándulni belőled. – mondta nevetve.
- Most megsértődtem… Ki kell engesztelned valamivel! – játszottam a sértődöttet.
- Azzal kiengesztellek, ha azt mondom, hogy Harry totál beléd zúgott? – tolta el előlem a korai vacsorám - És az sms-t is ő küldte.
Kívülről nem láttam magam, de éreztem, hogy elsápadok és kimegy belőlem minden erőm. Köpni-nyelni nem tudtam.

Új rész!

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm az 1000 látogatót, hiszen 1 hónapja indítottam el a blogot és már ennyien megnéztétek és ez nagyon sokat jelent nekem!!! Szóval még egyszer köszönöm.

Az új résszel kapcsolatban pedig csak annyit, mivel elértük az 1000-et, ezért hétfőn vagy kedden hozom az új részt. Remélem megértitek, hogy ennyit késtem, de év vége volt és rá kellett hajtanom pár tantárgyra :/
Addig is ezekkel a gyönyörűségekkel búcsúzom :)